Előítéletek, cigányellenesség

Eddig nem mondta senki, csak úgy egyszerűen, hogy éljünk békésen egymás mellett! Haladjunk együtt! Pedig ezt is meg lehetne tenni.

Mottó: Ne háborodjunk fel az embereken, amikor azt látjuk, hogy keményszívűek, hálátlanok, igazságtalanok, dölyfösek és csak önmagukat szeretik, másokkal pedig nem törődnek: ilyenek, ez a természetük. (La Bruyére)

Mi az előítélet?

A „rossz” feltételezése másokról kellő bizonyíték nélkül. (De mi a rossz?) Vagy: az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik. (Gordon Willard Allport) (Attitűd = magatartás, viselkedés, modor, szellemi beállítottság, szerep; hozzáállás, viszonyulás valamihez vagy valakihez.)

Az előítélet megnyilvánulásának Allport-féle skálája: 1.) Szidalmazás 2.) Szóbeli bántalmazás 3.) Elkerülés 4.) Megkülönböztetés 5.) Fizikai bántalmazás 6.) Megsemmisítés

Saját összegzés: Az előítélet olyan berögzült, a közvetlen környezetünk értékítéletéből fakadó vagy tapasztalati úton szerzett, de félreismert, általánosító, ezáltal magyarázott tudás, mely az egyén szempontjából akár lehet helyes is, de… egy része – a fájdalmas és el nem fogadható része - előre kialakított vélemény az ismeretlenről vagy egyszerűen csak általánosított csalódás valami iránt!

Horváth Ferenc

Hú, de okosakat írtam! Egyszerűsítsünk! Ha gyermekkoromban hozzányúltam a felfűtött vasaló talpához, keletkezett egy prekoncepcióm tapasztalati úton. Többet nem nyúlok hozzá, mert éget. Ha a cigányokkal afférom volt, akkor könnyen általánosítok, hogy minden cigány olyan, és én nem szeretem őket, sőt! Ez is egy prekoncepció, ami azonban már társadalmi szempontból káros. Egy kalap alá vesz úgy körülbelül 800 ezer cigányt! A vasaló nem érző lény, azt nem érdekli, hogy ki előítéletes és ki nem. A cigány azonban érző szívű ember, mint Önök! …és ha társadalmi ridegtartás alanya, egy idő után úgy is fog viselkedni.

A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű – sokszor tévesen azonosítják az előítélettel –, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ, az osztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve általában pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni. Tudják! Ha a bekapcsolt vasaló talpát simogatom, az nekem nem jó. Azt fogom képzelni – és joggal –, hogy a minden bekapcsolt vasaló talpa forró. A gáz az, ha az emberek világára is kiterjesztem a kis sztereotípiámat, és az ismeretlenség homályában is teljesen ráhagyatkozok.

A piros Lada effektusa

A szocialista rendszerben nem járt sok autótípus az utakon. Valahogy az emberekben kialakult az a tévképzet, hogy a piros Ladák tulajdonosai csak cigányok lehetnek, akik „rosszak”. Aztán volt meglepetés, ha egy professzor került intézkedés alá a sztereotípia miatt, és mégis, alapvetően volt benne valami. Nekem is volt piros Ladám. És hova utaztam vele, na hova? Hát a rendőrségre, szolgálatba. Puff neki sztereotípia!

Nem agyalgatok tovább, inkább rátérek a mai jegyzetem igazi témájára. (A fentiek csak a könnyebb megértést szolgálják.)

A cigányellenesség

Most nem is nagyon mennék bele abba, hogy a különböző társadalmi csoportok egymáshoz való viszonyulásáról értekezzek. Nincs hozzá hely, kevés a papírom, és Önöknek is a könyökén jön ki a Jobbik, amelyik 2010-ben a cigányok hátán kúszott fel egészen a parlamentig. Tudják.

Az talán fontosabb, amikor az állam vezetői aláznak egy népet. Erre szeretnék példákat hozni, hogy megértsék. Nagyon nehéz úgy fejlődni, ha rendszeresen és szakaszosan olyan nyilatkozatok látnak napvilágot jól ismert közszereplőktől, hogy a cigányok végül is nem képezik a társadalom egyenrangú tagságát, inkább csak megtűrt személyek egy csomó rossz tulajdonsággal.

Muszáj vagyok néha tudományos is lenni, idézet következik. Bizonytalan, válságos társadalmi helyzetekben felerősödnek a kisebbségekkel szembeni előítéletek, megkezdődik a társadalmi szintű bűnbakképzés. - Jelen helyzetben a gazdasági bizonytalanság, a politikai feszültségek következtében felerősödnek az idegenellenes, kirekesztő hangok, amely során a romák – rasszjegyeikből fakadóan – látható ellenségként tűnhetnek fel, válaszul a társadalomban erősödő frusztrációra. Mivel a romaellenesség a teljes politikai palettán megjelenik, a társadalmi igény kiszolgálásra talál, az előítéletek felszabadulnak, és nyíltabbá válnak a politikai „engedély” hatására. (Keresztes-Takács Orsolya – Lendvai Lilla – Kende Anna: Romaellenes előítéletek Magyarországon: Politikai orientációról, nemzeti identitástól és demográfiai változóktól független nyílt elutasítás (Magyar Pszichológiai Szemle, 2016, 71. 4/2. 609–627 DOI: 10.1556/0016.2016.71.4.2)

Állami tisztségviselők, vezető politikai pártok tagjai is tettek implicite utalásokat arra, hogy a magyar nemzetnek nem, vagy csak megtűrt része a magyarországi cigányság.

Trócsányi László igazságügyi miniszterként kijelentette: „az Orbán-kormány szerint Magyarország már csak azért sem tudja befogadni a gazdasági menekülteket, mert gondoskodnia kell 800 ezer cigány felzárkóztatásáról”. (A cigányok miatt nem kérünk a menekültekből - Index, 2015.05.22.) Megjegyzés: most vajon ki a púp ki hátán az Európai Unióban, ahol a mi fiunk nem lehet uniós biztos?

Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke szerint: „Nekünk is az az adottságunk, függetlenül, hogy ki mit gondol róla, hogy szereti-e a túrós csuszát, vagy nem, Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték. Ezt mi megörököltük, ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja, se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel. Sőt, amikor az a roma kisebbség egy része Kanada felé megy, akkor inkább azt akarjuk világossá tenni, hogy szeretnénk, ha maradnának, és rendeznénk a velük való együttélés nagy kérdéseit, hogy maradhassanak.” (A kormány a „cigány kártyát” használja a menekültek ellen - Népszabadság online, 2015.09.09.)

Balog Zoltán Emmi-miniszterként Tusványoson 2017 júliusában kijelentette: „A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.” (Balog: Még nem döntöttünk, hogy a határon túli magyar cigányok tehertétel vagy erőforrás - Index, 2017.07.20.)

A romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetést igazolja az az etnikai profilalkotási gyakorlat is, melynek lényegi eleme a bűnüldöző hatóságok elfogultsága, előítéletessége, ami egyes esetekben az igazságszolgáltatás szintjén is jelentkeznek. Erre jó példa a 2012. augusztus 5-én történt devecseri cigányellenes demonstráció, ahol a cigányokat gyalázták, kővel dobálták meg a résztvevők.

A magyar jogorvoslati lehetőségek kimerítése után csak nemzetközi szinten sikerült elérni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondja: „(…) hibázott a magyar rendőrség és ügyészség, amikor a tüntetésen elhangzott beszédeket a szólásszabadság által védett kijelentéseknek tekintette. A Bíróság szerint nem maradhatnak következmények nélkül egy kisebbségi csoport megfélemlítésére irányuló eseményen elhangzó, etnikai háborúra hívó felszólalások egy olyan időszakban, amikor a paramilitáris szervezetek felvonulásai egyébként is ’széleskörű, koordinált megfélemlítés’ formáját öltik. A magyar hatóságok azonban – az erre irányuló feljelentések dacára – senki ellen nem indítottak büntetőeljárást közösség elleni izgatás miatt.” (STRASBOURG ELMARASZTALTA A MAGYAR ÁLLAMOT A DEVECSERI SZÉLSŐJOBBOLDALI DEMONSTRÁCIÓVAL KAPCSOLATBAN - 2017.01.17.)

Az etnikai profilalkotásra példa a gyulai bírónő ügye is. Dr. Mucsi Erika bíró 2013. év március 25-én, a 12.P.20.045/2013/47. sz. ítélete indokolásában (mely a később feloszlatott Szebb Jövőért Egyesület működésének törvényességét vizsgálta), szubjektív értékítéletet fogalmazott meg a cigányságról, amely okfejtés nem tartozott, nem tartozhat soha egy demokratikus jogrendben a per tárgyához. „A cigányság, mint kategória nem elsődlegesen faji alapon értelmezhető, hanem az ekként jelzett életformát követő, faji hovatartozástól függetlenül a lakosságnak egy elkülönült, a többségi társadalom hagyományos értékeit és a már hivatkozott jogszabályok által is védett értékeket semmibe vevő csoportjaként, akik egy bizonyos munkakerülő életforma, a magántulajdont, együttélési normákat nem tisztelő erkölcsi felfogás követői.” Ezen kijelentése után etikai eljárás ugyan indult a bírónő ellen, de hivatalát megtarthatta, erősítve a társadalom körében, hogy a cigányságot munkakerülő, az együttélési normákat nem tisztelő erkölcsi felfogás követőinek lehet büntetlenül nevezni. (Mindenki cigány, aki bűnöző - Index (2014.04.24)

Volt a cigányoknak egy rossz válasza egy még rosszabb szlogennel: „roma vagyok, nem életforma”. Sokan nem értették a mondanivaló lényegét. Sokan nem, ergo rossz szlogen lett.

Hasonlóan etnikai profilalkotást erősítő tényező volt az az eset, amikor a Roma Rendőrök Országos Egyesületének elnöke az államszervezet működését negatívan befolyásoló úgynevezett érpataki modell elterjedése ellen emelt szót. (Ez a szövegrész is megtalálható valahol… merthogy én írtam.) (Átadták az államfőnek a Roma Rendőrök a petíciójukat - RomNet, 2016.04.08.)

Több alkalommal hallattuk a hangunkat! Devecser esetében elsőként írtam levelet a belügyminiszternek, Cegléddel kapcsolatban is tettem olyan intézkedéseket, amik a köznyugalmat szolgálták, a dr. Mucsi Erika bíró ellen folytatott eljárásban felolvasták a bíróság elnökének címzett levelemet, Orosz Mihály Zoltán érpataki modelljéről pedig petíció formájában tájékoztatottam a köztársasági elnök urat, amit több, mint 600 személy és 15 szervezet támogatott az eredetiben megküldött csatlakozó nyilatkozataikkal. Pusztába kiáltott szavak voltak. …és mégis. Meg kellett tenni!

Egy utolsó gondolat

A magyar cigányok ősei önként jöttek ebbe az országba, ahová előttük néhány száz évvel a magyarok a helyiek leigázásával jutottak. Vándorló nép voltunk, akik kézművességükkel, nomád ismereteikkel bizonyára hasznot hajtottak az országban élőknek. Cserébe csak később kaptuk az üldöztetést. Volt idő, amikor a nyelvünk használata miatt akár meg is ölhettek minket. Később röghöz kötöttek, majd asszimilálni próbáltak minket mindenféle formában, fekete igazolványokkal, vajdákkal, besúgókkal rendszabályozták a népünket, párthatározatok születtek rólunk, ezerszer megosztották az értelmiségeinket (ma is), csalárd módon integrálni kívántak minket (mintha számítógépes alaplapok lennék), de 30 év alatt sincs semmink, csak a lenézettségünk és a ridegtartásunk.

Eddig nem mondta senki, csak úgy egyszerűen, hogy éljünk békésen egymás mellett! Haladjunk együtt! Pedig ezt is meg lehetne tenni. Azt gondolom, hogy mi kellünk a többségnek! Bűnbaknak, másodrendű és rangú embereknek, a kormányoknak pedig az asszimiláció, az integráció szent nevében, a felesleges roma önkormányzatiságon keresztül fejős tehénnek.

Le kéne már küzdeni a lelkekben élő frusztrációkat mindenkinek, és igazi baráti jobbot nyújtva egymásnak emberséggel kialakítani egy olyan országot, ahol az „élni és élni hagyni” elv mentén mindenki kap egy kis boldogságot! Ki többet, ki kevesebbet, de boldogságot…

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800 .

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.