800

A szakadék széléről

Egy banánköztársaságban élünk, ahol éjfélkor hoznak rendeleteket, amikre felkészülés nélkül reagálnunk kell szolga módjára.
Koppányi Szabolcs

Mottó: Az embernek az az érzése, hogy egy bizonytalan és veszélyes világban él, a jelekből ítélve nem változott érdemlegesen az előidők során. E kor kezdetén az ember a természeti erőktől és felebarátja bunkójától rettegett, a végén a repülőktől és az atombombától. A rettegés azonban ugyanaz. Olof Johannesson

Már elég hosszú ideje élt. Voltak jó korszakai, talán még elismerhető eredményei is, amikre büszke lehetne. Tulajdonképpen egy szempontból elégedett ember. Mindig volt egy saját értékmérője, erkölcsi tartása. Persze nem minden jött be elsőre, vagy nem minden maradt meg a múltból dicsfénnyel övezve, de összességében nem kell szemlesütve járnia senki előtt. Ha másnak van két élete, akkor neki legalább három. A második élete a munka volt. Egy munkahelye volt igen hosszú ideig. Oda még munkakönyv se kellett. Megállta a helyét, de begyűrűzött a politika oda is, és már nem volt ugyanaz, mint régen. Nem akart szolgálni aljas embereket. Elege lett. Akkor olvadt be a Határőrség a Rendőség kötelékékbe. Jó törvény vonatkozott rá, egyenes gerinccel távozhatott. Máig büszke arra, ami ott lett.

Szabad lett. Már nem állt alá-fölérendeltségi viszonyban senkivel, már nem kellett képviselnie az állam túlhatalmát másokkal szemben. Mondjuk, már az egyetemen is – amit felnőt fejjel végzett el – komoly konfliktusai lettek abból, hogy omladozni kezdett a rendszer. Murányi tanár úrral gyönyörűen összeveszett sajtó- és médiajog vizsgán, mert szerinte a „hivatalos személy megsértése”, mint büntetőjogi tényállás kiiktatása a jogrendből egy oltári nagy hülyeség volt, amit azok értek el, akik féltek a rendőrtől. (A tanár MIÉP-es volt, a vizsgázó pedig demokrata.) Két hét után találta meg a indexét a tanulmányi osztályon. Kijött a vizsgáról, mielőtt végleg befejezi egyetemi pályafutását egy meggondolatlan cselekedettel. Rég volt.

Koppányi Szabolcs

Amikor szabad lett és demokrata is lehetett végre, egészen más dolgokkal foglalkozott. Az egyesületével próbált jót tenni. Aztán rájött, hogy ez a jó nem kell az államnak, az állam annál sokkal aljasabb, hogy ne csak a látszatra adjon. Azonban már nem kötötte kötelék, így a Belügyminisztériumban se hajtott fejet senkinek! Nem volt már szőnyeg széle, nem is palástolta, amit gondolt. Így ugyan nem emelték piedesztálra, de nem is érdekelte, túl volt már a karrierje csúcsán. Nyitott másfelé, és a sajátjait kezdte el tanítani, segíteni őket. A mai napig is ez lett az egyik fő feladata, bár sokat csalódott, mondjuk ki: a romákban is. Teljesen padlóra lettek küldve, és másolják a felső társadalmi rétegek aljas mintáit kicsiben. Már csak nosztalgia a cigány kultúra szép mítosza és az a bizonyos patyiv (becsület) sem a régi. Egy ilyen országban minden elromlik…

2012. január 1-én ez a kormány megalázta őt. Nekik köszönheti, hogy egyszer már túlélte a teljes nyugdíjat, és nekik köszönheti, hogy előtte két évvel, bár semmi se indokolta, de Alkotmányba foglalták, hogy megvonják a passzív választójogát, azaz az önkormányzati választáson nem lehetett jelölt… Nem szereti ezt a kormányt. Ez a kormány igazi profán-paraszt aljas kormány. Mintha valami valódi emberi érték nélküli, okos, de rendkívül erőszakos emberek, apellálva az emberi gyarlóságra és szolgalelkűségre, sárba tipornák az emberi értékeket, és csak pénzalapon gondolkodnának. Droidok. Szerintem boldogok sem tudnak lenni, csak halmozzák az élvezeteket.

Koppányi Szabolcs

Mit néznek? Azt, hogy mi a jó nekik? Kikkel érdemes érdekszövetséget kötni, és kiket kell a víz felett tartani folyamatosan egy centivel úgy, hogy kussoljanak, hogy még túl tudjanak élni? Persze értem én, hogy maga Európa közege is durva változások előtt áll, értem én, hogy a nagyhatalmak taposnak az emberi lelkeken. De miért hagyjuk, hogy így legyen? Miért hagytuk, hogy fokozatosan megfosszanak minket a társadalmi cselekvőképességünktől és a boldogságunktól?

A mai ellenzék egy tákolmányra felesküdött biodíszlet, semmi több. Gyurcsány Ferenc se más, csak egy ártalmatlan biodíszlet. Végül is végigasszisztálták Orbán Viktor dicstelen munkáját, aminek az eredménye, hogy egy banánköztársaságban élünk, ahol éjfélkor hoznak rendeleteket, amikre felkészülés nélkül reagálnunk kell szolga módjára. Fékek és ellensúlyok, az állam stabilizációs funkciói, jogbiztonság mind-mind áldozata lett ennek a profán-paraszt urambátyám rendszernek, ami a modernnek nevezett korban az orrunk előtt alakult ki. És sokan még mindig esküsznek rá!

Sok a szolgalelkű kis csinovnyik típusú ember. Nagyon sok. Úgy látszik, a kisnyilasok is sokan lehettek valaha… meg azok is, akik agyonvertek embereket, hogy a vagyonukat betegyék a közösbe… Sikerült elérni Orbán Viktornak, amit elért. Én nem lennék büszke arra, amit elért. Tönkretett egy országot. Ha tetszik neki, ha nem, tönkretett egy országot a rokonai és a barátai meg a hasonszőrű országromboló emberek kedvéért. Létezik a nagyon durva hatalmi elit, létezik egy társadalmi réteg, amelyik vagy a zavarosban halászva vagy a képessége és tudása okán ebben az országban eleddig jól élt (kedvezett nekik az állam, elvárva, hogy sunyin hajtsák le a fejüket, és ezt sokan megteszik a mai napig), létezik egy társadalmi réteg, amelyik erejét megfeszítve sem lehetett sohasem boldog, mert a rezsi és a kaja megfizetése után nem igazán maradt hónapról hónapra semmije (és Lázár szerint annyit is érnek), és léteznek azok, akikről ez az állam 2010 környékén lemondott. Mindezt olyan jelszavakba burkolva, hogy illiberális államot építünk, munkaalapú társadalmat, mert aki nem dolgozik azt ne is egyék! Mondjuk, ezt a második mondatot nem mondták ki, mert igen hasonló volt a szocialista szlogenhez, de cserébe darabokra szaggatták a szociálishálót, rokkantakat nyilvánítottak munkaképessé vagy vonták meg tőlük a támogatás egy részét, lezüllesztették az egészségügyet és középiskolás szintig úgy leadtak az oktatás nívójából, úgy hamisították meg a történelmet, ahogy akarták. (Az Európai Unió ezt vagy előírta, vagy félrenézett. Ott is tőkések ülnek.)

Koppányi Szabolcs

És van egy réteg, aki csak szenvedi Orbán Viktor és bandája politikáját. Ezek azok a hátrányos helyzetű emberek, akik állandó stresszben élnek (tudom, tudom, szépen bővült ez a kör mostanában), és soha nem volt semmi esélyük egy emberhez méltóbb életre. Ők azok, akik nem kaptak műanyag ajtót, hűtőt, új gázkonvektort vagy napelemet ingyen az államtól. Arra ott voltak az ügyeskedők és a szolgalelkűek. Ők azok, akik tulajdonképpen semmit se kaptak, maximum közmunkát, hogy ne haljanak éhen. Azt tudják, hogy a közmunkabérből is 50% levonható, inkasszálható? Ott vannak azok is, akiket hajléktalanná tett a lélektelen tőkés rendszer. A kilakoltatott devizahitelesek, a végrehajtók markában élő milliók, akikért érdekes módon az ellenzék sem volt oda meg vissza, kussoltak ők is róluk. Szégyelljék magukat. Senkik!

Nonszensz! Egy banánköztáraságban élünk és milliónyi ember még mindig oda meg vissza van ezért az állapotért. Ez nem demokrácia, ez autokrácia vagy még annál is rosszabb!

Nem, nem írom le a durva kormánypropaganda hatásait. Nem, nem beszélek azokról az aljas módszerekről, amikkel az ember egyéni és társadalmi értékét annullálták szinte nullára, és csak ők számítottak, nomeg a barátaik. Számítanak ma is. Az anyag nem vész el, csak átalakul. Az a sok-sok milliárd forint sem tűnt el, csak rossz kezekbe került, amikből nem csak az árak, hanem a bérek is felzárkózhattak volna 12 év alatt a „nyugati szintre”. Az aranyuk ma is csörög-nevet…

Koppányi Szabolcs

Nem történt meg a bérek, a jövedelmi viszonyok felzárkózása. A társadalmi elit fenntartása és azon kívül a társadalom többi tagjának ridegtartása odavezetett, hogy vannak nagyon gazdagok és nagyon szegények, közöttük pedig néhány ezer értelmiségi, akik már szintén tengődnek, egyik napról a másikra. Ez lett az illiberális demokrácia durva eredménye. Üres kassza, hatalmas államadósság, elszegényedő társadalom és néhány oligarcha, aki uralja a gazdaságot, és ha majd nem lesz szüksége Orbán Viktorra, dobja őt! Kik ők? Például, mint az angol királynőnél is gazdagabb, arra véleményem szerint érdemtelen ember és sok-sok már szintén érdemtelen milliárdos, akik uralják az országot, szivattyúzzák ki belőle a pénzt…

Mi még az illiberális demokrácia következménye? Sok-sok stresszes boldogtalan senki, akinek esélye sincs ebben a rohadó társadalomban igazán boldognak lenni. Ilyen társadalmi szerződést akaratunk mi? Ilyet! Sokan sóhajthatnak fel a még gondolkodásra képesek közül, hogy nem, nem és nem! Gratulálok, Viktor!

Nem nyújtom bő lére a mondanivalómat. Eljutottunk a szakadék szélére. A kormány és a nemzet vezetője lassan becsődöl, és rántanak magukkal minket is. A KATA, a rezsicsökkentés illiberális megosztottsága: amikor Orbán Viktor „végre kicsinyes lesz” és úgy tesz, mint aki dobozban él, amikor 7500 forintra számolja ki a villanyáram fogyasztását a társadalom átlagára vetítve azt. Szégyentelen!
Aljas ember. Április harmadikán mindent ígért és lassan semmit nem tart be. Nem csodálkoznék, ha katonákat küldene az oroszok megsegítésére, vagy az ukránokéra. Nem várok tőle gerincet, neki olyan nincs.

Koppányi Szabolcs

A rezsicsökkentés mizériával, sok ezer embert fognak tönkre tenni. Rendelet már van, de a végrehajtásról még semmi hír. Urak ezek! Vármegye kéne már nekik! Dolgozzák ki maguknak a mocskos közszolgák a parancsot úgy, hogy az megfeleljen az aljas kormánynak és a sok aranyos országgyűlési képviselőnek, akinek gyorsan feldobták 650 000 forinttal a fizetésüket, mert segédkeztek jól lezülleszteni ezt az országot.

Rossz idők jönnek. Valós ellenzék nincs, csak biodíszletnek használt hőbörgők. Az emberek már nem tüntetnek. Nem is igazán értik, hogy mi az. A felszalámizott társadalomban az éppen érintettek kimennek az utcára, habitusuktól függően ordítoznak vagy piknikeznek egy kicsit, és amikor a rendőr távozásra szólítja fel őket, vége is van a passzív ellenállásnak. Most például a szintén KATÁ-s taxisok tagadják meg a többi KATÁ-st, mert a kormány őket kihagyta az ellehetetlenítésből. Ezek a taxisok már nem az 1990-es taxisblokád tagjai, már régen elemésztette őket is a NER, és mindenki mást is…

Ha nem lennék tagja a társadalmunknak, kíváncsian szemlélném, hogy hol van ennek az országnak a tűrőképessége határa, így azonban csak igen sokadmagammal rettegek attól, ami jön.

(Az írást a július 14-ei debreceni KATA-tünteté s fotóival illusztráltuk.)

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800 .

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.