MÁSIK FŐVÁROS

Májusi vírusmenetrend

Örüljünk-e most annak, hogy „vidékiek” vagyunk? Akár Debrecenben, az ország második városában, akár bárhol a megyében, az országban. Hisz ránk nézve érvényes, hogy hétfőtől „vidéken a korlátozások fokozatos enyhítésével, szigorú menetrend szerint újraindulhat az élet.”

Látszatra mindenképpen, hisz enyhítettek például a kijárási korlátozásokon, s a vásárlás is egyszerűbb lesz a 65 éven aluli fiatalok számára. S bizonyára számos módon könnyebb lehet az életünk, feltéve, hogy... Feltéve, hogy az optimistább forgatókönyv valósul meg az ország most „szabadabbá” tett részén. Vagyis azzal, hogy várhatóan sokkal többen lesznek az utcán, utaznak tömegközlekedési járműveken, többen lesznek a boltokban, bevásárlóközpontokban, szolgáltatóknál – nem fog nőni kiugró méretekben sem az új betegek, sem az elhunytak száma. Ugyanakkor kétségkívül nemcsak a laikusok, de a szakemberek jókora tábora szintén biztosra veszi, hogy ezen intézkedés után derül majd ki, hogy igazából hányan hordozzák (vagy hordozták?) a vírust. S azt is, hogy ez döbbenetesen nagyobb lesz, mint például a Hajdú-Bihar megyében betegként kimutatott 20 fő körüli szám.

A hivatalos nyilatkozatok szerint erre az eshetőségre felkészült a magyar egészségügy, de ennek tényszerűségét aligha szeretné bárki megtapasztalni. A napi kormányzati híradások azzal kalkulálnak, hogy a ténylegesen kimutatott megbetegedetteknél legalább tízszer annyian hordozzák magukban a másokat esetleg erőteljesebben betegítő vírust. Bár az átlagembernek halvány fogalma sincs, s most már nem is lesz, hogy a szigorúbb időszak, vagyis az eddigi korlátozások idején mekkora volt a ténylegesen fertőzött honfitársaink aránya. Eddig (addig) ugyanis naponta azt hallhattuk, hogy nincs szükség a lakosság tömeges tesztelésre, hisz az semmit sem jelent(ett volna) a járvány kordában tartása szempontjából.

Most mégis napirendre került a lakosok reprezentatív vizsgálata, amelyben, mint tudjuk, a Debreceni Egyetem szakemberei ugyancsak részt vesznek. Számomra mégsem az a legfontosabb kérdés, hogy amennyiben eddig nem volt ilyesmire szükség, most miért lett mégis. Engem sokkal inkább az aggaszt, hogy a jövendő tesztek jórészt már egy „visszaváltozó” mindennapi életvitel eredményeit adják (a fővároson és Pest megyén kívül). Így nem lesz mivel összehasonlítani. Tudniillik az abban a helyzetben mért eredményekkel, amikor szigorú kijárási korlátozások voltak érvényben. Merthogy olyanok nincsenek. Hisz korábban nem végeztek tömeges tesztelést a társadalom összetételét tükröző mintán. (Legfeljebb helyi önkormányzatok nem reprezentatív vizsgálatot a maguk kis településén.)

Tehát annyit tudunk, hogy „május 1-től közel 18 ezer fő bevonásával országos vizsgálatsorozat indul hazánk négy orvosokat képző egyeteme” közreműködésével. „A csaknem 500 településen élőket érintő reprezentatív kutatás célja, hogy pontos képet adjon a járvány kiterjedéséről és az új típusú koronavírussal fertőzöttek és átfertőzöttek valós számáról.” Ez nélkülözhetetlen adat lesz, de nehéz elképzelni, hogy általa behatárolható lehet azok száma, akik már a könnyítsek hatására, avagy jóval azelőtt fertőződtek meg. A gyógyult betegek, feltehetőleg bőven lesznek ilyenek köztük, szervezetében kimutatható antitestek utalhatnak arra, hogy sikeresen túl vannak a koronavíruson. Ugyanakkor arról nemigen olvashattunk, hogy ezek a fertőzés pontos idejét is elárulnák, sőt vannak olyan betegek, akikben nem termelődnek antitestek, vannak, akikben kevés antitest termelődik, és vannak olyanok is, akikben a szokásosnál (5-7 nap) sokkal lassabban jelennek meg az antitestek. Leírtak olyan beteget, akinél 45 nap telt el a fertőzés és az antitestek megjelenése között. Ugyanakkor a friss fertőzés kimutatására más tesztet kell alkalmazni. Ez, baj a bajban, utalhatnak arra, hogy ők a könnyítések idején kapták el a vírust. „A friss fertőzés bizonyítására a vírus jelenlétét kell kimutatnunk molekuláris diagnosztikai módszerekkel (PCR, Polymerase Chain Reaction). A fent felsorolt technikai nehézségek, biológiai variációk nem azt jelentik, hogy ma bármivel pótolni lehetne a tömeges tesztelést. Mint azt a Magyar Tudományos Akadémia döntéshozóknak készített ajánlása is hangsúlyozza, a tömeges tesztelés eredményeinek értékelésén alapulhat a bizonyítékokon alapuló, tudományosan megalapozott döntés a korlátozó intézkedések fenntartásáról vagy feloldásáról. Ahol keveset tesztelnek, súlyosan alábecsülik a fertőzöttek számát, és a valósnál magasabbnak látszik a halálozási mutató is.”(mta.hu)

Nyilván nem a virológia és szakmai társterületei szakértőinek kell „megmagyarázni”, hogy a (legalább) kétféle tesztelés eredményei közötti különbségek (friss fertőzés versus kigyógyult állapot) milyen társadalmi kor- és kórképet mutatnak. Viszont a politikus döntéshozók többségének aligha árt némi tudományos szintű fejtágítás. Reméljük, igényt tartanak rá. Rajtuk múlik, hisz a szakmai körök, úgy tűnik, készen állnak kendőzetlenül őszinte tájékoztatásukra.

Márpedig csak objektív tesztelési adatok dönthetik el, hogy a gazdaság megmozdítására tett mostani intézkedések nem oda vezetnek-e, hogy nem lesznek további könnyítések. Helyettük, éppen ellenkezőleg, a már ismerős, beláthatatlanul hosszú szigorításokhoz vezet (vissza) a remélhetőleg józanész diktálta jövőbeni, „naprakésznek” ígért szabályozás.

T. Szűcs József jegyzetsorozata itt olvasható: MÁSIK FŐVÁROS.

Minden Debreciner-cikk a koronavírusról itt olvasható!

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.