KÖZTÜNK ÉLNEK

Cilike

Évek óta nem járt egy normális férfi ennél a háznál.
Kessa/Pixabay

- Cili, Cili! Cicc, cicc! Kiscicám! Hol vagy? Cili, Cili! - hívta a szürke, csíkos macskát rendületlenül, hosszú percekig.

- Nyau, nyauu… - jött is a válasz kisvártatva. - Nyau.

- Cili?! Mit csinálsz te ott a fa tetején? Gyere le, kiscicám, gyere, na! Cicc, cicc! Hát, hogy mentél te oda fel? Cicám, ejj, ejj - és már azon gondolkozott, hogyan is csalogathatná le a mogyorófa egyik igen magas ágán szorult macskát. - Csilla! Csilla! Gyere le, kislányom, segíts már, hozzuk ide azt a nagy létrát. Cilike fennragadt a fán, valahogy le kell onnan szednünk.

- Ha felment, le is tud jönni. Hagyd már békén! Tőled zeng az utca, ahogy hívogatod… - kiabált ki Csilla a nyitott ablakon. Épp’ az ágyán feküdt, laptopján volt szerelme fotóit nézegette. - Most mondja valaki, hogy nem rám hasonlít a barátnője… Még mindig nem hevert ki engem - mosolygott magában elismerően.

- Csillu, Csillukám, segíts már, na! - szólt odakintről újra az anyja. - Én nem tudom ezt a nyávogást hallgatni. Hozzuk ide azt a létrát, egyedül nem bírom…

- Pillanat!

Csilla összecsukta a laptopot. Még a hálóruhájában volt, haja kócosan lapult a fejére.

- Úristen, hogy nézek ki… - szaladt ki a száján, ahogy elsétált a szekrényajtón lévő tükör előtt. Lekapta magáról a gyűrött pólót, s a szekrényből egy spagettipántos kis piros ruhát vett elő. - Ez jó lesz - s magára húzta, haját gyorsan copfba kötötte a feje tetején. Arcát kicsit megcsipkedte, ne legyen olyan sápadt, majd lesétált a lépcsőn és kilépett a szúnyoghálós ajtón.

- Na, jössz? - kérdezte az anyját.

- Azt hittem, már bálba készülsz, hogy sosem érsz le…

- Tudod, anyám, harminc felett már oda kell figyelni a megjelenésre.

- Haha, micsoda humorérzék… Mégsincs senki, aki értékelné. Évek óta nem járt egy normális férfi ennél a háznál.

- Ne kezdd ezt, különben visszamegyek, és mászhatsz fel egyedül!

- Jól van, no… Aztán mégis kinek csípted ki így magad?! Nappalos műszakban dolgozik, tudhatnád. Ilyenkor úgysem jár erre.

- Te most kiről beszélsz?

- Tudod te azt nagyon jól.

- De a felesége jöhet… vagy bárki…

- Nem tudom, mit eszel rajta. Soha még jelét sem adta, hogy érdekelnéd, de neked szent meggyőződésed, hogy odáig van érted.

- Ha gyerekként tetszettem neki, akkor nem hiszem, hogy túl sokat változott volna az ízlése.

- Tudod, hogy nekem te vagy a legszebb, kicsikém, de azért már nem úgy nézel ki, mint 15 éve… és ő sem.

- Pár hete összefutottunk a boltban. Előre köszönt és mosolygott. Megdicsértem, hogy milyen szépek a gyerekei.

- Akkor nem csoda, hogy mosolygott.

- De láttam előtte, hogy végigmért a szemével, amikor mögém került. Akinek rendben van a házassága, nem nézeget más nőket.

- Majd megtudnád, ha lenne gyereked, édes lányom, hogy mennyire nincs idő a párkapcsolatra eleinte. Egyébként meg ez még nem jelent semmit. Éhes disznó makkal álmodik.

- Ezért kell ütni a vasat, amíg meleg. A felesége pedig magára vessen. A múltkor is olyan szedett-vedett cuccban sétált erre a babakocsival. Miért nem ad magára jobban?!

- Na, elég lesz ebből, nekem úgy tűnt, hogy teljesen rendben van az a család. Fogd meg azt a létrát! Cili ott hal éhen a fa tetején.

- Jobban szereted azt a macskát, mint engem.

- Most már hallgass el!

- De tényleg. Értem biztos nem aggódnál ennyire.

- Hát, annyiban igazad van, hogy szeretném, ha érted már nem nekem kellene aggódnom.

A fészerből közben a macskamentéshez egy poros, szúette, háromméteres falétrát cűgöltek ki. Két foga hiányzott, s hiába próbálgatták, az egyik lába valamiért sehogy nem ért le a földre.

- Szegény apád, ha élne, jól kinevetne bennünket, ha ezt látná.

- Szerintem nem nevetne… Valószínűleg jól leordítana.

- Meglehet. Még ő készítette ezt a létrát. Na, felmászol?

- Én? Dehogy mászom. Majd én fogom, el ne dőlj.

- Gondoltam… Ciliii, nézd csak, kiscicám, jövök érted! Máskor fel ne merj ide jönni megint, mert bizony isten, itthagylak. De rohadt magas ez a fa…

- Ne nézz le, mert elszédülsz!

- Cilikém, cicc, cicc… Gyere már ide, az anyád szentségit!

- Kapd el a lábát, aztán húzzad!

Hosszú percekig nem sikerült lekönyörögni Cili macskát a fáról, a két nő hiába állt ott. Aztán egyszer csak egy férfi jött futva egy kutyával. Cilikének sem kellett több, ahogy meglátta közeledni az ebet, hanyatt-homlok menekült még az udvar közeléből is, és nyomban beiszkolt a házba. A két nő csak pislogott, a férfi pedig biccentett.

- Nagyon köszönjük! - kiáltotta Csilla elvörösödött arccal.

- De jó, hogy így alakult. Ezt a macskát lerobbantani sem tudtam volna onnan. Ki volt ez?

- Hát ő! - mondta elvarázsolva. - Ugye, anyám, láttad te is, hogy nézett rám?!

- Dehogy láttam, nem láttam én semmit, csak Cilikének a fenekét.

- Csak megérte felvenni ezt a piros ruhát. Valóban jó lenne egy férfi a háznál.

- Vagy egy kutya. Az sem lenne utolsó – nevetett az asszony.

(Fotó: Kessa képe a Pixabay-en.)

Gubányi Zsófia további írásai itt olvashatók: KÖZTÜNK ÉLNEK

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.