MÁSIK FŐVÁROS

Maszkok mögött

Miért nem tették kötelezővé minden, akkor éppen funkcionáló nyilvános helyen?
Nyikos Mónika

„A hatályos magyar szabályozás szerint a veszélyhelyzet idején mindenki köteles maszkkal, kendővel vagy más, erre alkalmas eszközzel száját-orrát fedni, ha tömegközlekedésen utazik vagy vásárol.” Május 8-ától.

A rosszmájú magyar népnyelv (biológiai képzavar!) ezt olvasván a hivatalos kormányzati tájékoztató oldalon, azonnal azt kérdezi, jobb híján magától vagy a tőle másfél méterre lévő beszélgetőtársától, hogy nem ezzel kellett volna-e kezdeni. Mármint azzal, hogy akármennyire védi vagy nem védi viselőjét a maszk, ezzel legalább jelezni tudtuk volna, hogy mi magunk nem akarunk, és a maszk mögül nem is fogunk egy méretes, hirtelen ránk törő tüsszentéssel, netán turhával (allergiaszezon!) senkit az ijedtség őrületébe kergetni. Nem utolsó sorban ténylegesen mutatni, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt, nehogy a ma elképzelhető legrosszabb kórral esetleg megfertőzzük embertársainkat.

Szóval a kérdés, hogy az össznépi védekezés, ha messze nem mindenható, de valamiképpen hatásos módját miért nem tették kötelezővé minden, akkor éppen funkcionáló nyilvános helyen. Látatlanban, nem tudván a választ, arra tippelünk, hogy nyilván jó ok volt rá. Bár azt nehezen vette a gyenge elménk, amit jó hónapig hallottunk a hivatalos napi tájékoztatókon, miszerint bármiféle maszk hordása többet árt, mint használ. Ez nagyjából úgy hatott sokakra, mintha azt hallottuk volna, hogy az orrunkat, ha már nagyon muszáj, ne a saját papírzsebkendőnkbe fújjuk. Hanem helyette inkább a mellettünk álló polgártársunk felöltőjébe, dzsekijébe, nercbundájába.

NT

Ettől függetlenül persze még ma is igaz, amire tisztifőorvos figyelmeztetett, hogy ugyanis a részecskeszűrő FFP-típusú maszkot nem viselheti beteg személy, „szigorúan tilos” - mondta. Azzal indokolta, hogy „kilégzéskor egy szelep kinyit a maszkon, és töményen kiereszti a beteg levegőjét a maszk mögül”. Bár nem azt látom, hogy a most már - bizonyos helyeken - kötelezően maszkot viselők tipikusan ezt a fajtát hordanák. És keresnék. Amit jó sokáig hiába tettek. Legalábbis sok debreceni patikában. Amelyekben, hol másutt, évente, korábbi esztendőkben, máskor szintén vásárolni szoktam, akkor sikerrel, pár darabot. Igaz, egészen más célból. (A tömény port nem szereti az orrom, ezért használtam volt.) A járvány kezdetén, tehát az idén viszont jó ideig kiírták, hogy maszk, kézfertőtlenítő nem kapható itt (ott), ne is keressék. Aztán levették a feliratot, hisz minden betérő tudta már a cetli nélkül is.

Ehhez képest vagy nem képest, mindenesetre a napokban a patikákban is megvásárolhatjuk az FFP-maszkokat a Kásler Miklós emberi erőforrások minisztere által jegyzett rendelet értelmében. „A koronavírus-járvány idején a zsúfolt és fedett helyeket, illetve a tömegközlekedési eszközöket is kockázatos területnek kell tekinteni, erre való tekintettel pedig számos helyen kötelezővé is tették a védőmaszk viselését. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere most el¬rendelte, hogy a patikákban is hozzáférhetők legyenek a – hatékonyságuk alapján – három kategóriába sorolt FFP maszkok.” Mindenképpen örvendetes hír. Kár, hogy a célzott eredmény amolyan másodlagos frissességűnek tekinthető.

NT

Az intézkedés szavatossági ideje ugyan, sajnos, még messze nem járt le, de attól még kérdés marad, hogy miért kellett ezzel a rendelettel másfél hónapot várni. Arra gondolni sem merek (nem is mernék!), hogy a most „felszabadított” eszközökből az ilyen jól teljesítő és jól felkészült ország, mint a miénk, nem rendelkezett elegendő készlettel. Elegendőnek ahhoz, hogy az utca emberének szintén jussék belőle. Igaz, naponta látnak napvilágot olyan szégyenletes hírek - nem a hírek szégyenletesek, hanem a sokak helyszíni „élményeiből” kivilágló tények -, hogy kórházak, egészségügyi intézmények, ápolóközpontok, rendelők stb. nem jutottak elegendő vagy megfelelő védelmet adó maszkokhoz, kesztyűkhöz, speciális köpenyekhez, fertőtlenítő szerekhez.

Viszont talán egy őszinte szó, egy őszinte megnyilatkozás önmagában sokat segített volna a „népeknek”. Vagyis annak tudatosítása, hogy a panaszmentes (?) polgárok várják ki a(z ellátási) sor végét. Ha valamelyik illetékes még idejében és őszintén bevallja, hogy maguknak a gyógyítóknak sem mindig és minden védőfelszerelésből jut(ott) elég. A lakosság meg vásároljon ruhaboltokban, varrodákban, nem is rossz minőségű maszkot. Merthogy ezek a kisvállalkozások, cégek minden önmellveregetés nélkül ráálltak a maszkok gyártására, varrására. Ráadásul sok ilyen ingyen adja a rászorulóknak. Nota bene, az áruházláncok helyi egységei szintén előbb kezdték árulni a maszkokat, mint a debreceni gyógyszertárak többsége.

Summa summárum, nincs kétségem afelől, hogy jó ideig csak találgathatjuk: mi volt és mi van a maszkok mögött. És sokan közülünk alighanem már sosem fogjuk az igazságot megtudni...

Koppányi Szabolcs

Minden Debreciner-cikk a koronavírusról itt olvasható!

T. Szűcs József jegyzetsorozata itt olvasható: MÁSIK FŐVÁROS.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.