A Vénkertben nem kérnek a köztéri koporsókból

Hiába nyakunkon az önkormányzati választás, a vállalt határidőre, szeptember végére már biztosan nem készül el ez a 3 különböző teret (Sinai Miklós utcai park, Hortobágy utca végén lévő park és a Borsos-villa, illetve annak környéke a Dózsa György utca mögött) is magában foglaló, felújító jellegű debreceni projekt, a párhuzamosan futó nagy debreceni renoválások egyike. GALÉRIA és VIDEÓ.

Állítólag a lakókat senki sem kérdezte meg előzetesen arról, nekik mi lenne jó, ők mit szeretnének a megújuló közösségi terekbe. Külön gond ebben a városrészben is, hogy a kutyások (sokan vannak) nem tudják ezután sem hova vinni kedvenceiket, hogy ne zavarjanak vele például gyerekes családokat. Az anyukák a kutyapiszok és az esti csövesek vagy mulatozók ott hagyott „ajándékai” miatt szeretnének elkerített, netán éjszakára zárható játszótereket gyerekeik számára, illetve ahol még megvan a kerítés, ott annak javítását tartanák fontosnak – mint megtudtuk –, a kutyatulajdonosok pedig azt szeretnék, ha lenne akár egy kisebb, de körbehatárolt kutyafuttató végre Debrecen ezen részén. A gyerekek és szüleik, valamint kutyák és gazdáik bőven elférnének egymás mellett ezeken a hatalmas tereken, ha átgondolt fejlesztés zajlana, ami előzetesen felméri a lakossági igényeket is, nemcsak úgy az íróasztal mögül kitalálva szülne oda valamit – vélik többen az általunk megkérdezett vénkertiek közül.

Galéria: Vénkerti lakótelep - 2019. szeptember 15.
Koppányi Szabolcs

Bár egy, a hétvégén magára hagyott eszközökre odasandító munkás váltig állította, hogy simán elkészülhetnek még október végéig (ez az új határidő állítólag), ám nehéz elképzelni, hogy a Sinai Miklós utcai park, a Hortobágy utca végi park, illetve a Borsos-villa és környéke az elkövetkező hetekben átadható állapotba kerül. Papp László polgármester idén április közepén, vagyis öt hónappal ezelőtt azt mondta a helyszínen tartott sajtótájékoztatóján: „bízom abban, hogy néhány hónap múlva a Vénkert az egyik legszebb része lesz a városnak”.

Olcsó temetőnek nézte valaki

A projekt megnevezése: „A Vénkert gazdaságélénkítő környezeti megújítása”, a beruházás tervezett összköltsége 613 millió forint. A projektnek 2019. szeptember 30-ig kellene befejeződnie – tehát nem október, hanem szeptember végéig. Ez érint többek között 3 játszó- illetve közösségi teret is, amelyeket most hétvégén jártunk körbe, fotózva, videózva, kérdezősködve. Ezekből kiderült, hogy szombaton és vasárnap alig folyik a munka (most szeptember közepén járunk ugyebár), bár más napokon van, hogy belehúznak a munkások. Ugyanakkor egyöntetűen kijelentették a megkérdezett környékbeliek, hogy őket senki sem interjúvolta meg, ugyan mit szeretnének látni, használni ezeken a közösségi tereken. Talán nem botor elképzelés, hogy egy adott hely lakosainak legyen beleszólása saját lakókörnyezetük átalakításába.

Koppányi Szabolcs

Egy kutyás pár – egyúttal szülők is – felháborodva mesélte, ők a Sinai utcai park végében egymás hegyén-hátán elhelyezett virágágyásokat kapásból inkább nyilvános koporsóknak, s az elhelyezésük jellege miatt azt a területet pedig temetőnek nézték. Félig viccesen jegyezte meg egyikük: „ha majd meghalok, olcsón megúszom, mert csak belefektetnek oda, aztán rám húzzák a földet. Ám mi ebből, ha lehet, nem kérnénk, rossz érzéssel tölt el ránézni is ezekre!”

Bár focipálya lesz (az ne lenne?), ám a régi idők nagy lakótelepi pingpong csatáit visszasírják egyesek: „volt, hogy éjszakáig nyomtuk itt, gyerekek, felnőttek. Most leszedték az összes asztalt, s mikor rákérdeztünk, azt mondták, valószínűleg más lesz helyettük.”

A fák kivágását mindenhol megjegyezték, mint szomorú tényt, de van, ahol gyerekek mondták el a rájuk jellemző őszinteséggel, hogy ők bizony fészekhintát, sima hintát, csúszdát, libikókát szeretnének, illetve azt, hogy a leszakadt mászóka kötelét javítsák meg a felnőttek. Ezt a Hortobágy utca végén hallottuk, ahol egyelőre egy focipályán és a kissé hibás mászókán kívül csak a járókő van letéve, illetve egy térfigyelő kamera jelenlétét jelzi egy kis tábla. Persze ezek a gyermeki kívánalmak még megvalósulhatnak, ám nem látszik a terület jelenlegi állapotában, hogy mit építenek még ide a sok beton felületre. A tizenéves gyerkőcök mindenesetre csoportba verődve mesélték, hogy bár szülők nélkül vannak, de engedéllyel jöttek, s vagy a környéken, vagy 10-15 perc sétára laknak, s bizony eljöttek ide, hogy „bandázzanak”. Összetartásukra jellemző, hogy egy társukat kerekesszékben hozták el a szabadba.

Koppányi Szabolcs

Egy, csak egy játszótér jelenleg

A Borsos-villa és környéke állapota nagyjából olyan, mint volt – hogy nem készül el sok-sok hónapon belül sem, az nyilvánvaló. A környezete lövészárkos hadszíntérre hajaz részben. Ami viszont nagyjából rendben van már most, az a mellette lévő, körülbelül 15-ször 10 méteres, vagyis nem valami nagy játszótér, ami azért olyan tip-top, mert ahhoz még hozzá se nyúltak. Igaz, az egyik anyuka rögtön élt is javaslatokkal (a Debrecinernek előadva, ha már más nem kérdezte őket erről): „A nagy mászóka nem kisgyerekeknek való, látható, hogy a középső karikákra felmászni csak bizonyos kor után tud valaki, szóval abba bele kell nőni. Vagy szó szerint felrakjuk oda a gyereket, aztán körbe álljuk mi szülők, hogy ha lepottyan, elkapjuk. A kerítést is megjavíthatnák, illetve a szemétszállítás sincs megoldva, volt, hogy mi lakók gyűjtöttük be, amit itt hagytak egyesek. Ajtó van a kerítésen, de nincs zárva sosem.” Olyan apróságnak tűnő dologra is felhívta a figyelmet egy édesanya, hogy a homokozó kő pereme már igen magas és éles (kifogyott a homok mellőle), balesetveszélyes, ha egy egészen pici gyerek esik el a közelében.

Koppányi Szabolcs

Egy férfi meg arról mesél, hogy bizony a Borsos-villa felé vezető, nem éppen gépjármű forgalomra tervezett járdákon, sőt még a keskeny emelkedőn is rendszeresen járnak fel a teherautók az építkezéshez, s nem mindig lépésben haladva. „Egy lakótelep közepén – mondja az anyuka – úgy járunk-kelünk, hogy mondjuk a gyereknek, kislányom, kisfiam, jobbra nézz, balra nézz, ha nem jön a teherautó, akkor mehetsz…”

Mint megtudtuk, nemrég nagyobbfajta csőtörés volt és egyes házakban hosszan tartó vízhiány, mivel a nagy tömegű járművek vélhetően egyszerűen olyan nyomást fejtettek ki az alant futó vezetékekre a betonon keresztül, hogy azok megtörtek.

„Azért lehet, hogy szép lesz, ha egyszer kész lesz, de hogy mikor, azt jó lenne tudni, nekünk semmit se mondott senki” – toldotta meg egy hölgy. Kiderült az is, a Sinai utcán a dombot részben leegyengetik majd, vagyis nem lesz olyan magas, mint volt, de hogy mi okból, arra nem kaptunk választ az ezt taglaló munkástól.

Koppányi Szabolcs

A kutyások pedig le vannak…

A virágágyásokkal szembeni kamraszerű faépület pedig az lesz, aminek látszik. A kertészek szerszámtárolója. Egy édesanya megjegyezte: „mi annak idején jó kis társasjátékokon keresztül ismerkedtünk a KRESZ alapjaival, s meg is tanultuk már gyerekkorban, de szerintem ez, hogy itt felraknak pár táblát és lesz egy kis beton körút, semmit sem fog érni, a gyerekeink ettől még tudatlanok maradnának a KRESZ-t illetően”. Majd elmutatott a messzeségbe, ahol a nagy téren bőven elférne szerinte egy kis kutyafuttató. Úgy véli ugyanis, az elfogadhatatlan, hogy Debrecenben egyetlen helyen van ilyen. „Én összeszedem a kutyagumit is utána, de ha az itteni kukákba dobom, megbüntetnek érte, ha látja egy közteres. Akkor oldják meg, hogy tudjuk itt normálisan is szaladgáltatni őket, és legyenek megfelelő edények a kaka kidobására!”

Koppányi Szabolcs

A Hortobágy utcán a kőplaccon két méteres nagy üreg tátong egymás mellett mindenféle jelzés vagy fedés nélkül, este bárki beleléphet az emberi lábnál kicsit szélesebb lyukba, bokát törve, de nappal is, ha figyelmetlen valaki. A jelzések vagy megfelelő fedések egyébként sem dívnak túlzottan errefelé. Néhol kitették a bőszen fenyegető táblát, hogy építkezés, tilos átmenni, de senki sem gondolja komolyan, hogy ez bárkit is feltartana.

Jelenleg ezen a nagy területen, a Füredi út, a Dózsa György út a Hortobágy utca és a Böszörményi út által határolta tömbben csak a Borsos-villa melletti kis, néhol szakadt kerítésű játszótér az egyetlen, ahol homokozós és néhány elemből álló szabad tér áll a gyerekek rendelkezésére játszani (ha a Hortobágy utcán lévő egyetlen mászókát nem vesszük még ide). Ráadásul ezt sem ártana felújítani, meg egyébként is elég picike.

Csak egy megközelítő becslés szerint minden bizonnyal él ebben a négyszögben 7-8 ezer ember. Az már nem kevés. Közülük lehet sok száz gyerek, és legalább 100 kutya is megosztja életét velük.

Most nem, de talán majd 2-3 választás után lehet olyan, a lakókat érintő beruházás Debrecenben, amiről valóban megkérdezik az ott élőket, hogy mire vágynak. Talán majd a meghirdetett határidőre is elkészülnek, ha nem közvetlenül az önkormányzati választás előtti hetekre időzítik számos építkezés végét Debrecenben. Ha majd az emberek is számítanak, nem csak a látvány.

Koppányi Szabolcs

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.