Újságszerű krónika Nagyváradról - Debrecenben mutatták be

Tizenkét év munkája kellett hozzá, gazdaságilag is kihívás volt, de végül elkészült a Nagyvárad történetét újságszerűen feldolgozó mű, amelyben a román történetírás narratívái is megjelennek.

Kormányos László szerző és Szabó Ödön romániai magyar politikus (RMDSZ) közösen mutatták be a Nagyvárad Krónikája című nemrég megjelent kötetet a Debreceni Ünnepi Könyvéten június 16-án. Ez sokakat érhetett meglepetésként, hiszen eredetileg Péter I. Zoltán új Ady-életrajzát mutatták volna be ugyanott, ugyanekkor. Szűcs László kötetszerkesztő a műsorváltozást azzal indokolta, hogy a könyv még a nyomdában van, de ígérte, hamarosan azt is megismerheti a debreceni közönség.

Szabó Ödön, Kormányos László és Szűcs László
Tóth Tamás

A magyarok krónikája volt a minta

Szabó Ödön a beszélgetés elején elmondta, hogy a Nagyvárad történetét a kezdetektől a jelenkorig feldolgozó, több mint 800 oldalas, 2018 illusztrációt tartalmazó kötet a krónika megálmodóinak 12 éves munkájába került. A várostörténeti mű elkészítéséhez a mintát A magyarok krónikája adta, az egyik fő célja pedig a város örökségének felmutatása volt. Szabó Ödön elárulta, több próbálkozásuk is volt arra, hogy más szerzőt is bevonjanak a munkába, de végül Kormányos László egyedül elvállalta a feladatot. Ez azért is nagy szó szerinte, mert a mintául szolgáló krónikán az MTA teljes Történettudományi Intézete dolgozott. Szabó Ödön elmondása szerint a könyvet háromszor próbálták meg befejezni: először 2017-ben, másodjára 2018-ban. „Idén még februárban és márciusban is sokan kételkedtek, hogy ki jön-e ez a könyv a nyomdából” – mondta a politikus, majd hozzátette, habár írója egy van, valójában sokan dolgoztak a krónika elkészítésén. Megtudhattuk tőle, hogy a mű összeállítása gazdasági értelemben is komoly vállalkozás volt, főleg a képanyag Csehországból, Lengyelországból, Magyarországról és Romániából történő megvásárlása jelentett nagyobb anyagi terhet.

Kormányos László elmondta, hogy a kutatómunka jóval a kötet tervezése előtt már elkezdődött. Még egyetemistaként tudatosult benne, hogy Nagyvárad 20. századi története jórészt feltáratlan. Éppen ezért a szakdolgozatában a tanácsköztársaság korát vizsgálta, doktori disszertációja pedig a század egyéb évtizedeivel foglalkozott. Mint elmondta, ezekre az eredményekre már tudtak építeni az anyagok összeállításakor.

Tóth Tamás

Egyenrangú partnerek voltak a történelem folyamán

A kötet szerkesztője, Szűcs László kérésére Kormányos László beszélt Debrecen és Nagyvárad kapcsolatáról. Megfogalmazása szerint a két város nagyon sok ponton, nagyon régóta kötődik egymáshoz. A 16-17. század protestáns korszakában a térség egyenrangú partnereivé, sok tekintetben riválisokká váltak. De a váradiak és a debreceniek a későbbiekben is egymás mellett harcoltak a saját városuk fejlődéséért.

A célközönség kapcsán a szerző elárulta, törekedett arra, hogy a széles közönség is találjon a műben olyan tartalmakat, amelyek érdekelhetik, és azok, akik szakmai szempontok alapján keresnek információkat, ők is kaphassanak új adatokat, kutatási eredményeket, amelyeket fel tudnak használni a munkáikban.

Számítanak a fiatal olvasókra

Szabó Ödön úgy fogalmazott, hogy ma már nincs annyi türelem olvasásra, mint korábban. „Ha egy nagyon vaskos, csak szöveggel ellátott várostörténetet odateszünk egy fiatal kezébe, büntetésnek fogja fel” – mondta, majd hozzátette, hogy éppen ezért a krónika inkább újságszerű, rövid cikkek találhatóak benne sok illusztrációval. Úgy látja, hogy a Nagyvárad Krónikája elsősorban a fiataloknak szól, és azoknak, akik nem hajlandóak egy hosszú szakmai anyagot végigolvasni, de szeretnének a városukról információkhoz jutni. Elmondta, hogy a mű elsősorban a magyarokról és a magyaroknak szól, de szerinte Nagyvárad mai többségének is fontos, mert segít megérteni a város szellemiségét. A hosszútávú tervük éppen ezért az, hogy román nyelven is megjelentetik a könyvet.

Tóth Tamás

A román történetírás narratívái is szerepet kaptak

Kormányos László az újkori történelmi részeknél kiemelten ragaszkodott a tényszerűséghez, az elfogulatlan, pontos tényközléshez. „Nem ítélkeztem, nem alkottam véleményt” – mondta a szerző. Szabó Ödön ehhez hozzátette, hogy azokon a pontokon, ahol alternatív narratíva alakult ki a román és a magyar történetírás között, például a városalapítás kapcsán, ott mind a két változat megjelenik a könyvben. Kormányos László ezt úgy fogalmazta meg: a könyv bemutatja, hogy a nagyváradi magyar történeti felfogással ellentétben a román történetírás hogyan gondolkodik. „Itt kiáltó különbség van. A magyar államiság ezeréves története náluk egy átmeneti korszak, egy közjáték” – mondta, hozzátéve, hogy a román történetírás gyakorlatilag évszázadokat tesz zárójelbe a város történetéből. Szerinte a magyar olvasóknak is fontos, hogy erről tudomásuk legyen, másrészt, ha lesz valamikor román kiadása a könyvnek, akkor ott ennek a nézőpontnak mindenképpen helyt kell adniuk.

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.