„A magyar ember úgy szocializálódott, hogy van kutya...”

A kutyatartás egyre népszerűbbé válik, utcán is gyakrabban látni kutyát sétáltató embereket. Kisvárosokban, falvakban, kertes házakban pedig szinte biztos, hogy van kutya. Leginkább a mélyszegénységben élők esetében jellemző az, hogy egy-egy állatot nem megfelelően tartanak, ha pedig nem az elvárásoknak megfelelően viselkedik, megszabadulnak tőle. A sorsukra hagyott kutyák menhelyekre, ebrendészeti telepekre kerülnek. Az általunk megkérdezett állatvédő szerint a probléma az emberek tudatlanságából fakad, ezért érdemes jól meggondolni, ha valaki kutyatartásra vállalkozik.
Törő Vanda

Miért kell a kutya?

Számos oka lehet annak, ha megszületik valakiben az a gondolat, hogy szüksége van egy háziállatra, sokan a kutya mellett döntenek, hiszen híresen ők az ember legjobb barátai. Előfordul az is, hogy a gyerek könyörög az ebért, vagy épp egy aranyos kutyás film ébreszti rá a majdani állattartót arra, hogy neki is szüksége van egy ilyen társra. Valóban jó azt látni – akár a képernyőn, akár az utcán –, hogy milyen szépen sétálgat egy-egy ilyen kisállat gazdája mellett, milyen jót játszanak a szabadban és mennyire empatikusan, valóban társként létezik a kutya az ember mellett… A baj az, hogy az esetek többségében nem így „készen” kapjuk kézhez az állatot. Bár minden egyes kutya – legyen az menhelyi, tenyésztőtől vásárolt vagy szomszédtól kapott – képes a fent leírt dolgokra, sok munka kell ahhoz, hogy ilyenné váljon. Mindenekelőtt azonban fontos tisztázni, hogy a kutya életének vannak kevésbé vidám pillanatai, amikor csak az ember képes segíteni őt.

Törő Vanda

Hogyan legyen kutyánk?

Amennyiben valakiben a fenti vágy elhatározássá erősödik, még mindig nem válhat azonnal felelősségteljes kutyatulajdonossá. Mielőtt bárki megosztaná az életét egy effajta ragadozóval, sok mindent figyelembe kell vennie, legfőképp azt, hogy ő maga és élettere alkalmas-e a kutyatartásra. A legtöbben kölyökkutyát szeretnének elsőként, hiszen azt úgy nevelhetik, formálhatják, ahogy nekik tetszik. Figyelembe kell venni a választás előtt, milyen körülményeket tud biztosítani a kutyának: kertben vagy lakásban tartja, illetve tud-e vele kellő időt tölteni. Lakás esetén a kisebb mozgásigényű kutyákat javasolják, kertbe lehet nézni nagyobb fajtákat is. Itt persze érdemes hangsúlyozni, hogy kinti és benti kutya esetében is kell időt fordítani a sétára, szocializációra. Másrészről a kutyatulajdonossal együtt élő embereket is figyelembe kell venni, hiszen a kutyának őket is meg kell ismernie, szoknia. Fontos dolog még az állattartás anyagi vonzata, a kutyáért nemcsak vásárláskor fizetünk, hanem folyamatosan etetni kell, nyolchetes kora után jönnek az oltások, chip és ivartalanítás. Ezt követően, ha minden álomszerűen megy, még jön az évenkénti veszettség oltás, kullancs elleni védekezés, szívféreg szűrés. A kutya élete során adódhatnak még különféle egészségügyi problémák, lehet gondolni allergiára, fajta tipikus betegségekre vagy balesetre. Számolni kell azzal is, hogy nem mindig rendelési időben jelentkeznek bizonyos azonnal kezelendő problémák, így a gazdinak az ügyeleti díjat is meg kell fizetnie.

Törő Vanda

Ha megjön a kutya…

A fentieket sok kutyatulajdonos ma már alapértelmezettnek veszi, sőt akár vásárolt, akár menhelyről hozott kutyáról van szó, csak úgy kapja meg az állatot, ha vállalja az oltások és az ivartalanítás költségeit – ezt a folyamatot általában követik is. Kölyökkutya esetében nyolchetes kor után válhat valaki gazdává. A kis kutya nagyon bájos, néhány percig kicsit esetlen, fél az új helyén, de hamarosan felbátorodik. Benti tartás esetén az például borítékolható, hogy ott végzi a dolgát, ahol éppen rájön, illetve mindent megrág, amit szájba tud venni. Nem érti azonnal a különféle vezényszavakat, valamint utál egyedül lenni. Az első néhány hónap tehát kritikus: a kis kutya nem úgy működik, mint a filmekben. Időt kell rá szánni, hogy megfelelően tudjon együttműködni az emberrel. Tisztában kell lenni azzal, hogy naponta többször le kell vinni sétálni, le kell fárasztani, játszani vele, és csak úgy általában vele lenni. A tanítását is el lehet kezdeni, ám egy-egy vezényszó megtanulása néha több órát igényel. Még fiatalon meg kell ismernie, mi a tiltó szó, ezt is kell természetesen használni, azonban, ha mindenért büntetést kap, inkább elvadul, nem megszelídül az eb – egyszerűen nem fog bízni az emberben, ennek lesz a következménye a harapás. Amennyiben valaki nem érzi magát alkalmasnak a tanításra, számos helyről kérhet segítséget, ma már rengeteg kutyaóvodából, -iskolából választhatnak a gazdik – persze ez sincs ingyen.

Mi történik, ha valakinek nem való kutya?

Beadja menhelyre – jó esetben. Ám nem ez a megszokott, visszatérve a kutya iránti vágy, majd megvalósulási szakaszra, előfordul, hogy az érkező kutya nem úgy viselkedik, ahogy az ember szeretné: ugat, vonyít, rombol, rág, nem fogad szót, megnő, ugrál, morog, harap, támad, fial és még sorolhatnánk. Magyarul, nem összeegyeztethető valamiért az ember életével, aki pénzt sem akar szánni arra, hogy ez a helyzet változzon. Ez esetben több lehetőség közül fog választani emberünk, van, aki megöli a kutyát, amelyik veszélyezteti őt és családját, esetleg nem tervezett szaporulat eredménye, van aki, elviszi a „határba” – falun így mondják –, ott hagyja, esetleg ki is köti, hogy véletlenül se tudjon hazamenni, és a jó eset az, ha beadja menhelyre. Ez utóbbi azonban ritka, hiszen melyik ember ismerné be szívesen azt, hogy alkalmatlan a kutyatartásra: nem oltatta, nem ivartalanította, nem nevelte az állatot. A menhelyi kutyák nagy része hontalan, tehát valahonnan összeszedik őket. Ezek a kutyák kerülnek a gyepmesteri telepekre, menhelyekre, majd gazdisodnak vagy nem.

Törő Vanda

Hogyan lesz a családtagból kóbor kutya?

A Mancsmentő Állatvédő Egyesület látja el jelenleg az ebrendészeti feladatokat 14 Hajdú-Bihar megyei településen: Báránd, Biharnagybajom, Darvas, Földes, Komádi, Körösszegapáti, Mezősas, Nádudvar, Püspökladány, Sárrétudvari, Szerep, Téglás, Újiráz, Zsáka. Pierog Katától, az egyesület vezetőjétől érdeklődtünk a kóbor kutyák helyzetéről. Elsőként arról kérdeztük, hogy melyik a jellemzőbb náluk, a gazdája válik meg a kutyától, vagy utcáról szedik össze az ebet. Elmondta, hogy mivel ők ebrendészeti feladatokat látnak el, így inkább az a jellemző, hogy utcán lévő kóbor kutyákat fogadnak be. Előfordul azonban olyan is, hogy valaki felhívja őket, hogy nem tudja tartani a kutyát vagy ha rossz körülmények között van tartva az állat, akkor „kiemelik” az állatot a családból. Beszélt arról is, hogy az olyan „szegregátumokban” van nagy probléma, ahol a mélyszegénység jellemző, tehát az emberek is rossz körülmények között élnek. Az ilyen helyeken figyelik a kutyákat, ha úgy látják, van akarat arra, hogy a kutyát jól/jobban tartsák: etetik, foglalkoznak vele, akkor igyekeznek segíteni az állattartónak.

Pierog Kata úgy látja: „a magyar ember úgy szocializálódott, hogy van kutya, de tudatlanság is van”. Sokan még mindig abban a tévhitben vannak, hogy például az ivartalanítást állatkínzásnak gondolják: „a szuka kutya nem vágyik az anyaságra, a kan kutya nem vágyik az apaságra, ilyen nincs!” - hangsúlyozta. A kóbor kutyák számát szerinte az ivartalanítással lehetne csökkenteni, így a Mancsmentő Állatvédő Egyesület is rendszeresen vállalja az ivartalanítását olyan kutyáknak, akiknek gazdái anyagi okok miatt nem tudják ezt a beavatkozást kérni.

Kérdeztük arról, hogy mennyire jellemző náluk egy-egy állat elaltatása, Pierog Kata kiemelte, hogy mivel ő állatvédő, számára az a legfontosabb, hogy a kutya éljen. Hozzátette, hogy törvény szerint 45 nap után lehet elaltatni egy kutyát, ám ezzel a lehetőséggel ők még nem éltek, minden esetben igyekeznek valamilyen megoldást találni az állatoknak.

Korábban a Debreciner írt arról, 2019-ben milyen körülményeik voltak az ebrendészeti telepeken tartott kutyáknak, illetve a „Kutyák a halálsoron” címmel Törő Vanda cikksorozata részletesen bemutatta azt, hogy mi vár azokra az állatokra, akik az úgynevezett „halálsorra” kerülnek.

A kutya érkezésével megváltozik az ember élete

A Mancsmentő Állatvédő Egyesület vezetőjétől kértük, adjon tanácsot azoknak, akik épp egy kutya befogadásán gondolkoznak. A legfontosabb szerinte az, hogy tudomásul kell vennie a majdani kutyatulajdonosnak azt, hogy az élete gyökeresen meg fog változni: „a kutyának hullik a szőre, bepisil, foglalkozni kell vele, időt kell rá szánni, etetni kell, sok lemondással jár” – mondta. Amennyiben valamilyen konkrét fajtán gondolkodik valaki, meg kell nézni a kutya igényeit: mennyi mozgásra van szüksége, beilleszthető-e az ember életébe. Örökbeadásnál Mancsmentő Állatvédő Egyesület munkatársai többször találkoznak az új tulajdonossal: „mi ismerjük legjobban a kutyáinkat, olyat gazdát keresünk, akiről tudjuk, hogy illik majd az adott kutyához” – szögezte le. Hozzátette még, hogy mindenképp találkozni kell előzetesen a befogadni kívánt kutyával, látni kell, „működik-e a kémia”. Végül azt is elmondta, hogy aki „talán”-t mond egy kutyára, annak nem feltétlenül adják oda, mert valószínűleg nem gondolja komolyan. Sok esetben ugyanis előfordul, hogy visszaviszik a kutyát néhány hét után, mert nem gondolták, hogy ennyi feladással jár.

Törő Vanda

„Kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes” – tartja sok kutyás, azonban egy kutya vállalásakor akár egy évtizedre is el kell köteleznie magát az embernek. Valóban gyökeresen megváltoztatja az ember életét egy kutya, mindkét félnek alkalmazkodnia kell, ha megfelelően kezeljük, neveljük, a kutya biztosan partner lesz ebben. Türelemre és időre azonban szüksége van, hogy megértse az új embert és környezetet, akivel és ahol reményei szerint egész életét leélheti. 

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.