MÁSIK FŐVÁROS

Űrbe velünk!

Annyi mindenre ráfizettünk már mostanában (és korábban), hogy legalább a kényelmes ülőhelyet ne sajnáljuk az egyelőre ismeretlen magyar hősünktől.

Egy biztos. Mégpedig az, hogy valaki 2024-ig bezárólag jó nagyot fog repülni. Még magyar vonatkozásban is, pedig történelmünkben bőven találunk példát arra, hogy egy-egy illetőt úgy lódítottak ki korábbi pozíciójából, hogy a lába sem érte a földet.

Tulajdonképpen témánk szerencsés (szerencsétlen?) főszereplője, ha minden jól megy, szintén nem érinti az anyaföldünket egy ideig. De ez nem olyan kilövés lesz. Bár, ki tudja. A pakliban az is benne van, hogy egy agyajött, korábbi, de „elfordult” elvtársat ezzel a körmönfont módszerrel próbálnak kiiktatni a közéletből. A legnagyobb valószínűsége természetesen ezúttal is annak van, hogy egy párthű kádert választanak. Arra, hogy a következő magyar űrhajósként,büszkén hirdethesse: számunkra, magyarok számára, a határ legfeljebb a csillagos ég. Legalábbis nagyon remélem, hogy a kilövendő magyar űrhajós nem ukrán, török vagy pakisztáni vendégmunkás lesz. Bár utóbbiakkal semmi bajom, nem is lehet a globális világgazdaság keretei között.

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt elképzelése szerint így nézne az új magyar űrhajós

Ám azért csak reménylem, hogy addigra felfejlődik a magyar ipari-technológiai szakképzés, s eljut, mondjuk, legalább a két világháború közti és előtti szintre. Amikor is valódi hungarikum volt a magyar szakik tudása. Igaz, meglehet, a jövendő s kiképzésre kijelölendő kandidálók esetében korántsem a mérnöki szintű gyakorlati szaktudást, hanem mondjuk a korábbi politikai érdemeket és érdemtelenségeket veszik figyelembe. Ez esetben a mostani uralkodó párt alapító tagjai kétségkívül előnyt élveznek. Bár amennyiben jól érzik magukat jelenlegi ülésükben, aligha hagyják kimozdítani onnan magukat.

Nos, akárhogy is, az illetékesek bizonyára kijelölnek négy olyan központilag kiválasztott magyar nemzetiségű vagy legalább letelepedési kötvénnyel hazánkfiává fogadott önkéntest, aki a hajlandó lesz vállalni a kiképzés minden nyűgét és nyilait. Cserébe a haza dicsőségéért és a világfigyelmet keltő hírnévért. Mint ahogyan például mi magyarok kívülről fújjuk a korábbi japán, dél-koreai vagy indiai űrutazók dicső neveit.

A fenti sorokat egy nappal papírra vetésük előtt írhattam volna teljes bizonyossággal. Amikor külgazdasági miniszterünk tényként jelentette be honfitársunk jövőbeni lendületes szárnyalását. Viszont másnap az illetékes orosz hatóság azt jelentette be, hogy még nincs döntés a magyarok kormány ez irányú szándékáról, amelyet kerek fél éve közölt az orosz féllel. Bár, ha minden igaz a továbbiakban is, még ebben a hónapban kiderül, hogyan (és mennyiért) döntenek az orosz barátaink.

Beindultak a mémgyárak

Ugyanis a repülés és felkészítés ára szintén lehet még érdekes, hisz a legutóbb a nemzetközi űrállomásra szállított nem orosz kozmonautával 22 milliárd forintnyi retúrjegyet vetettek. A magyar miniszter szerint viszont projekt legfeljebb tízmilliárd friccset szán a költségvetésből a projektre. Azért reméljük, hogy magyarunk nem valahol hátul, a fapados osztályon fog utazni. Annyi mindenre ráfizettünk már mostanában (és korábban), hogy legalább a kényelmes ülőhelyet ne sajnáljuk az egyelőre ismeretlen hősünktől.

Egyes akadékoskodók ugyan a tervezet kapcsán felvetik, hogy számunkra nem sok gyakorlati hasznot tartogat. Inkább a kormánykörök újabb propagandafogása, amelyen minimum négy-öt évig el lehet csámcsogni, ahelyett, hogy az ország valódi állapotán rágódnánk. Az űrkutatás egy bizonyos, ésszerű szinten túlmenő hajszolását szerte a világon amúgy is sokan kritizálják. S nem kevesen a mai helyzetet, s főként a felröppenő (kozmikus) terveket éppen ebbe a kategóriába sorolják. Amely során éppenséggel saját Földünk sorsáról vonják el akarva-akaratlanul a szükséges és életbe vágó figyelmet, az anyagi és szellemi forrásokat.

Még messzebb!

Mindenesetre az űrkalandok feltételek nélküli híveinek jó hír lehet, hogy a nemzetközi űrállomás, ahová a magyar készül, az eredeti tervekkel ellentétben 2020-ban nem zárja le beszállózsilipjeit. Mostani számítások szerint még legalább további tíz évig fogadhatja az utasait. Viszont, úgy gyanítom, kérdéses, kik lesznek azok a jövőben.

Marad(hat)-e az objektum speciális tudományos műhely, avagy az eddig ugyancsak sokat elköltő résztvevő országok beadják a derekukat. S gyakorlatig átengedik az űrjárművet azoknak a milliárdos potenciális űrturistáknak, akik semmi pénzt nem sajnálnak arra, hogy az űrbe jussanak. Azért pedig, hogy magára a nemzetközi űrállomásra léphessenek, akár minden pénz(üke)t odaadnák. S az erre fordítható vagyonuk nagyságát, nem mellesleg, jóval nagyobb összegben valószínűsítik, mint amennyi zsebpénz jutna az új magyar űrhajósnak...

T. Szűcs József jegyzetsorozata itt olvasható: MÁSIK FŐVÁROS.

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.