A SZÓLÁS JOGÁN

To be, or not to be, that is the question - a lakosság szerint ne legyen

Nem a kormány érdekeit kell itt képviselnie, hanem a lakosságét, ha kell, a kormányéval szemben is.
Közmeghallgatás az akkumulátorgyárról - Debrecen, 2023. január 9.
Lia

Na, ez az év is jól kezdődött! Január 9-én 16 órától közmeghallgatást tartottak a tervezett debreceni akkumulátorgyárral kapcsolatban. Jómagam sem hagytam ki, hiszen életem első közmeghallgatása volt, ráadásul a gyárat sem akarom. Nem tudtam odaérni 4-re, csak fél 5-re, de nem veszítettem semmit. Amikor beléptem a terembe, az tetszett, hogy rengetegen voltak. Viszont nem értettem a szituációt, én azt hittem, közmeghallgatásra megyek, ehhez képest nem tudtam eldönteni, hogy egy – az akkumulátorgyárak jótékony hatásairól szóló – konferenciára/mesedélutánra vagy egy stand up-ra érkeztem.

Párszor ránéztem az órámra, meddig tart még a lakosság fárasztása, nagyjából negyed 6 körül ért véget. A pulpituson jobb szélen ülő hiperszuper szakember nem kicsit szószátyár volt, ráadásul egy cseppet sem zavarta, hogy a lakosság nem kíváncsi a mondókájára. Itt ugyanis felnőtt emberek voltak, akik már kinőttek a mesékből. Elnézést, ez most nagyon nagyképűen fog hangzani, de, ha kicsit összekapom magam, legalább ilyen pazar, ha nem pazarabb prezentációt készítek szinte bármiről. Neki erre szólt a megrendelés (gondolom, nem vatikáni valutával vagy játékzsetonnal fizették ki), hozta is a dolgot az elvárásoknak megfelelően. Igen ám, de az emberek nagy része nem hülye, hogy bármit bekajáljon. Miután vannak fogalmaink arról, miféle anyagokkal dolgozik egy ilyen gyár, teljesen jogosak az aggodalmaink. Ráadásul már van tapasztalat Magyarországon az ilyen típusú gyárakkal kapcsolatban.

Lia

Murphy óta meg azt is tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Persze, itt most mindenki letette a nagyesküt, hogy minden nagyon szép és jó, nem lesz baj, ha mégis, sitty-sutty megoldjuk. Akkugyárban ugyan még nem jártak, de ki merték jelenteni, hogy minden rendben lenne. Hallgattam a maratoni prezentációt, amiből az derült ki, hogy ez a gyár jót tesz az egészségnek, még tán a betegségeket is gyógyítja (mondjuk, azok fejfájását egészen biztosan, akik már eddig is jókora percentet szakítottak belőle), a környezetet jobban kíméli, mint a szelektív hulladékgyűjtés és a faültetés együttvéve, a munkanélküliséget egy huszárvágással megoldja (hiszen mindenki ott akar majd dolgozni), a fiatalokat itthon tartja (hogyne, persze), és úgy egyáltalán, az egész gyár egy égi áldás ennek a porfészeknek. Hallgattam, és nem értettem, hogy ha ez egy ekkora tündérmese, akkor azok a drága jó kínai elvtársak mi a bánatos francért nem tartják meg maguknak. Területük van, jóval nagyobb, mint kicsiny hazánkban, emberük is akad. Ahol rizst lehet termelni, ott még víz is van. Mivégre ez a mérhetetlen nagyvonalúság, amivel lemondanak erről a szuper beruházásról?

Őszintén sajnálom, hogy ott a helyszínen elmulasztottam ezt a lehetőséget. Hogy feltegyem ezt a kérdést a kínaiaknak. Akik amúgy több emberrel is képviseltették magukat. Szinkrontolmácsok váltották egymást, akik azért voltak ott, hogy a vendégeknek angolul közvetítsék az elhangzottakat. A nézőtéren ülő delegáció meg a melléjük kirendelt biodíszlet „hölgyek/urak” aztán olyan faarccal ültek akkor is, amikor vastaps jutalmazta egy-egy lakossági megszólaló szövegét, hogy azt gondoltam, ezt vagy tanítják valahol, vagy jó pénzzel le voltak szedálva. Látszott rajtuk, hogy egy szikrányit sem érinti meg őket, hogy itt rengeteg ember életéről, sorsáról van szó. Azt csak remélni merem, hogy a két tolmács nem finomított semmit a szövegen, és úgy tolták az elvtársak fülébe, ahogyan az magyarul elhangzott. Bár nem hiszem, hogy az igen gyakori fújolást, nevetést hallva, ne vágták volna le rögtön, hogy ez nem támogatói megnyilvánulás volt.

Lia

Bizonyára sem a – saját hatalmának tudatába belekövült – városvezetés, sem a kínaiak nem számítottak ekkora ellenállásra. Hiszen abban a tévhitben éltek, hogy ez egy fideszes város. Fideszes a francokat. Csak a hívek fegyelmezetten elmennek szavazni, a többiek egy része meg lemondóan legyint, hogy úgyse azon az egy szavazaton múlik. De bizony azon a SOK egy szavazaton múlik. És itt ezen a közmeghallgatáson kiderült, hogy bizony-bizony sok itt az elégedetlen ember. És még mennyi lenne, ha nem a migráns egyről meg a lakájmédia udvari költőinek tollba mondott írásokból „tájékozódnának”, hanem – ha már híján vannak a józan paraszt észnek – legalább figyelnének, mi történik körülöttük. Ami ugyanis nem csodaszép és jó, arról a közmédia hallgat. Az mintha nem is lenne. Igen, így is lehet hazudni.

Csak ezekkel a hazugságokkal már dugig van a padlás, a hócipő meg minden. Mivel a polgármester sem számított ilyen indulatokra, ellenállásra, néhol már kiesett a simulékony, jól fésült szerepéből, és elkezdett flegmázni. A szepesi hozzászólóval meg hirtelen leereszkedő stílusban kezdett gügyögni. Igen, ilyen az, amikor nem ő írja a forgatókönyvet, amikor nem a saját emberei, szolgái által fényesre nyalt úton kell grasszálnia, hanem sokkal döcögősebb terepen, amihez nincs hozzászokva.

Lia

Mondott aztán egyéb sületlenségeket is. Minden józanul gondolkodó emberben felmerül ugyanis, hogy ebben a valaha jobb napokat látott városban (sőt, országban) miért kell kiváló termőföldeket beáldozni gyárak helyszínéül. A tavalyi év megmutatta, milyen az, amikor ki vagyunk szolgáltatva. Az élelmiszerünket régen legalább meg tudtuk termelni, jók hozzá az adottságaink. Lehetnénk legalább abban önellátók. Ugyan már! A homárt, tintahalat úgysem az Alföldön termesztik. Ha meg majd az se lesz, akkor vezetőink töltődjenek fel akkumulátorral. Mi enni szeretnénk, mi több, egészségesen táplálkozni. Tiszta levegőt szívni, tiszta vizet inni. Ezért a hozzászóló megkérdezte, miért ezekre a kiváló termőterületekre teszik az ipari parkokat. Emberünknél kéznél volt a válasz: Nem rajtuk múlt (hanem ki a fenén?), az állam máshová rakta az autópályát. Ők csak alkalmazkodtak. Mivan??? Jól vagy te összerakva? Vagy minket nézel ennyire elmeroggyantnak??

Debrecen városvezetésének nem bólogatni kell ahhoz, amit fentről mondanak. Ez egy feladat, amivel őket megbízták. Nem felfelé tartoznak elszámolással (jó esetben), hanem a város lakosságának. És, ha a fentről jövő dolog nem jó a városnak, akkor a város érdekét kell néznie. Na, Debrecenben ilyen nincs, itt szolgai módon a még magasabb polcon ülő gazdinak kell becsicskulni. Meg annak a miniszterzseninek, aki már annyi kárt okozott az országnak, hogy a fal adja a másikat. Megcsillantotta tehetségét a covid idején történt beszerzésekkel, de aztán megfejelte a gázvásárlással is. A világpiaci ár már rég lement, nálunk nem csökkennek az árak, hiszen ez az őstehetség akkor tárazott be, amikor a legmagasabb áron adták. És akkor ez a Druzsba-gyerek idenyomja nekünk az akkugyárat. A polgármester meg csak úgy rábólint. Mit rábólint, még büszkék is rá, hogy két évig sikerült titokban tartani a háttérben folyó sunyiskodást. És közben kiesik a száján a demokrácia szó. De szerencsére a hozzászólók megadták neki, ami jár.

Lia

Jelezték, hogy a demokrácia ott kezdődik, hogy az érintetteket tájékoztatom, megkérdezem, mielőtt bármihez a beleegyezésemet adnám (a nevükben). Nem a saját telkére kérte ezt a vackot. Nem a telekkönyvi tulajdona ez a város. Neki itt szolgálnia kéne, nem a vezérhez hasonlóan uralkodni. És akkor az az ember, aki hivalkodik a kereszténységével (amúgy mivel nem henceg?), gondoskodónak tartja magát, képes feltenni egy olyan kérdést, hogy milyen jogszabály kötelezi őt arra, hogy tájékoztasson minket, konzultáljon velünk előre. Milyen jogszabály, bakker? A lelkiismereted, ha lenne olyan. Az erkölcs, ha ismernéd ezt a szót. A felelősségérzet. Az kötelezne. De egy hithű keresztény nem ilyen földhözragadt krisztusi értékekkel operál. Ő egy másik Urat szolgál. Az aranyborjút.

Hogy mennyire lövése sincs a valóságról, az is jól mutatja, hogy amikor az egyik hozzászóló a 2 kilométer távolságot emlegeti a lakott résztől, azzal üti el, hogy az egy téves dolog, ilyen szabály nincs. És vajon miért nincs??? Az ő nyugalma fontos, más meg dögöljön meg a zajtól, bármitől?? Miféle gondoskodás ez? Nem a kormány érdekeit kell ITT képviselnie, hanem a lakosságét, ha kell, a kormányéval szemben is. Ha nem így teszi, akkor egy hitvány marionett báb a kormány kezében. Az, mondjuk, az ő szégyene, de rólunk, 200 ezer debreceni emberről dönt. Ezt viszont nekünk nem kell eltűrnünk szótlanul.

Lia

Visszatérve az útra. Ha nincs út, építeni kell egyet. Újat mondtam? Ingyen volt az ötlet, szívesen. Tudom, a magyarok a világ esze, itt minden a leglegleg, azon belül Debrecenben még egy leg, de nyugi, már mindent kitaláltak, feltaláltak előttünk, csak figyelni és tanulni kéne az ostoba hencegés, kivagyiskodás helyett. Tehát utat kell építeni. Tudok is egy vállalkozót, az a Szíjj László, akinek a luxusladikján a külügyér nyaralászott családostul. Na? Még dolgozom is helyettetek, szórom a jobbnál jobb ötleteket. Azt kérdi a polgármester: Akkor a városon menjen át az út? Aranyapám, aki most a Csapókertből a Hortobágyra akar eljutni, az hol is megy végig? Megsúgom, a teljes városon végigautózik, elviselhetetlenné téve ezzel a város közlekedését. A szó, hogy körgyűrű, elkerülő út ismerős valahonnan? Nem majd valamikor, a negatív végtelenben. Annak már régen kész kellene lennie. Minden más nélkülözhető beruházásra volt alkalom meg pénz, akkor lennie kellett volna erre is. Bizonyára volt is, csak a szándék hiányzott. A 4-esről mikor kerülnek már ki a kamionok? Annak a főútnak igencsak hosszú városi szakasza van, de nyilván akinek a háza előtt nem dübörög a forgalom, akinek a munkába jutását nem nehezíti a rengeteg dugó, az magasról tesz az egészre. Gondoskodó, hát, persze. Út oda épül, ahová akarják. Megoldják ezt nálunk hanyatlóbb országokban is, még a sziklába is tudnak utat vájni, nem is akármilyet. Olcsóbban, mint itthon sík terepen. És akkor lehet ipari parkozni a sívó homokon, nem pedig a legjobb termőföldeken.

Szó volt itt aduászként a munkalehetőségekről is. Ha minden gondunkat megoldaná, bármi áron akkor se kéne. De meg sem oldja. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy a beharangozott 9 ezer munkahely nagy része nem magyarországi magyar embereken segít. De semmi gond, az ilyen gazdasági migránsok jöhetnek számolatlanul, ha ők veszik el a magyarok munkáját, az nem probléma. Ha külföldieket akarnak idehozni, miért nem az ő országukban épül fel ez a csodagyár? Csupa megválaszol(hat)atlan kérdés. Elhangzott az is, hogy a zártkertekben lehet majd nekik ingatlanokat biztosítani, talán még önkormányzati építésűeket is. Milyen különös, a debrecenieknek nem épített eddig az önkormányzat lakásokat. Hadd lakjanak csak drága albérletben. De idegen munkásoknak szíves örömest megteszik. Itt most inkább nem írom le, mit gondolok, mindannyian jobban járunk.

Elszabadult indulatok, kifütyült polgármester, megválaszolatlanul maradt kérdések…
A január 9-ei akkugyári közmeghallgatásról készült videóinkat ITT TALÁLOD!

youtube.com/c/debreciner

A polgármester bizalomról beszélt, de ő maga semmivel nem szolgál rá. Hazudik az adatokkal kapcsolatban, elhallgat, terel. Ja, a vízfogyasztás, ami most tarthatónak tűnik, csak az egyharmadára vonatkozik a beruházásnak. Nem kell hozzá zseninek lenni, hogy hárommal megszorozzuk a korábbi adatokat, és akkor máris romlik a szépen felépített sikertörténet. De mit tartozna ez ránk. Majd ők eldöntik. Jogszabályi előírásokról megy a hadoválás, mintha nem megtapasztaltuk volna az elmúlt években, hogy nincs az a jogszabály, amit ne lehetne egyetlen éjszaka leforgása alatt átírni a kétharmad és a teljesen indokolatlan teljhatalom jegyében. A jótékony sötétség leple alatt úgy megy ez, mint a karikacsapás. Mire a nép reggel felkel (bár valóban azt tenné, I wish), addigra már meg is változott sok minden. És nem átallják ezt a sunyi aknamunkát demokráciának hazudni. Jogállamiság, what else.

A polgármester úgy tudja/azt gondolja/az az álláspontja, hogy nem csökken azoknak az ingatlanoknak az ára, amelyekhez közel tervezik a beruházást. Nagyon finoman szeretnék fogalmazni, de aki ilyet állít, az nagyon buta. Ki a fene akarna egy folyamatos zajforrás mellé költözni drágán. Nyilván lenyomja az árat, aki meg menekülne onnan, az odaadja, amennyiért viszik. Biztosan kedvez majd ez a folyamat egy ingatlanmaffiának is. Szóval, szinte mindenki jól jár, kivéve az érintetteket.

Lia

A következő közmeghallgatás január 20-án lesz 10 órakor. Jó lenne, ha akkor is sokan lennénk, és tudatnánk velük, hogy nem kérünk az akkugyárból. Hétfőn egyértelműen érződött, hogy a szép szó nem, az erő viszont ijesztően hat rájuk.

Közben egy kérdés nem hagy nyugodni: Hajdú vármegye (mert Hajdú-Bihar vármegye tudtommal sose létezett) főispánja mikor furikázott villanyos autóval a vármegyeházára? Hogy tudta bekötni az épület udvarában a lovak mellé? Tudják, ott a Piacz utczába'. Mer', ugye, előre vóna a menet, nem hátra, kegyelmességetek mikép' vélekednek e felől? Mer' igaz magyar ember sose megyen egyszerre kétfele, hanem kimondja áperte, amit gondol. Ha pediglen kimondta, mék az irány, akkor aszerint halad.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

Kosztonyák Katalin írásai itt olvashatók: A SZÓLÁS JOGÁN.

A CATL kínai akkumulátorgyár debreceni ügyeiről itt olvashatod a Debreciner cikkeit.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.