800

Az ártatlanok

Bizony, azoknak is jár az esély, akik nehezebb körülmények között élnek! A gyermek az gyermek. Ne legyenek eleve stigmái! Ne maradjon ki a kicsi sem!

Mottó: A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség. Gárdonyi Géza

Már egy jó ideje szervezek gyermeknapokat. Ha minden igaz, olyan 2008-tól. Persze nem egyedül, de általában – fogalmam sincs miért – én viszem a prímet. A felnőttek változnak körülöttem, mert az élet tényleg egy nagy körforgás... Hogy miért teszem? Megmondom: mert csodálatos látni azt a közösségformáló erőt, amikor az ártatlan emberkék őszinte és tiszta szenvedéllyel küzdenek, nem fertőzte még meg őket a társadalom. Tiszta szívvel drukkolnak az ellenfelüknek is, mert átérzik, hogy őt is hajtja vágy, hogy megmutassa: mit tud. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a résztvevő gyermekek identitásformálása a fair play szabályai szerint, játékos formában történik meg. Tanulnak fegyelmet és önfegyelmet, csapatban pedig még felelősek is egymásért. Ha 10 év múlva megkérdezik őket, lehet, hogy már a társaik nevére nem emlékeznek tisztán, de visszajönnek az arcok, a szenvedély és a boldogság, hogy együtt milyen jók voltak valaha. Engem ez inspirál. No, meg a saját emlékeim. A Roma Rendőrök Országos Egyesülete, a Haladjunk Csoport, mostanában pedig a Tumenca-Veletek Egyesület. Barátok, sorstársak. Emberek, akiket tisztelek, akikért képes vagyok tűzbe is menni.

Budapest 2008
Horváth Ferenc archívumából
Tiszavasvári 2017
Horváth Ferenc archívumából
Zsáka 2021
Horváth Ferenc archívumából
Ózd-Hétes 2021
Horváth Ferenc archívumából

Idén május 29-én fél 11 órakor kezdtünk Ózdon, a Hétes-telepen. Hagyományt teremtettünk, hiszen ez már a második alkalom, hogy eljövünk gyermeknapozni oda, ahová más nemigen. Szerettem volna a sok gyermekkel egy olyan helyre elsétálni a közelben, ahol tényleg van pálya, futókör, sátrakat lehet felállítani és egy igazi nagy versenysorozatot lebonyolítani. Sajnos hiába az önkormányzati képviselő vagy a roma nemzetiségi önkormányzat vezetőjének szándéka-akarata, végül is az elutasítások mentén inkább maradtunk néhány négyzetméteren, helyben. Valaha volt ugyan a Hétes hátsó traktusában egy műfüves focipálya, de mára se mű fű, se focipálya, mert általában a projektek fenntartható fejlődése addig tart, amíg a projekt. Szóval viszonyultunk a körülményekhez, és a derítők meg néhány fűcsomó között (amit játszótérként tarthatnak nyilván) felállítottunk két asztalt, hogy a gyermekeket el tudjuk látni szendvicsekkel, és Somi Judit aktivistánk kérésére (aki egyébiránt tanár volt) csináltunk nekik szörpöt, azt itták. (Judit egyébként sem akart semmi cifraságot.) Nem vontam kétségbe pedagógusi szaktudását.

Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából
Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából

Most jön azonban a jó része a beszámolómnak! Megérkezésünk után szépen szállingóztak a gyermekek, vizsgálgattuk egymást, rájöttünk, hogy vannak ismerősök. Ettek egy-egy szendvicset, iszogattak egy-egy szörpöt, majd érdeklődtek, hogy milyen versenyek lesznek. Renáta és Szandi odafigyeltek arra, hogy legalább három körre való szendvics legyen a résztvevőknek és szomjas se maradjon senki. Jó lett volna felhúzni a sátrat, kitűzni rá a versenykiírást, de így is későn érkeztünk, utána pedig már nem volt idő, mert beindult a program. Viszonyultunk a körülményekhez, ugyanis délután háromkor kezdődött valahol a városi nagy gyermeknap, és sokan kíváncsiak voltak arra is.

Először is csináltunk egy versenypályát. Áldom érte Józsit és Sanyit, no meg azt, hogy volt nálam egy kisbalta! Nyolc lécdarab, egy útjelző szalag, és már volt is három sávunk, amit mindenki jól láthatott. Vízhordás és zsákban ugrás csapatban, vödörbe dobás kicsiknek egyéniben, 60 méteres síkfutás 6 éves kor alatt egyéniben, és végül 100 méteres síkfutás a langalétáknak. A síkfutás az utcán történt. Biztosítottuk. Ennyi fért bele. A táncverseny elmaradt, mert ki kellett osztani az érmeket, díjakat és az elmaradhatatlan ajándékokat. Az pedig nem megy gyorsan. A nagyobb fiúknak, lányoknak pedig el kellett indulnia a városi rendezvényre.

Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából

Profin fényképezni még mindig nem tudunk (még csak a kisteherautóban se kattintottuk el egy képkockát, hogy na ezt hoztuk), de tény, hogy Erika aktivistánk inkább az arcokat fényképezte, minthogy azt, mit adunk a gyermekeknek. Végül is tényleg nem az a lényeg, hogy ezer képpel árasszuk el a Facebookot – bár megtettük –, nem is az, hogy mit adtunk, hanem az, hogyan fogadták tőlünk az önkéntes felajánlásokat a gyerekek.

Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából

És most fognak meglepődni! Az éremnél, az értékes kis szatyornál (amiben voltak földi jók), az új játékoknál többet ért a gratulációm és a kézfogásom nekik, amikor adtam át az érmeket a gyermekeknek. Nagyon büszkék voltak. Nagyon. Sanyi, Judit és Rita pedig csatárláncban osztotta nekik az ajándékokat. A többiek, Józsi, Irma és Enikő felügyelte a rendet, engedte át a szalagon azokat, akiket szólítottam. Volt sorrendiség is. Tanultunk belőle, hogy csak így lehet. Először a versenyek díjazottjai, aztán a vesztesek, utána a kicsik, aztán a nagyok, végül a karon ülő legkisebbek kaptak csomagot, egyéb ajándékokat. Mindent teljesen ingyen.

Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából
Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából
Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából

Közben elgondolkodtam. Lassan át kell adni a stafétát! Csak legyen kiknek! Kell még egy-két jó aktivista, akik közül legalább egy képes irányítani azt a közel száz gyermeket és a szülőket, még ilyen nehéz körülmények között is. Kell olyan is, aki szervez, aki támogatót keres, akinek vannak jó elképzelései. Kell egy jó csapat! Fiatalokkal.

A szervezés nem akkor kezdődik, amikor a rendezvény. Jóval előtte. Először el kell képzelni, hogy mit akarunk, utána végig kell gondolni, hogy hányan és mire vagyunk képesek, meddig terjed az anyagi szabadságunk, milyen időintervallumokban oldjuk meg a feladatrészeket. Magyarul: kell egy terv, amit szükség esetén az ember tudjon módosítani is. Meg kell oldani a logisztikát, ki kell találni az eszközrendszert, a kellékeket, beszélni kell lehetséges támogatókkal (akik nálunk mindig a baráti körökből kerülnek ki), összehozni mindent egy helyre, gondoskodni az aktivistákról is. Aztán amikor egy helyen vagyunk végre mi is meg az eszközök is, jön az eligazítás, az utolsó simítások az ajándékokon, egy kávé, és irány a helyszín. Ott felmérni a terepet, kitalálni a legjobb megoldásokat és kezdeni, mert várnak minket. Végül, amikor végeztünk, össze kell ülni egy kicsit beszélgetni, megvitatni mi sikerült jól és mi sikerült kevésbé jól, harapni valamit és felkészülni útra hazafelé. Jelen esetben Budapestre és Tiszavasváriba. Jó fáradtan, bérezés nélkül, a gyermekek mosolyáért. Sokan már nem képesek erre. Önként adni a tudásukat, az idejüket, az erejüket…

Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából
Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából
Ózd-Hétes 2022
Horváth Ferenc archívumából

És mégis van ezekben a helyzetben valami gyönyörűség . Néhány éve Judit és a Berki lányok elhatározták, hogy szisztematikusan segítik néhány hétesi család életét, aktivistáskodnak a területen. Aztán beszálltunk egyesületi szinten is. Ismernek minket azok az emberek, akik egyébként szinte mindenkivel bizalmatlanok. Van rá okuk. Az első időkben – őszintén leírom – nem szívesen mentem Ózdra a Hétes-telepre. Éreztem, hogy idegenként méregetnek, nem is lehet mindenki jóindulatú egy közösségben, nehéz a sors is, sok a gond a lakhatással, az életvezetéssel. Ezek az emberek mégsem akarnak szétszéledni a szélrózsa minden irányába. Elsősorban – mint mindenki más – tartanak az ismeretlentől, másodsorban pedig amit ismerünk (még ha rettenetes is), attól nem félünk annyira. Szerintem ez a szegregátumi létforma alapja. Írtam erről régebben a tiszavasvári élményeim alapján. A szegregátumokban élők viselkedésmintáit megmutató jegyzetsorozatom erről szól. Itt a Debreciner online újságban elolvashatják a 800 címet viselő rovatomban.

Most már több mint két éve, hogy a lányok irányítottan dolgoznak ezen a területen. Nem váltottunk világokat. Judit és a két helyi aktivista ahol tud, segít. Vittük, amit tudtunk eddig is. Tavaly karácsonykor megérkeztünk hozzájuk is. És bár tartottam tőle, ma már nincs az a szúrós nézés vagy a számomra provokatívnak tűnő magatartás, felesleges hangoskodás, mint amit az elején éreztem. Nem tagadhatom meg magam. A múltamat sem. Félni lehet, kimutatni nem, megijedni pedig semmiképpen sem. Felkészülni, azt szabad.

Egy ilyen gyermeknap nem csak arról szól, hogy játszunk. Identitásokat formál, felmutat, talán egy kicsit jobbá is tesz mindenkit, aki részt vállal egy ilyen rendezvényben. Én abban biztos vagyok, hogy százszor többet ér, mint amikor beültetem a gyermeket egy dodzsembe ezerötszáz forintért, vagy veszek neki egy vattacukrot ötszázért és kóválygunk vele (esetleg néhány baráttal) a tömegben, elköltve 10-15 ezer forintot. Ha egy gyermek választhatna, szegény is, gazdag is, látva a szenvedélyt a gyermekek arcán, szerintem a Hétest választaná. Mert a gyermeket hagyni kell játszani! Csak legyenek aktivisták, akik rettentő sok munkával megvalósítják az ilyen programokat. Legyenek!
Budapest, Tiszavasvári, Zsáka, Ózd. Ezeken a helyeken tartottunk a barátaimmal gyermekeknek szóló, számukra teljesen ingyenes rendezvényeket.

Nekünk sikerült. És tudják miért? Nem az állambácsi segített, hanem az, hogy vannak barátaink! Engedjék meg, hogy nyíltan, de a nevek felsorolása nélkül megköszönjem nekik a magam és a társaim nevében is, hogy vannak nekünk, számíthatunk rájuk! A barátaink, támogatóink tudják, hogy a gyermek az gyermek bárhol is éljen a földön. Egy ártatlan, formálható emberi lény, aki ha jókat tapasztal, jó tudást és jó példákat kap, azok építik az egyéniségét. Talán ők jobbak lesznek nálunk, és egy igazságosabb társadalmat fognak építeni annál, mint amilyen a miénk!

Bizony, azoknak is jár az esély, akik nehezebb körülmények között élnek! A gyermek az gyermek. Ne legyenek eleve stigmái! Ne maradjon ki a kicsi sem! Ez motivál minket!

Köszönöm, hogy végig olvasták ezeket a személyes gondolatokat!

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800 .

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.