„Tudomásul kell venni, hogy nők és férfiak is dolgoznak” – A nemi szerepekről beszélgettek a KULTolvasó Kör legutóbbi eseményén

Nemcsak az irodalomban vizsgálták a nemi szerepeket, hanem a férfiak és a nők társadalmi helyzetéről is beszéltek. Szóba került az is, hogy mennyire lehet elválasztani a társadalmi nemet (gender) a biológia nemtől, és mennyiben befolyásolhat minket a nemi identitásunk, amikor a világról gondolkodunk.
Miklovicz-Nyikos Mónika

A KULTer.hu által indított KULTolvasó Kör legutóbbi alkalmának október 3-án Debrecenben, az Alternatív Közösségek Egyesületének közterében Turi Tímea Egyszerre egy beszéljen című kötete adta a kiindulópontját. A kerekasztal-beszélgetésen résztvevők a Nemi szerepek az irodalomban és a társművészetekben kérdéskörét vették górcső alá.

Miklovicz-Nyikos Mónika

Elsőként az esemény címét vizsgálták meg. Baluja Petra színházszociológus azzal kezdte, hogy saját kutatási területén is érintette ez a témakört: a színházi, szervezeti kultúrában igyekezett feltérképezni az egyenlőtlenségeket, és megismerni a karrierutakat.
Kalmár György, a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének egyetemi docense fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy férfiként mindenképp szeretett volna kisebbségben maradni ezen a beszélgetésen. Munkája során ő is foglalkozik hasonló témákkal. Azt látja, hogy az erről való gondolkodás folyamatos változásban van, így mindig lehet benne újdonságot találni.

Ezt követően azt vizsgálták, hogy beszélhetünk-e női vagy férfi hangokról, illetve hogyan lehet ezeket színre vinni. Baluja Petra elmondta, a nemi egyenlőtlenség kutatásában fontos, hogy vizsgáljuk a nők és férfiak társadalmi helyzetét, karrierjét, életpályáját, azt, hogy a lehetőségeiket mennyiben határozza meg a társadalmi nem (gender) vagy a biológiai nem. Úgy látja, hogy egyiket sem lehet teljesen kizárni, ugyanakkor a biológiai nemünk nem határozhatja meg a társadalmi nemünket.

Kalmár György elmondta, a 70-es évektől sokat írtak már erről, hogy mennyiben fogalmaznak másként a nők, hogyan szerveződnek másként a női mondatok, illetve van-e a női filozófiának olyan sajátossága, amit meg lehetne határozni. Ennek kapcsán kérdés: mennyiben van hatással arra testünk, hogy miként látjuk a világot. Kalmár szerint praktikusan vannak férfi és női mondatok, például vannak olyanok, amelyeket inkább kisfiúknak vagy inkább kislányoknak mondanak. Az a kérdés, hogy ezek a biológiai testhez kötődnek vagy a kulturális toposzok éltetik őket.

Miklovicz-Nyikos Mónika

A moderátor, Urbán Andrea, a KULTer.hu litKULT rovatának szerkesztője úgy fűzte tovább a gondolatmenetet, hogy alkotóként meg lehet-e teremteni hitelesen egy más nemű karaktert, ami ellentétes a nemi identitásunkkal, illetve nőként vagy férfiként másként olvasunk-e szövegeket.

Kalmár György válaszolt elsőként, szerinte írhat egy férfi jó női karaktereket, és ez fordítva is igaz. Azt saját magán tapasztalta, hogy időnként nem úgy lát dolgokat, mint egy nő, bizonyos perspektívákat nem vesz észre, ami egy nőnek evidens lenne. Ezért ha ilyen témában ír, felkér női olvasókat, akik rá tudnak világítani olyan jelentésekre, amelyeket ő férfiként nem lát. „Férfinak lenni egy patriarchális kultúrában azt is jelenti, hogy bizonyos dolgokra vakok vagyunk.”
Baluja Petra a színházról tudott beszélni, mint mondta: „a drámairodalom tipikusan férfiszemszögű, a szerepek 70-80 százaléka férfiakra íródott”. A nők számára inkább fiatal és idősebb szerepeket írnak, a karakterek saját szenvedélyeikkel vagy valakivel függésben vannak ábrázolva.

Kitértek ezután arra is, hogy jelenleg egyre több alkotásban kerül a női szempont középpontba, és ez a tendencia erősödni látszik. Baluja Petra ennek kapcsán reméli, hogy ez indikátora lehet a nemi egyenlőtlenségek csökkentésének, és a nők is bátrabban kereshetik a helyüket a világban és az irodalomban is.

Kalmár György szerint ez a folyamat a nyugati társadalmakban már elindult. „Jobban figyelnek azokra a hangokra, amiket eddig nem engedtek szóhoz jutni” – mondta. Ugyanakkor szerinte még nagyon sok női történetet el kell mondani, hiszen ez a folyamat csak 100-200 éve kezdődött.

Urbán Andrea a beszélgetés lezárásaként arra mutatott rá, hogy az alkotóknál például megfigyelhető egy tendencia: a fiatal szerzők között több nő van, később pedig eltűnnek. Mi lehet ennek az oka, illetve milyen esélye lehet egy nőnek alkotóként vagy kutatóként.

Kalmár György elmondta, hogy a bölcsészkaron – ahol ő tanít – alapszakon és mesterszakon is több női hallgató van. A doktori iskolában pedig – alig észrevehetően – több a férfi, az akadémikusok között pedig nagyon kevés a nő. Véleménye szerint ez időbeli probléma is lehet, hiszen például a most tanuló lányok még nem jutottak fel a ranglétrán. Úgy látja, hogy ez a tendencia nemcsak a bölcsészkaron figyelhető meg, hanem az egész felsőoktatásban. Az USA-ban már vannak statisztikák, amelyek szerint sokkal több nő jár egyetemre, mint férfi, mindez pedig hatással lesz a tudományra is. Érdekes kérdés szerinte, hogy fog kinézni a tudomány 30 év múlva.

Miklovicz-Nyikos Mónika

Hozzátette, hogy az intézményrendszereknek akarva-akaratlanul van egy konzervatív beidegződése, ennek is változnia kell, hogy a nők feljebb juthassanak a tudományos ranglétrán. Előrevetítette azt is: ha ez a tendencia így marad, akkor mi lesz a férfiakkal, pár évtizeddel később talán már értük kell aggódni.

Baluja Petra szerint az akadémiai és színházi szervezeti szisztéma maszkulin berendezkedésű. „A nőknek ebben a helyzetben kell egy maszkulin pályaképnek megfelelni, versenyképesnek lenni, teljesíteni.” A színésznők esetében más feszültség is jelen van, hiszen csak fiatal és idős szerepeket kapnak, mikor a szakmai érettségük csúcsára érnek, már kevesebb lehetőségük van. Sok nehézség az örökölt szisztematikus szervezeti elvárásokból fakad. Az ideális munkavállaló még mindig férfi – magyarázta –, hiszen nem szül gyereket, nem kell a család és a munkája között egyensúlyoznia. Szerinte olyan munkahelyi megoldásokban kellene gondolkodni intézményi szinten, amelyben tudomásul veszik, hogy férfiak és nők is dolgoznak.

A KULTolvasó Kör következő alkalma október 24-én lesz 19 órától a Malterban. Az esemény középpontjában ezúttal Tar Sándor A térkép szélén című könyve kerül, a beszélgetés pedig a Szegénységfogalom az irodalomban és a társművészetekben címet kapta.

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.