Diszfunkcionális családok Magyarországon – Bemutatták a Láthatatlan árvák című kötetet Debrecenben

Magyarországon jelenleg nem igazán beszélnek az elfeledett gyerekekről, akik olyan családban kénytelenek felnőni, amelyben nem foglalkoznak velük, nem kapják meg a kellő figyelmet.

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

A gyerekek elhanyagolása a szülők függőségéből is adódhat, amelyről mindenképpen szükséges beszélni. Az ilyen családokban élő gyerekeket fontos észrevenni, segíteni nekik, hiszen felnőttként is továbbviszik a gyerekként meg nem értett, fel nem dolgozott tapasztalatokat. A Láthatatlan árvák című kötet szépirodalmi szövegeken keresztül mutatja be, hogy milyen lehet az ilyen gyerekek sorsa, a szakirodalmi szövegek pedig segítenek annak megértésében, hogy mit jelent egy diszfunkcionális családban felnőni.

Koppányi Szabolcs
A debreceni könyvhét második napján, június 9-én érkezett hirtelen eső miatt a helyszín a Csapó utcán lévő színpad helyett a Fórum bevásárlóközpontban lévő Libri könyvesbolt lett. A Láthatatlan árvák című kötetet Hoffmann Kata addiktológus, a könyv egyik szerkesztője mutatta be, akivel Berényi András klinikai addiktológiai szakpszichológus, családterapeuta beszélgetett.
Berényi András és Hoffmann Kata
Koppányi Szabolcs

Berényi András elsőként arról érdeklődött, hogyan született meg a könyv. Hoffmann Kata elmondta, szerették volna jobban felhívni a figyelmet a szenvedélybetegséggel terhelt családokban élő gyerekekre, hiszen a legóvatosabb becslések szerint is körülbelül négyszázezren vannak Magyarországon. A téma azért is fontos, mert ezeknek a gyermekkori élményeknek messzemenő következményei vannak: „egy ilyen családban felnőni életprogram. Nem ér véget azzal, hogy az ember 18 éves lesz, hanem viszi magával ennek a következményeit.” Az ilyen diszfunkcionális családokban élő gyerekekről kevés szó esik, ezért hívja a szakirodalom őket „elfeledett gyermekeknek”. Az ötlet az volt, hogy szép- és szakirodalom legyen egyben – mesélte Hoffmann Kata. A szerzők korábbi műveit a témában már ismerte, és mint mondta: „Azt éreztem, ez annyira gazdag anyag, hogy jó lenne kihangosítani, mi történik ezekben a családokban, hogy mit élnek át ezek a gyerekek.” Mivel ő már 20 éve dolgozik az addiktológia területén, úgy gondolta, szakirodalmi kitekintést is ír a szépirodalmi művekhez, hogy nevén legyenek nevezve ezek a tapasztalatok.

Koppányi Szabolcs

Berényi András hozzátette: a társalom csak később fog arra rádöbbenni, hogy mennyire jó gondolat ez, hiszen szinte mindenkit érint a téma. A könyv arra hívja fel a figyelmet, hogy a társadalomnak feladata van már akkor is, amikor az érintettek még nem jelentkeznek a problémájukkal az egészségügybe vagy a szociális rendszerbe.

Hoffmann Kata elmondta, hogy a könyv szerzőit (rajta kívül: Elekes Dóra, Fábián Gábor, Karafiáth Orsolya, Kemény István, Kovács András Péter, Mattik Dora is) nagyon könnyű volt megnyerni, az első pillanatban igent mondtak. „Mindenki társadalmi felelősségvállalás címén járult hozzá ehhez a kötethez.” A szerzők is diszfunkcionális családokból származnak, a tegnap gyermekei, tehát személyesen is érintettek a témában; volt, aki korábbi szövegét adta, és volt, aki kifejezetten ebbe a kötetbe írt újat.

Koppányi Szabolcs

Berényi András elmondta, hogy a kötetet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adta ki. Ők ezzel a témával már korábban is foglalkoztak, így a következő kérdése az volt, hogyan találták meg egymást Hoffmann Katával.

Frankó András (Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának vezetője) Kormos Piroska (szociálpedagógus) – Hoffmann Kata mellett a kötet másik két szerkesztője – néhány évvel ezelőtt kezdték felkarolni a témát. Elindult az Apa, anya, pia elnevezésű program, amellyel igyekeztek jobban felhívni a figyelmet ezekre az elfeledett gyerekekre. Velük már korábban is jó munkakapcsolatot ápolt, így ők is azonnal igent mondtak az ötletre.

Hoffmann Kata számára azért volt fontos ügy, mert ő maga is ilyen családban nevelkedett, de eleinte próbálta kerülni a témát. Munkája során először függőkkel foglalkozott, csak később nyitott a felnőtt hozzátartozók felé, és csak jóval később érezte késznek magát arra, hogy az elfeledett gyerekek felé is forduljon. Majd később eldöntötte, hogy más eszközzel is be kell állni az ügy mögé, felhívni rá a figyelmet. Úgy gondolja, hogy ma Magyarországon csak nagyon kevesen vannak, akik nem érintettek a témában, hiszen ha nem is saját bőrükön tapasztalták, szinte biztos, hogy van olyan ismerősük, aki átélt ilyet gyerekként.

Koppányi Szabolcs

A szépirodalmi rész azért fontos, hogy át tudjuk érezni, milyen élményei vannak egy ilyen gyereknek. Ezt követően érdemes elolvasni a szakirodalmi részt, „ahol nevén nevezem ezeket a tapasztalatokat, hogy mi zajlik egy ilyen családban, hogy néz ki az elhanyagolás, a bántalmazás, a különböző ártalmas gyerekkori tapasztalatok, milyen szerepeket vesznek fel ezek a gyerekek, mennyire nem kapják meg a kellő figyelmet ahhoz, hogy egészségesen tudják kibontakoztatni a személyiségüket, és ennek milyen hosszú távú következményei vannak.” Statisztikák szerint minden második gyerek küzd később felnőttként mentális problémákkal – magyarázta Hofmann Kata.

A felépüléshez szükség van egy stabil, érzelmileg elérhető, megbízható felnőttre: ezeknek a gyerekeknek nem feltétlenül kell pszichológus, szociálpszichológus, hanem sokszor elég, ha jelen vagyunk a gyerek életében azzal, hogy elérhetőek vagyunk a számára. Sokan maguk sem tudatosítják, ha diszfunkcionális családban nevelkedtek, annak hosszú távon milyen következményei lesznek. Csak később tudják megfogalmazni, hogy valami nem működik az életükben, általában a kapcsolataikban lesznek komoly nehézségeik, vagy ha saját gyermeket vállalnak, hiszen nincs mintájuk arra, hogy milyen egy normális családban felnőni.

Koppányi Szabolcs

Hoffmann Kata arról is beszélt, hogy a könyv fogadtatása nagyon pozitív volt. Sokan jelezték, hogy segített nekik a felépülésben. Volt olyan is, aki azt mondta: negyven év házasság után sikerült megértenie a férjét. Milyen reakciók minek köszönhetőek – hiszen a férj is ilyen családban nevelkedett. Sokan magukra ismernek a kötetnek köszönhetően, és tudnak beszélni a problémájukról. Hoffmann Kata hozzátette, hogy gyermekvédelmi törvény miatt a saját védelmük érdekében a könyvre rá kellett írni, hogy „18 éven aluliak számára nem ajánlott! A jelenleg hatályos társadalmi berendezkedés alapján ők csak ahhoz elég nagyok, hogy ezeket az ártalmakat elszenvedjék, ahhoz, hogy olvassanak róla, nem.” A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy serdülőknek is tud segíteni a könyv, már keresték meg őket azzal is, hogy alternatív irodalom órát szeretnének tartani gimnazistáknak.
Megfilmesítéssel, videóklippel kapcsolatban is kaptak már megkeresést, hiszen nem mindenkihez lehet az olvasáson keresztül eljutni. „Elkezdett élni a könyv” – fogalmazott Hoffmann Kata. A legfontosabb visszajelzés azonban az, hogy a könyv nagyon fontos kapaszkodót jelent az érintettek felépülésében.

Koppányi Szabolcs

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.