„Esélyt az állatoknak”… - Kutyák a halálsoron 6.

Addig nem lesz kevesebb a kóbor kutya, akik közül sokak sorsa végül az elaltatás, amíg nem a prevenciót, a szaporulat megelőzését finanszírozza az önkormányzat és/vagy az állam. De abban sem lehetünk biztosak, hogy mindenkinek érdeke a kóbor állatok számának csökkenése.

Egy települési önkormányzat kötelességei közé tartozik többek között az is, hogy gondoskodjon a belterületén a kóbor állatok befogásáról, ha kell, erre a feladatra szerződést kössön valamely szervezettel, vállalkozással, esetleg létesítsen saját területen ebrendészeti vagy gyepmesteri telepet. Az a cél, hogy a kóbor kutyák eltűnjenek a közterületekről. Arról ritkán esik szó, mi történik befogásuk után, s arról sem nagyon, hogy miért termelődik újra a kóbor kutyák tömege. A gyepmesteri, ebrendészeti tevékenységekért kapott pénzekkel nem mindenki tud elszámolni, vagy nem is akar, pedig igen jelentős összegekről beszélhetünk egy-egy kevésbé tehetős település esetében is. De miért éri meg egy önkormányzatnak olykor sokadmagával leszerződnie vagy egy vállalkozónak ebrendészeti tevékenységet folytatni? Valóban tele lenne az ország és benne Hajdú-Bihar megye ilyen sok kutyaszerető emberrel? A gondok sora Magyarország szinte minden települését érinti, s rengeteg kutyát. Róluk szól 7 részes cikksorozatunk. S miért ez a cím? Az állatvédők, kutyamentők halálsornak nevezik azokat a gyepmesteri kenneleket, ahol a kutyák arra várnak, hogy megkapják-e a kegyelmet egy örökbefogadó személyében, vagy jön a végzetes injekció, kinek előbb, kinek később.

Mielőtt az egyeki gyepmesteri telepen történt első látogatásunkat részleteznénk, nézzük meg, mi történik egy kutyával, aki bekerül egy gyepmesteri telepre:

- amikor beérkezik a telepre, a kutya egy egyedi megfigyelésre szolgáló kennelbe kell kerüljön, egyedül (fertőzések elkerülése miatt), és transzpondert kell kapjon az egyedi azonosításhoz,

- ha a 14 napos megfigyelési határidő lejárt, akkor pótolni kell a veszettség elleni oltást.

Egy informátorunk szerint a gyepmesteri telepek sok esetben nem költenek a kutyák chippelésére, ha úgyis altatás lesz a vége.

A kutyadömping

Szeptember 14-én elkísértünk egy érdeklődőt az egyeki gyepmesteri telepre, aki kutyát szeretett volna a fiának. Mint láthattuk, a telep kívül-belül nagyon rendezetten és barátságosan néz ki. Rengeteg virág van az épület előtt, és a telepen lévő kennelek sincsenek rossz állapotban, az ott dolgozók kedvesek, mindez szinte üdítően hat arra, aki egy gyepmesteri telepre lép be, ahol köztudottan tetemkezelés is folyik.

Bár sok kutya volt a kennelekben, néhány kennel mégis üresen állt.

Törő Vanda

Egy olyan telepen, ahová csak a 2018-as évben az egyeki önkormányzat honlapjára feltöltött statisztika szerint 650 kutya került be, s ahol mindössze 61 férőhely van. A telepen körülbelül 70-80 kutya volt szeptember közepén a kölyköket is beleszámítva. Tehát jóval több kutya volt a telepen, mint ahánynak biztonságosan és az előírásoknak megfelelően helyet tudnának biztosítani. A telep hatósági felügyeletét ellátó állatorvos megerősítette, hogy „ha egy kutya veszettség gyanús, vagy embert mart, vagy nincs benne chip, tehát nem lehet lekövetni a veszettség elleni vakcinázottságát, védelmét, ebben az esetben elzárva kell tartani, hogy sem emberrel, sem állattal, sem közvetlenül, sem közvetve ne érintkezhessen”.

Az egyeki gyepmesteri telep Facebook-oldalán olvashatóak az alábbiak:

„A karantén időszak során megkapják a szükséges parazita-mentesítést az ebek, illetve szükség szerint állatorvosi kivizsgálást és kezelést. A legtöbb kutya kórosan soványan kerül be, a normál súlyúra történő fokozatos feltáplálás is a karanténban kezdődik.” Mindkét látogatásunk során többnyire jól táplált, egészséges külsejű kutyákat láttunk, ellenben találkoztunk olyan kistestű kutyával, akiben több, nagy, kifejlett kullancs volt. Ezek szerint a teljes parazitamentesítés nem történt meg a beérkeztekor.

Eredetileg kennelenként 3-3 kutyaház volt

Jellemzően kennelenként egy ház jutott a kutyáknak, akkor is, ha hárman-négyen laktak egy kennelben. Második látogatásunkkor még mindig az egy ház/kennel volt a jellemző. Az ott dolgozók azt mondták, mivel folyamatosan romlik a házak állapota, ezért félévente cserélniük kell azokat. Télen a hidegben bevett szokás, hogy összebújnak a kutyák, melegítik egymást, azonban ne felejtsük el, a kutyák szigorú hierarchiában élnek. A magasabb rangú egyedeknek előjogaik vannak, míg az alacsonyabb rangúaknak kevesebb joga van, nem mehetnek be a házba, nem bújhatnak oda a többiekhez, így nekik csak a beton jut és a kevésbé szélvédett helyek. Télen, ha a beton hideg és vizes, az odafagyás veszélye is fennáll. A hivatalos beszámolóban és néhány korai képen pedig látszik, hogy a kennelekben 3 kutyaház volt eredetileg.

Felújításra várnak a telep mögött
Törő Vanda

Második látogatásunkkor a telep előtt állt az az utánfutó, amellyel a befogott kutyákat szállítják a telepre (az élőállat szállításáról szóló rendelet vonatkozik erre is), és benne volt két ketrec, melyek nem tűntek biztonságosnak, hiszen a ketrecek alján nem volt semmilyen lap, ami biztosítaná a kutya sérülésmentes szállítását (például az autó zötykölődése közben a box esetleg csúszkálhat, és így a kutya mancsa beakadhat alul, ezzel komoly sérülést elszenvedve). Az állatkínzásokról szóló törvény erre is kitér: az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, az állatot károsítani, így különösen az állatot nem szabad (...) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani, elhelyezni.

Törő Vanda

Az üres tábla

Bár sok kutya ugat és kéri a simogatást a látogatóktól, és az egyik szebb, mint a másik, mégis mindenki számára van egy, aki rögtön megragadja a figyelmét. A mi figyelmünket egy rettegő, sarokban remegő, fekete, félelem agressziót mutató kutya ragadta meg, akinek a táblája üres volt. Frissen került be, még a nyakörvét se tudták levenni róla. Három másik kutyával volt együtt, akik békésen szundikáltak a rendelkezésükre álló házban. Állítólag egyszerre kerültek be.

Törő Vanda

Hozzá nem lehetett közel menni, annyira félt tőlünk, amit morgással adott a tudtunkra. Jutalomfalatot elfogadott, de megfogni nem lehetett. Fotóját nem láttuk a Facebookon elérhető örökbefogadásra váró kutyák albumában és a gazdához jutott kutyák albumában sem. Nyakörves kutya mindig tartozik valakihez. Feltételezésünk szerint altatásra adhatta le saját gazdája („a leadott kutyák azonnal altathatóak” - Vidra Betty). Ha nem így történt, gazdájának nem volt lehetősége értesülni arról, hogy kutyája egy gyepmesteri telepen várakozik, hiszen hirdetést nem találtunk róla. Második látogatásunkkor érdeklődtünk, mi lett a kutyával. A telep egyik munkatársa azt mondta némi hezitálás után, hogy a Bogáncs Kutya- és Kisállatotthon Alapítványhoz került. Az alapítvány elnökének elküldtünk egy fényképet a kutyáról, de - állítása szerint - nem hozzájuk került.

Azt lehet tudni, hogy a gyepmesteri telepek kenneleinek rácsain függ egy-egy tábla, amin rajta van a kutya neve, életkora, oltásai, bekerülési ideje és a karantén idejének lejárta. Több civil állatvédő, akik gyepmesteri telepekről hoznak ki kutyákat, megerősítették, hogy ha a tábla üres vagy nincs annyi tábla a kennel rácsán, ahány kutyát a kennelben látni lehet, akkor az aggodalomra adhat okot. Az egyeki gyepmesteri telepen például ha üres a tábla, az azt jelenti, hogy a kutya azonnal altatható.

A telep Facebook-oldalára időről időre feltesznek olyan kutyákról képeket, akik régóta bent vannak, feltehetően ezzel azt próbálják sugallni, hogy nincs altatás. Második látogatásunk alkalmával a telep egyik munkatársa azt mondta, minden kutyának igyekeznek esélyt adni. Arra a kérdésre, hogy van-e altatás, nem kaptunk egyértelmű választ, csak az előző ismétlését. Azt viszont megtudhattuk, hogy a tetemeket bent az épületben, egy hűtőládában tárolják.

Megfigyelhető egy apró, ám jelentős eltérés a feltöltött képekhez írt szövegezésben: eleinte azt írták a kutyák képeihez, hogy altatásra kijelölve (2016), majd 2017 után már azt írták, hogy a karantén lejárta után örökbefogadhatóak.

Miluczky Attila nem tagadja, hogy van altatás a gyepmesteri telepen. Ahogy mondja: „minden döntési láncolat végén én állok”. Persze minden kutyának biztosítják a lehetőséget, hogy gazdára lelhessenek (pl. hirdetés). Azt mondja, ha tódulnának az örökbefogadók, akkor egy kutyát sem kellene elaltatni. És hogy milyen kutyákat altatnak el? A beteg, vagy betegségei következtében csúnyácska, ugatós, harcias kutyákat. Ugyanis senki nem akar magához venni egy agresszív vagy egy betegségtől megcsúnyult kutyát. Mindenki cuki, aranyos kölyökkutyát szeretne. Akiket aztán gyakorta megunnak felnőtt korukra, de az is előfordul, hogy a gazda meghal, és itt jön a telep képbe ismét, hogy elvégezze a „piszkos munkát”.

A kutyák gyepmesteri telepről állatvédő szervezetekhez jutásához szükséges fuvart is, úgy tűnik, önzetlen segítőkkel szeretnék megoldani. Van természetesen olyan bejegyzés is, ahol látni, hogy megtéríti a telep a benzinköltséget. Egy Egyeken élő és dolgozó állatbarát is említette, hogy szokott adni pénzt a benzinköltség fedezésére.

Október 24-én jártunk második alkalommal a telepen, és láttunk külön kennelben 1-1 nagytestű, jól ápolt fekete kutyát, akikről fényképet azóta sem töltöttek fel Facebookra (10.26.), hogy gazdát keressenek nekik.

Mindkét látogatásunk alkalmával nagyon kedvesek és segítőkészek voltak a telep munkatársai. Több civil állatvédő is egyetért abban, hogy a telepen dolgozók mindannyian a kutyák érdekeit nézik, az altatásról, az orvosi kezelésükről és tartásukról viszont nem ők döntenek, hanem Miluczky Attila polgármester és dr. Hegedűs Béla állatorvos. Második látogatásunkkor a telep munkatársa nyomatékosan megkért többször, hogy a kamerát hagyjuk az autóban, mivel a telep szabályzata szerint nem szabad fényképet és videót készíteni. A szabályzatot nem tekinthettük meg a telepen. Szinte azonnal értesítették a település polgármesterét látogatásunkról, aki jelezte, előre egyeztetett időpontban készséggel áll rendelkezésünkre a telepen. Később megtudhattok tőle, hogy felvételek készítésére azért nincs lehetőség, mert nem tudja, milyen szándék vezérel minket. „Ez a gyepmesteri telep olyan kényes téma, ami megosztja az embereket. Ha önök olyan szándékkal jönnek, akkor a tevékenység kényes volta miatt nyugodtan be tudnak állítani a sajtóban mocskos gyilkosként, mint ahogy ezt mások megtették. Ugyanakkor, ha jó szándékkal közelednek, agyonra tudnak minket ajnározni, hogy milyen példaszerűen működik az egyeki gyepmesteri telep.”

Virágzik a sintérbiznisz?

A gyepmesteri telepek, illetve gyepmesteri, ebrendészeti szolgáltatások szükségessége akkor fog drasztikusan csökkenni, ha a prevenciót finanszírozza az önkormányzat és/vagy az állam. A jelenlegi szabályozások szerint úgy tűnik, hogy például a szaporulat megelőzése egyelőre nem érdeke az eljáró hatóságoknak. A civil állatvédő szervezetek különböző adományokból és pályázati pénzekből igyekeznek megoldani a kutyák és macskák ivartalanítását.

Vidra Betty (PCAS) nem kizárólag a kutyák ivartalanításában látja a megoldást. A gyepmesteri telepek megszüntetését sem feltétlen szorgalmazná, hiszen akár működhetnének ezek a telepek mini menhelyekként is, állatbarát szemlélettel (pl. Ajka), ahonnan az állatvédők kihozzák a kutyákat. Közben az önkormányzatoknak aktívan ellenőrizniük kellene az állattartást és a törvényeknek, jogszabályoknak megfelelően bírságolni a gondatlan állattartókat, vagy eltiltani őket az állattartástól. Pompár Ágnes (PCAS) úgy gondolja, az önkormányzatoknak csak lokálisan szabadna gondolkoznia, ennek értelmében lokálisan megoldani a problémát, nem pedig begyűjteni a kutyákat több településről, gyakorta minden szakértelmet mellőzve.

Tenner Annának, a Lelenc Kutyamentő Egyesület elnökének véleménye megerősíti azt, ahogyan a korábbi példáinkban szereplők álltak a kóbor kutyák okozta nehézségekhez: „mert még mindig hulladékkezelési feladatként, nem kívánt, eltüntetendő jelenségként kezelik a kóborkutya problémát, és csak ‘embervédelmi’ szempontból, semmiképpen nem állatvédelmiből".

Gazdára várnak Egyeken

A probléma továbbra is az Pompár Ágnes (PCAS) szerint, hogy ezeket a gyepmesteri telepeket vagy az ilyen irányú tevékenységet folytató személyeket annyira körbeveszi az állami apparátus, hogy szinte lehetetlen őket megfogni. Elég a hatósági ellenőrzéseket megnézni, papíron mindig rendbe teszik a telepeket. Az önkormányzatok egymást nem ellenőrzik. A tetemszállító nem fog kérdéseket feltenni, hiszen félti a munkáját. A kormányhivatal ragaszkodik a központi információáramláshoz, személyesen nem engedik munkatársaikat, a felügyeletük alatt dolgozókat nyilatkozni. Van tehát egy gyepmesteri telepünk, amit a helyi gyakorlat szerint a polgármesteren kívül senki nem szabályozhat, és a külső szemek számára mintatelepnek tűnik, mint ahogy ezt a telep hatósági felügyeletét ellátó állatorvos is megerősítette: „Az egyeki telep mintatelepnek számít akár a kialakítását, akár a működtetését tekintve. Nem az a telep, amelyiket be kell zárni, vagy meg kell menteni onnan a kutyákat, vagy amelyik előtt az állatvédőknek tüntetni kellene. Tudok más telepekről, amelyek ilyenek. De az egyeki az országos átlagnál jobb.”

Valóban Egyek a jó példa, a mintatelep? Az a telep, amivel kapcsolatban az ellátó állatorvos nem nyilatkozik, aminek ügyében a polgármester különböző módokon évek óta hátráltatja a közérdekű adatigényléseket, ahol a gyepmester arra az egyszerű kérdésre, hogy van-e altatás a telepen, nem válaszol? Amivel kapcsolatban több, mentést végző szervezet inkább nem nyilatkozik, mert félnek, hogy ezek után nem tudnak menteni onnan? Ahol a polgármester bevallottan azokat a kutyákat altattatja el, akik nem örökbeadhatóak valamilyen viselkedés- vagy egészségügyi probléma miatt? Emlékezzünk csak, milyen címmel adták be a pályázatot a gyepmesteri telep megépítésére: „Esélyt az állatoknak”! De úgy tűnik, itt csak a könnyen örökbe adható kutyák kapnak esélyt, az utcán kóborló esélytelenek ide kerülve is esélytelenek maradnak, ha csak fel nem figyel rájuk például egy olyan egyesület, mint az esztergomi Bogáncs, akik igyekeznek segíteni a beteg kutyákon is.

Miluczky Attila nem tartja megfelelő megoldásnak azt, ahogyan a menhelyek működnek, hiszen folyamatosan teltházzal üzemelnek, bedugulnak. Azt pedig semmiképp nem tartja humánus megoldásnak, hogy zugtelepeken mindenféle módon leölik a kutyákat, anélkül, hogy gazdára lelhetnének. Bár van altatás az egyeki telepen, de évről évre növekszik az örökbe adott kutyák száma is, ezért úgy gondolja, az, „amit mi összeraktunk, az egy nagyon nagy érték”.

Mivel nem kötelességük, a hatósági ellenőrzések során nem nézik meg az állatorvosok az altatási naplót, az örökbefogadókhoz vagy más szervezetekhez került kutyák listáját. Onnantól kezdve, hogy a kutyák bekerülnek a gyepmesteri telepre (ha bekerülnek), senki nem követi őket nyomon. Mondhatni, talán szó szerint, bedarálja őket a rendszer. Senki kutyái voltak, és úgy is halnak meg.

Törő Vanda

(folytatása következik)

- A cikk a Transparency International Magyarország Alapítvány oknyomozó újságírói mentorprogramjának keretében készült. -

xxx

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.