KÖZTÜNK ÉLNEK

Keresztelő

A férje miatt, ő erőlteti ezt, a párt. Azt is mondta, hogy tervezik a következő gyereket, sőt négyet akarnak.
NT

- Sziasztok! Hova mentek?

- Csókolom, Irénke néni, csak a postára szaladunk el...

- Nem megyek a dédunokám keresztelőjére.

- Tudom, Irénke néni, már tetszett mondani tegnap.

- Felhívtam este Andikámat, kicsit össze is vesztünk miatta, először letette a telefont, aztán visszahívott... Csak igazam volt.

- Miben?

- Hát, hogy miért abba a templomba viszik. Mert a másik pap nem keresztelte volna meg, mert a szülők amúgy nem is járnak templomba. Ez így csak képmutatás. Meg is mondtam Andikámnak. Megsértődött, de tudja, hogy igazam van. Tudod, nagy fideszesek. Mindegy, bánom is én, de ez csak színjáték. Amikor szóltam, hogy nem megyek, mert nagyon fáj a lábam, nem bírnám ki azt a két órát a kocsiban, akkor próbált győzködni, hogy „de mindenki ott lesz, mami”. Aztán mikor mondtam, hogy sütök nekik tortát és elküldöm az apjával, akkor már megnyugodott. „Jól van, mamikám, az jó lesz. Akkor majd pár hét múlva lemegyünk mi hozzád, és viszünk fotókat.” Hmm, kíváncsi vagyok, hogy fogja bírni a kicsi.

- Hát, egy alig egyévestől még nem lehet elvárni, hogy ne sírjon.

- Nem, a múltkor is akkorra mentünk, hogy a délelőtti alvása már meglegyen. Amikor meglátott, egyből mosolygott. Most viszont akkorra tették a keresztelő időpontját... Mondta is Andikám, hogy sokan lesznek, mert így fogalmazott, hogy ott lesznek Zoltán hívei is. „Hívei”, ezt mondta. Na, akkor felment bennem a pumpa. Kérdeztem is, hogy kampányfogásnak használjátok a gyereket?! Andikám el is kezdett egyből másról beszélni.

- Hmm...

- Nem akarok én azok közé menni. Majd pár hét múlva, ha jönnek, úgy tudok a kicsivel foglalkozni, így úgysem lehetne. Meg amúgy is, ott lesz a volt menyem is, és hát nem valami felhőtlen a viszonyunk. Nem vágyom én azok közé az emberek közé. Szóval ez mind csak képmutatás. Andikám sincs megkeresztelve egyébként, most jár ő is oktatásra. A férje miatt, ő erőlteti ezt, a párt. Azt is mondta, hogy tervezik a következő gyereket, sőt négyet akarnak. Pedig meg voltam győződve róla, hogy abbahagyja egynél, mert nem az a fajta ő... Hát, ők tudják. Mondtam is neki, hogy akkor húzzanak bele, mert már benne van a korban. Meg tényleg nagyon fáj a lábam. Elmozdult a sérvem, mikor elestem a múltkor a lakásban. Hónapok, mire újra helyrejön.

- Hát, akkor tessék pihenni.

- Igen, azt kellene, de nem tudok. Már megsütöttem a tortalapot, délután majd jön érte Laci, de előbb még befejezem a fűnyírást. Tócsni lesz az ebéd, meg a macskáknak hozok tejfölt a boltból, mert elfogyott. Teljesen rászoktak...

Gubányi Zsófia további írásai itt olvashatók: KÖZTÜNK ÉLNEK

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.