800

Furaország viselkedésmintái

Senki sem tudja, hogy hol a helye, amíg a vezér azt el nem dönti. A nép pedig sokszínű, de inkább kettő.
parlament.hu

Mottó: Sokan a haszon kedvéért nem átallanak lehetetlen dolgok mellett is hamisan tanúskodni. Aiszóposz

No, ez a mission impossible, amire most készülök így korán reggel! Morgok egy kicsit. Nem lesz benne köszönet, de arra talán megfelelő ez a jegyzet, hogy elgondolkodtasson néhány gondolatom másokat is. Ha meg nem, akkor így jártam. Előre bocsátom, nem vagyok újságíró, se szociológus, se társadalomtudós, csak a Horváth Feri. Mondjuk az,t a nép egyik felének fia. Hát úgy olvassanak engem! Most éppen ahhoz van kedvem, amíg hagyják, hogy Furaország lakóit bemutassam Önöknek!

ÁLLAMVEZETÉS: jobboldali, konzervatív, keresztény – látszólag. Kormány: jobboldali, konzervatív, keresztény – látszólag.

A csoport jellemzői: profán-paraszt vagy éppen nemesi felmenőkkel rendelkező emberek, akik vagy felmásztak az uborkafán, vagy azt hiszik, hogy méltó utódai a dzsentriknek. Jól képzettek, gátlástalanok, bárkin átgázolók, erőszakosak és hirtelen gazdagodók. Hierarchikus rendszerben élnek, rettentően lojálisak egymással szemben, urambátyám viszonyok között próbálják a munkát és a hasznot felosztani. Irányítóik általában hetven felett is aktívak, komoly szocialista gyökerekkel. A politikájukat irányíthatják külső gazdasági erők, lehetnek közöttük más országoknak szolgáló ügynökök is. Fő a haszon, semmi más nem számít. A kormánytagokat nem igazán a tudás, hanem a lojalitás mentén választják ki. Persze a kettő nem zárja ki egymást, minden a gerincen múlik. Az idősebbek (a szocialista érában felnőttek és már ott is pozícionáltak) adják az erőt, a fiatalabbak a mobilitást. Legfőbb szempont: úgy irányítani a jogalkotást, hogy az a lehető legtöbb hasznot hozza a kormánynak és a kormányszimpatizáns felső politikai és gazdasági köröknek. Úgy használni a propagandát, a médiát, a celebeket és minden mást, hogy azok hőst faragjanak belőlük, fedjék el a néppel szembeni aljasságaikat.

Tagjainak burkolt hitvallása: harácsoljunk minél többet, a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenetet használjuk ki még jó sokáig. Központosítsuk az országot, tartsuk minden felett a kezünket, merjünk nagyok lenni, és ha valakinek nem tetszik, tapossuk el. Ha valakinek nem tetszik valami, akkor fogjuk rá, hogy kommunista vagy éppen aljas Brüsszelpárti. Mikor kiknek akarunk megfelelni, úgy hajlítsuk a szót, és soha ne magyarázzuk meg, hogy miért alkalmazunk propagandát, kettős beszédet. A lényeg, hogy egy maffiózó szövetséghez hasonló rendszerben működve minél több hatalmunk és pénzünk legyen. Aki hibázik, nem kap pénzt, teljesen padlóra küldjük, hogy meg se merjen szólalni.

Kiszolgáló személyzet: Jól képzett, de nagyon gerinctelen emberek, akik gazdagságra, 15 perc hírnévre és történelemkönyvbéli szereplésekre vágynak, vagy egyszerűen csak szeretnek az erőshöz tartozni, okosak és szolgalelkűek. Egy részük igen jól képzett jogász, szociológus, orvos, propagandista és más tudományágak művelője, ismerik a hatalmi ágak közötti viszonyokat, ismerik a manipulált média fogalmát, képesek azokat irányítani, megváltoztatni a parancs szerint, értenek a jogalkotáshoz és képesek a rendszerszintű gondolkodásra. Sok közöttük az igazi tudós. Más részük műveletlen és értéktelen ember, őket az államvezetés csak használja. Fedősztoriknak, elterelésnek, rendbontóknak, verőlegényeknek tökéletesek. Ha ezek az értéktelen emberek azt hiszik, hogy nyeregben vannak és mégis hibáznak, heteken belül eltűnnek, elszegényednek, nem lesznek többé érdekesek senki számára.

A törvényhozás, a jogalkalmazás, az igazságszolgáltatás, a köz igazgatása terén működő „leágazások”: fejétől büdösödik a hal, mondja a közmondás. A közelmúltban volt idő, amikor jogerősen elítélt, de szabadságvesztésük letöltését még nem megkezdő emberek, kiemelt bűncselekmények elkövetésével vádolt alakok befolyásolták a jogalkotási folyamatokat a parlamentben is, vagy éppen polgármesterként az önkormányzatokban. Olyan időszakban, amikor a személy- és vagyonőrre szigorúbb szabályok vonatkoztak, mint egy megválasztott képviselőre. Lehet, hogy még ma is így van?

A csoport jellemzői: közel állnak a hatalomhoz, az választja ki őket egy-egy feladatra. Személyiségjegyeik eltorzulnak. Feltétlen lojalistást várnak el tőlük „fentről”. Így lehetséges, hogy két párt alkot meg egy alkotmányt (egy olyan ember vezényletével, akinek önmaga létezését kell szinte megtagadnia), és módosítgatják azt az igényeik szerint, egy néppel szemben. Így lehetséges az, hogy éjjel eldöntik, mi lenne adott helyzetekben a helyes, és pár nap múlva arra ébred az ország, hogy új a szabályok vannak. Hűbelebalázs sokszor sírva fakadna a gyönyörtől, hogy mennyire ad hoc hoznak döntéseket a kormány tagjai, és milyen szépen kiszolgálja őket azonnal reagálva a slepp. Elég sok közöttük az olyan ember, aki nem az országban nőtt fel, de az ország állampolgára lett, és kvázi idegenként egyszer csak létezik, és komoly állami pozíciókból irányít másokat, ami arra utal, hogy olykor keresve sem talál az államvezetés annyira gerinctelen embert, mint amilyet elszánt magának.

A csoport fentről irányított döntéseinek következményei: meghatározó döntéseik olykor igen komoly elképedést okoznak az elveikhez hű, egyszerű, dolgozni és élni vágyó emberek között. Ezt nem csukják be, bár sokmillió forintnyi hivatali vesztegetéssel vádolják, sőt egy ideig még szavazhat is a parlamentben, amazt hosszú időre fegyházba zárnák, de az elsőfokú ítélet után bűnügyi őrizetbe kerül, mert a kényszerintézkedés célja mindig az eljárás zavartalanságának biztosítása: az, hogy a vádlott az eljárásban ne szökjön meg vagy ne rejtőzzön el, illetve az eljárás alatt ne kövessen el újabb bűncselekményt. Ők valószínűleg különleges emberek. De akkor most a jogban pozíció vagy közismertség szerint alkalmazható a kettősmérce, vagy politikai nyomás alatt áll az ítéletet meghozó személy vagy testület, amelyik az átlagember ingerküszöbét meghaladóan hoz döntéseket. Magam sem tudom. A milliónyi törvény, rendelet és azok módosítása, testre szabása, a sokszor kötegelt salátatörvények hatalmas jogbizonytalanságot szülnek. Piszkos és aljas módon, az állandó jogbizonytalanságba helyezéssel milliónyi embert tesznek tönkre. A törvényhozás anomáliái pedig legyűrűznek a legkisebb települések parányi szegregátumaiba is.

A média: van. Egyre kevesebb független médiummal. A média van. Eszköze az államhatalomnak. A média van. A negyedik hatalmi ág lett mára. A tulajdonosi kör is van. Igen nagyhatalmú gazdag emberek veszik meg, vagy éppen a kormánytagok strómanjai vagy külföldi befektetők, akik valószínűleg jóban vannak a kormánnyal. Mint a sakktáblán a vesztes bábuk, úgy tűnnek el az igazi újságírók és maradnak meg azok, akik képesek mást írni, mint gondolnak, képesek olyan szemszöget bemutatni, amelynek ugyan súlya nincsen, de elfedi a valóságot.

A csoport jellemzői: mivel egyik hatalom sem szereti a rossz újságírókat, kétféle ember marad a pályán náluk. Az újságíró, aki megtörik, és néhány büdös bunkó, akiből fröcsög a mocsok, de meg tudja győzni azokat a valótlanságról, akikből szinént fröcsög a mocsok. Aki nem bírja ezt, az is megtörik, és valamiféle olyan helyre megy, ahol hagyják, hogy a háttérben dolgozzon és megéljen, hagyják, hogy a felesége taníthasson például, vagy műveli tovább a szakmát gombokért, ellenzéki újságíróként, amíg ki nem vérzik abban, amit csinál, mert az embereknek ingyen kell a hír, és ugye ott az internet. Az már a mai világban nem számít az emberek többségének, hogy ki írja a híreket és ki fizeti! Ma már, ha ellenzéki újság lenne a régi Nyugat, azt se olvasnák. Ott az internet és a manipulált média. Elég az nekik.

ELLENZÉK a Furaországban: van. Jelenleg, biodíszlet. Sokszor szapulom a Furaország furaellenzékét, de nem rájuk haragszom, hanem értük. Legutóbb összeálltak, mint a túró. Bár annyire nem. Hosszú ideje vannak megalázott helyzetben. Kicsit Orwell is eszembe jut, hogy ők a társadalom középen lévői, és hát ne várjunk tőlük csodát, csak „felülre” akarnak kerülni úgy, hogy az alul lévők maradnak a helyükön náluk is. Szóval ez az ellenzék azt mondta, hogy majd mi együtt leváltjuk Furaország kormányát. Mondani kevés. Csináltak egy előválasztást. Mindenki azt hitte, hogy politikai hercegek, bárók és válogatott cigánylegények között szelektálva a nép, az isten adta nép kiválasztja a legjobbakat. Aztán kiderült, hogy nem is. Volt, akit be se vettek a játszmába, esélyt se adtak neki, hogy leadja náluk az előválasztásnak csúfolt mutyiban az 500 aláírást tartalmazó kis ajánlását, hogy hát ő is indulna az elő-megmérettetésen. Már ez bukta volt.
Annyi eszük nem volt… - vagyis volt, de nem arra -, hogy jeltelenítsék saját magukat, lemossák a gyalázatukat, és egy közös médiát üzemeltessenek, ami az ELLENZÉKI KEREKASZTAL médiája, ahol másodlagos, hogy ki kicsoda volt annak előtte. Arra már volt eszük, hogy mutyizzanak, hogy egymás javára visszalépkedjenek, mint a DK és a Jobbik is tette; és ezen felbuzdulva mindenki más is. Vér ciki lett az egész. Meg se ismerhettük a jelölteket! Be sem mutatták őket igazán. Miután megvoltak tutira az ellenzéki pártocskák jelöltjei, egy kevésbé ismert, egyébként karizmatikus, de szószátyár vezetőből csináltak miniszterelnök-jelöltet. Eredmény: teljes politikai megsemmisülés, de biodíszletként kb. ugyanazok, ma is a parlamentben ülhetnek, mert nem átallottak arra a tákolmányra felesküdni, aminek pár napja még az eltörlését tartották a céljuknak.

A csoport jellemzői: a társadalmi közegben középen lévők, akiknek van mit veszíteniük. Többségükben a politikából élnek meg, kiegészítve igen komoly tudósokkal, akik hitték, hogy a kormány leváltható, de nem gondolták, hogy az ellenzéki politikusok saját maguk között is ugyanolyan gerinctelenek lesznek, mint általában. Persze közöttük is vannak csalók, nyálgépek, kisgazdagok és áldozatok. Az áldozatok azok, akik hittek abban, hogy ha egyedül nem megy, akkor közös arculattal kell leváltani a bűnös kormányt. Tény, hogy újra kell gondolni, ki kivel bújik egy politikai sátorba, és mit jelent az „egységes” fellépés és arculat. Az ellenzék regnáló politikusai közül soknak már régen félre kellett volna állnia. Ha nem fognak, marad a furakormány.

CIVIL SZERVEZETEK: politikai befolyásoltságát tagadó, egyébiránt vagy ide, vagy oda tartozó értelmiségiek vagy harácsolók, illetve behúzott önkénteseik. A kormánybarátoknak most jó. Van nagy ernyőjük. Emezek szenvednek és az értelmes emberek adományaiból küszködnek. Vannak, akik jó sok állami pénzből konzerválják a szegények nyomorát, vannak, akik meg másképp. Akik sok pénzt fektetnek a szegényekbe, azok képesek őket politikailag is befolyásolni, hogy hova szavazzanak. Akik kevesebbet, azok is próbálnak az értelemre hatni, a felszínen maradni. Akkor van hányingerem, akkor dől össze bennem egy-egy világ, amikor a liberális civil kütyüszervezet feladja, hátba szúrja a kis mozgásterét, amit hagytak neki, ,és a külföldi segítségét megspékelve „összebótol” a kormánnyal, vagy az általa istápolt elnyomottak elnyomóival, parazitáival, mert akkor hatékonyabb, jobban látszik, hogy micsoda komoly előremutató munkát végez! Drake admirális büszke lenne rájuk.

Tudják mi a gáz? Hát az, hogy egyetlen egy értelmes ellenzéki mozgalom sincs Furaországban. Ne örüljetek, cigányok! Roma mozgalom sincs, nem is nagyon volt. Talán a hőskorszakban 1989-1994 között.

NÉP: a nép sohasem hibás, mondja ezt a politikus. És a nép elhiszi. Szerintem ez a sima gondolat mindent elmond Furaországról. A nép is lehet hibás, mondom én, mert miért kéne rózsaszín ködben tartani olyan aljas embereket, akiknek nem számít más, mint a saját boldogulásuk, rátaposnak bárki fejére, bárkit félreállítanak, ha az érdekükben áll. Teszik mindezt egyénileg.

Én elhiszem, hogy más az érdeke a húszdekás szűköltönyös de nagyarcú, sok pénzt kereső mindig futó Benvenutóknak, akik a pénzt harácsolják a bankoktól kezdve a brókereken keresztül a fiatal csapott hajú miniszterekig bezárólag, és más az érdeke Józsi bácsinak Mikepércsen, de ha nincs egyfajta olyan népmentalitás, ami közös, ha nincs a társadalom tagjai között szolidaritás, akkor minek az állam?

Ebben a rohanó világban milliónyi érdek feszül egymásnak. Sokkal több, mint a régi időkben. Valójában senki sem tudja, hogy hol a helye, amíg Furaország vezetője azt el nem dönti. Furaország egy olyan ország, ami a lehetőségek hazája, mint Amerika, egy olyan közegben, ami jobban hasonlít Sztálin szocializmusához. Furaországban - munkaalapú társadalomban - a párttal a néppel egy az utunk (hisz az ellenzék csak biodszíszlet), és aki nem dolgozik vagy nincs munkája, az ne is egyék, mert az állam csak akkor segít, ha a család nem tudott, a felmagasztosított állami pénzzel tömött állambaráti Szeretetszolgálat nem tudott, ha az önkormányzat nem tudott, és az ember már lehet, hogy meghalt.

A csoport jellemzői: a nép sokszínű, de inkább kettő. Van, akinek kell a nemzetvezető (mert ehhez szokott hozzá, hogy van vezér, vagy a közelében van a tűznek, és mindenben jobban áll, mint annak előtte), vannak, akik meg azt mondják, hogy a minden irányból megtámogatott, hosszú ideje tartó túlhatalom már nem szolgálja a nép érdekét.

Olykor elszáll velem a ló és tűagyúaknak nevezem azokat, akik rajongva tisztelik éppen azokat az embereket, akik nagyon durván kijátsszák őket egymás ellen! Csak azért tisztelik a vezetőiket, mert az illető miniszterelnök, miniszter vagy egyéb befolyásos ember, és pénze van.

Furaországban fokmérő lett a pénz. Csak abba nem gondol bele a nép, hogy az Európai Uniónak köszönhetően - annak ellenére, hogy mennyi sikkasztás és visszaélés volt belőle itt -, valamennyire ugyan jobban élnek a szerencsésebbek (akiknek eleve volt mit a tejbe aprítani), vagy durván kihasználva a helyzetet az erőszakosabbja gazdagabb lett, vagy esetleg olyanok ők, akik politikai hitvallásuk mentén sok munkával sokkal több pénzt szereztek, vagy egyszerűen csak szüksége volt a kivitelezőnek olcsó munkaerőre, és abból is jobban lehet élni, mint régen, de fogjuk fel: a többségnek erre esélye sem volt.

A jövedelemolló egyre durvábban nyílik szét, aminek a vége, ha Furaországban marad minden a régiben, hogy a nyugdíjas éhen hal, a magára hagyott éhen hal, az alul lévők közé kerül az is, aki ma még a középen lévőkhöz tartozik és értelmiséginek gondolja magát.

Persze, ha királyt akarunk magunknak, szolgálni szeretnénk tízezer embert tízmillióan, akkor jó úton járunk….

Kellemes hétvégét kívánok!

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800 .

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.