800

Itt az igazság - science fiction

Droidok és robotok lettek a lélekkel rendelkező, egyre jobban gyűlölködő emberekből. Hasonlóan, mint a II. világháború idején, amikor úgy irtották az embereket a másságuk kapcsán, mint a gyomokat.
nasa.gov

Mottó: A pesszimista lefelé néz, és beüti a fejét. Az optimista felfelé... és megbotlik. A realista előre, és mindig igazítja lépteit. - The Walking Dead című sorozat

Szeretnék kikerülni bizonyos gondolatkörökből, de sem erőm, sem energiám változtatni azon, ahol és ahogy vagyok. Nem, nem a családomról van szó, hanem a környezetről, amiben élek. Mi más foglalkoztatna egy emberi lényt, mint a túlélés. Ennek folyományaként mindig toppon kell lenni a társadalmi folyamatok megismerésében, tudni legalább, hogy mit kellene csinálni, még ha képtelen is rá az ember. Mostanában sokszor kell elgondolkodni arról, hogy mi az egyéni szabadság és mi a társas. Már, ha még képesek vagyunk gondolkodni, és nem élünk a napi rutin megszokott szörnyű valóságában. Menjünk is innen messzire! No, nem egy másik országba – mert arra igen sokan képtelenek vagyunk –, hanem előre az időben. Mondjuk 200 évet…

Az Északi-sark közelében létesült egy egyetem. Talán a biológuspalánták miatt, de lett neki bölcsészkara és jogot is lehet ott tanulni. Az egymást követő éghajlatváltozásoknak köszönhetően egész elfogadhatóvá lett a klíma, és ezernyi a kutatni való. Suttogják, hogy nem csak ezért lett itt egy kvázi egyetemi város a semmiben! Valószínűleg a Világkormány titkos tárgyalásai is itt folynak, de erre semmi bizonyítékot nem talált még senki. Mindegy is. Képzeljünk el egy egyetemi várost az Északi-sarkhoz közel és punktum.

Képzeljük el, hogy itt beszélget egymással két zsenipalánta, Gábor és Nicolae. Korukban már nem sokat jelent az, hogy Magyarország vagy Románia. A határok tulajdonképpen csak régiós közigazgatási vonalak. Győztek a globalisták, mondhatnánk. No, nem abban az értelemben, ahogy ezt a XXI. században gondolták! Túl sok kihívás érte egyszerre az emberiséget, és kénytelenek voltak rájönni, hogy vagy kiirtják egymást, vagy elkezdenek együtt dolgozni a problémák megoldásain. Minden probléma megoldása alapvetően a szervezésen múlik. A nagy probléma, nagy és egységes szervezési-irányítási rendszert igényelt. Így jött létre a közel sem tévedhetetlen Világkormány az országok vezetőinek nagy és mindenható tanácsa, akik ugyanúgy lobbiznak, mint régen… Hallgassunk bele a párbeszédbe!

Gábor: Még nem! Nálunk másképp alakult. Emlékezz! Valamikor nagyon-nagyon régen az 1980-as évek vége felé, amikor még ott nagyobb volt a szegénység, mint nálunk, a románok is igen sok szenvedés után gondolták azt, hogy most már aztán elég! Gondolj csak bele: ott a katonák megoldották „okosba”, rögtön ítéltek. Nem a nép, hanem a katonák oldották meg, hogy egy diktátor és az aljas kiszolgálóik rövid úton bevégezzék. Szerintem ez az oka annak, hogy 2000 és 2030 között Magyarországon a katonákat állandó bizonytalanságban tartották, feltétlen hűséget vártak el tőlük, hogy aztán még viszonylag fiatalon kirúgják őket, hogy sehova se legyenek jók. A tönkrement egzisztenciák nem jelentettek veszélyt Orbán Viktor és kormánya hatalmára. Ezek az „átszervezések” arra voltak jók, hogy mindenütt a hozzájuk lojális emberek üljenek pozíciókban, a többit meg csak rábízzák a robotokra és a droidokra. Ők a kiváltságosok. Ebben az időben cserélték ki a rendőröket is, robotokra.

Nicolae: Ebben az időben még nem voltak droidok, de még robotok se igazán.

Gábor: Örülök, hogy ezt mondod! A mai értelemben, nem. Én azonban a jellem- és viselkedésformáló durva goebbelsi propagandára gondolok, amit abban az időben folytatott a magyar kormány. Droidok és robotok lettek a lélekkel rendelkező, egyre jobban gyűlölködő emberekből. Hasonlóan, mint a II. világháború idején, amikor úgy irtották az embereket a másságuk kapcsán, mint a gyomokat.
Emlékezz Magyarországra! Ott sok-sok éve a régi rendszert átmentő volt szocialisták ölték ki a hivatástudatot, szakmásították a fegyveres erőket, silányították droidokká az államvédő állományt, hibridizálták a rendőröket, a határőröket, a tűzoltókat, a polgári-védelmiseket, és tüntették el a munkásőröket.

Nicolae: Ne keverd a szezont, a fazonnal. A munkásőrök, azok más tészta. A dolgozó tömegekből kiválasztott pártkatonák voltak, némi kiváltsággal, nem?

Gábor: Igen a munkásőrök neked csak pártkatonák voltak. Kisebb részük mindenképpen! A többség azonban a nép és a tisztesség őrzői is voltak. A megítélésük azért volt olyan rossz, mert civil létükre egyenruhájuk és fegyvereik is voltak. Igaz, a fegyverek csak a laktanyákban. No, de ezek a volt szocialista pártvezérek és káderek még idős korukban is hivatalokban maradva addig végezték ezt a leépítést, amíg a nép már nem nézett fel a hősökre. Addig csinálták az államilag támogatott üzelmeiket, amíg a nép utálni kezdte a saját rendőreit, lenézte a szegény sorsú tűzoltót, aki kimentette őt az égő házból, azt se tudta mi a polgári védelem és hova kell menni, ha majd bombázzák őket, és tartott ez a folyamat addig, amíg a titkosszolgálatokról is csak a 007-es ügynök jutott az eszükbe, semmi más. Szerinted volt esélye a magyaroknak egy 30 évvel azelőtti puccsot megcsinálni Orbán Viktor ellen. Hát nem volt!
Érvelek még neked, mert igen ingatod a fejed! Féltek, nagyon féltek Orbánék! Talán nem feleslegesen. Abban az időben a magánhadseregeiket is kiépítettek. Voltak saját kis őreik állami pénzen, akiket még a régi olajszőkítők és a Kubatov-listás cégek is megtámogattak, katonásított humán biztonsági őrökkel és ultraszurkolók jellemrajzai alapján készített robotokkal. Hogy miért robotokkal? Mert az igazi ultrákat meg kellett ölniük. Nem voltak lojálisak. Az ultrák nem bírták már, hogy olyan politikusok parancsolgassanak nekik, akikben egy szemernyi férfiú erény nem volt már, csak aljasság és hatalomvágy. Furcsa átmenet kezdődött.

Nicolae: A robotok, mint már mondtam, később jöttek. Az ultrákat is később fejezték le. Orbán addigra megbukott. Érdekes hallgatni, amikor jogászhallgató létedre érzelmi alapon fejezed ki magad!

Gábor: Csak azt akarom neked igazolni, hogy abban a korszakban a magyarok már képtelenek voltak egy Nevers-vágással megismételni azt, amit ti Ceaușescuval tettetek. Nekünk volt egy kb. 15-20 évünk, amikor úgy nézett ki, hogy valamennyire működik a demokrácia. Ebből a távlatból persze már látszik, hogy tulajdonképpen mindenki csak kifosztotta a magyar népet, munkásrabszolgát csináltak a dolgozókból, lezüllesztették a szakszervezeteket, nem becsülték meg a tanárokat, az ország harmadát éheztették, a többieket pedig egymással versenyeztették, hogy ki a kormányhoz hűbb vállalkozó, ki kapja az európai uniós jutalomfalatokat.

Nicolae: Mégis mi voltunk nektek abban az időben a senkiházi románok. Fújtatok ránk Trianon miatt. Az a kis arrogáns valaki (nem jut eszembe a neve), tudod, aki külügyminiszter létére faragatlanabb volt, mint egy kocsis, aki az orosz-ukrán háború előtt és után is végig repülte a világot és durván meggazdagodott, aki később hátba szúrta Orbánt is… állandóan belénk akart kötni. Az ukránokat sem állhatta ki. És az a nő, a köztársasági elnök, az is úgy járt hozzánk, mint aki hazajár. Nacionalista kis felfújt hólyagok voltatok, no! (Nicolae harsányan felnevetett.) Mi hamarabb megértettük, hogy kell nekünk az Európai Unió, pedig jóval később léphettünk be a közösségbe. A franciákkal híresen jó volt a kapcsolatunk. 2023-ra már jobban álltunk, mint ti.

Gábor: El kell ismernem, hogy ti sokáig képesek voltatok kordában tartani a vezetőiteket, Ceaușescu után. Tanultatok belőle. Nekünk sokat kellett erre várnunk. De térjünk még egy kicsit vissza a 2010-2020-as magyarországi állapotokra! Nagyon sok ember ugyanúgy élt, mint addig is. Csak az uraik neve változott. Az átmentett egypártrendszer 2023-ra kiteljesedett. Ennek két oka volt szerintem: az egyik emberréteg mindig szegény volt, így 2023-ban csak éhesebb lett egy kicsit, mint szokott, de még túlélte valahogy a hónapokat fizetésig. Ők tudták, hogy ebben az országban nekik értelmetlen tüntetni. Ha megtennék, őket durván megvernék, és még az a kicsi is elúszna, ami van nekik. Eleve sok volt a munkásrabszolga, akik egyhelyben topogtak. Nekik tartalékjuk soha nem volt. A közmunkás és a már nyugdíjas korú ember pedig „legyőzöttnek” számított Orbániában. A másik emberréteg pedig olyannyira gazdag volt, hogy még az ételét is más vette meg neki, és élt, mint Marci hevesen. Ebben az országban ő nem tüntetett volna soha. Minek? Bizonyította, hogy tudás nélkül is lehet meg nem érdemelt luxusban élni! Volt egy harmadik és egy negyedik – társadalmi szempontból – szintén létező réteg: a feltörekvő vállalkozók, a jobban kereső irodisták, és az éppen lecsúszó polgári középréteg. Ők érezték meg a legjobban az akkori inflációs hatásokat, ők kezdtek el a lejtőn lefelé csúszni. Tüntetni azonban nekik sem volt értelme. Még volt mit veszíteniük.
Orbán és kormánya így bármit megtehetett még hosszú ideig a magyarokkal, hisz belekényszerítette őket egy olyan gyűlöletalapú banánköztársaságba, ahol az számított érdemnek, ha van egy jó pozícióban lévő fideszes barátod! Sőt, az elbutított tömegek minden társadalmi rétegből még tapsolták is őket jó ideig, bármennyire is lesújtó volt az a jogalkotás, ami tönkretette az országot…

Gábos és Nicolae közben megették az uzsonnájukat és ballagtak vissza a tanterembe, hogy megértsék a bonyolult múltat, amikor mindenki mindenki ellen dolgozott, és rá voltak kényszerítve az emberek arra, hogy sci-fiket olvassanak, ha meg akarják tudni az igazságot.

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800 .

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.