„Azt szeretem a legjobban, ha hasznosnak érzem magam”

Anita számára fontos, hogy legyen munkája, ehhez speciális eszközökre van szüksége. Az Alternatív Közösségek Egyesülete május elején indított egy kampányt annak érdekében, hogy Anita be tudjon csatlakozni a munka világába.
Teveliné Szilágyi Anita
Budai Péter

Régi és sérült

Teveliné Szilágyi Anita novemberben fogja betölteni a 40. életévét. Szüleivel és két keresztgyermekével él a Hajdú-Bihar megyében található Újlétán. Anita egy ritka genetikai „betegséggel” született - mozgató- és érzőideg bántalom, bénulás hallássérüléssel. Az egészségkárosodásnak a következtében csak a fejét tudja mozgatni. Megtanult kezelni egy Apple Ipad Mini készüléket, amit úgy tud használni, hogy a fogsorai közé vesz egy érintőtollat, és fejét mozgatva tudja működtetni az eszközt. Ez a kis gépe már több mint hétéves, sérült a kijelzője, hangszórója, illetve ezzel a típussal hivatalos dokumentumokat sem lehet aláírni. A mindennapi élethez szüksége lenne olyan eszközökre, egy új Apple Ipadre, ami meg tudná könnyíteni az életét és ezzel segítséget kapna a munkába való bekapcsolódásba, aktív lehetne tanulmányok írásában, hivatalos ügyek intézésben.

A nagy álom: a Debreceni Egyetem

Anita már gyermekkorában arról álmodott, hogy a Debreceni Egyetem főépületében fog tanulni. Évente kellett mennie korrekciós műtétre a Klinikákra, és akkor mindig megnézték az egyetem központi épületét, ami nagyon tetszett neki. Akkor még nem is gondolt rá komolyan, hogy ez az álma valaha válóra válhat.

Az iskolás évei nem voltak egyszerűek. Sokszor találkozott más emberek elutasításával és gyakorta nem kapott megfelelő segítségét. Később a férjével együtt döntöttek úgy, hogy leérettségiznek. Egy alapítványi iskolába jelentkeztek, ahol sok segítségét kaptak. Ezután döntöttek úgy, hogy tovább tanulnak és egyetemre szeretnének menni. Anita nem nagyon tudta, hogy milyen irányban tudná folytatni tanulmányait, ezért felvette a kapcsolatot a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés Központjával. A központ vezetője beszélgetett el vele, és többek között az ő tanácsa szociológia szak volt. Ezt követően találkozott a szociológia tanszék egyik munkatársával, aki bemutatta neki a szakot és az egyetemet.

Budai Péter

Anita ennek hatására rögtön beleszeretett az egész szakba, illetve magába az egyetemi légkörbe is. Jelentkezett, csak oda. Volt olyan ismerőse, aki féltette őt, és kérte, hogy több szakra jelentkezzen, akkor biztosabban felveszik valahová, de mivel több mint 400 pontja volt, bekerült a szociológia szakra. Az álom valóra vált. Még a gólyatáborban is részt vettek.

Az egyetem két évfolyamát végezte el, a legtöbb tantárgyból négyest és ötöst kapott. Időközben a férjével szétváltak és egyre több probléma volt abból, hogy nem tudták megoldani a szállást, és nem volt, aki segítene neki a mindennapokban. Anita egyéni tanrendet kérelmezett, és emiatt sok akadályba, ellenállásba ütközött. Úgy érezte, hogy az egyetem cserben hagyta őt. Ez az egész helyzet rendkívül megviselte, évekig rosszul érezte magát emiatt, de nem mondott le róla végérvényesen.

„Hobbim a munkám”

Anita sokszor segít másokon Újlétán. Gyakran megtalálják őt azzal kéréssel, hogy segítsen megírni egy-egy beadvány vagy kérelmet az önkormányzathoz vagy a kormányhivatalnak. Elsősorban mozgáskorlátozottaknak és romáknak szokott segíteni. Ebből az önkéntes tevékenységből jött később az ötlet, hogy szeretné „hivatalosan” is folytatni, ezért jelentkezett a gondnoki képzésre.

A képzés során is sok nehézségbe ütközött. Végül sikeresen teljesítette a követelményeket. A vizsgán megszerezhető 50 pontból 48-at szerzett. Azt a két pontot is csak amiatt vesztette, mert nem szeretett volna hibátlanra vizsgázni, hiszen senki sem hibátlan - ahogy Anita mondta.

Budai Péter

Anita szabadidejében szeret szakirodalmamat olvasni és üvegfestészettel is foglalkozik. De a legfőbb időtöltése más embereken való segítés. Hivatalos ügyekben történő segítségnyújtás mellett foglalkozik akadálymentesítési, egyenlő bánásmód ügyekkel is, ezekben is gyakran kell konfliktust vállalni, de ahogy ő mondaná: „a hobbim a munkám”.

Anita nagyon sok nehézségen ment keresztül már eddigi élete során is. A betegségéből adódó mindennapi próbatételek mellett, szembe kell nézni más emberek elutasításával és közönyével. De nem tört meg, hanem napról napra harcol az igazáért, s harcol azokért, akik szintén segítségre szorulnak. Ő akkor érzi a legjobban magát, ha másokon tud segíteni, ahogy mondta: „azt szerettem a legjobban, ha hasznosnak érzem magam”.

Most neki van szüksége egy segítségre. Mellé állt az Alternatív Közösségek Egyesülete, folyik a gyűjtés az Adjuk össze oldalán, jelenleg a megcélzott összeg felénél tartanak.

Facebook
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.