Azért kell foglalkoznia a perifériára sodródott vidékiekkel az értelmiségnek, mert más nem fog

Mi a vidék? Milyen a vidék? Minek a vidéke? És milyen az irodalma? – többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ a KULTopik rendezvényén.

A vidék irodalma, az irodalom vidéke címmel folytatódott augusztus 25-én Debrecenben a KULTer.hu több mint egy éve tartó rendezvénysorozata, a KULTopik, amelynek mostani eseményét a debreceni Batthyány utcai Desz24 udvarán tartottak meg. Az esten Csabai László Békés Pál-díjas íróval és Szekeres Melinda szociológussal Juhász Tibor író-költő, a KULTer.hu szerkesztője beszélgetett, valamint Varga Klári, a Csokonai Színház Jászai Mari-díjas színésze olvasott fel Tar Sándor- és Csabai László-prózarészleteket. Az esemény egyik aktualitása, hogy idén 15 évvel ezelőtt hunyt el a József Attila-díjas író, szociográfus Tar Sándor.

Galéria: A vidék irodalma, az irodalom vidéke (a képre kattintva megnyílik a galéria)
Koppányi Szabolcs

Felbomlottak a tradicionális közösségek

Szekeres Melinda a beszélgetés elején elmondta, hogy a modernizációhoz kötődik a lakóhely-alapú szociális különbségek kialakulása, ekkor alakult ki a „vidék” fogalma is. Ez a két világháború közötti időszakban fonódott össze a nyomorral, a perspektíva-nélküliséggel. A szociológus fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ezek a jelenségek nemcsak a faluhoz és a tanyához, hanem a kisvárosok világához is kötődnek. Szintén a modernizáció egyik velejárója volt a tradicionális közösségek felbomlása, ami meghatározta a vidék társadalmát.

Mihez képest vidék?

Csabai László szerint nehezen megfogható, hogy mi a vidék: New Yorkhoz képest még Budapest is vidék, ugyanakkor szerinte vannak olyan magyarországi falvak, amelyek között nagyobb a különbség, mint a magyar főváros és az amerikai metropolisz között. Szerinte vannak olyan magyar települések, ahol az ott élő emberek már feladták a mindennapok aktív megélését, feladták a munkát.

Varga Klári, Szekeres Melinda, Juhász Tibor és Csabai László
Koppányi Szabolcs

A szociológia és a szociográfia „megsínyli” a politikát

Szekeres Melinda az esten kiemelte a népi írókat, akik azt a társadalmi réteget akarták megmutatni olvasóiknak, amit senki sem képviselt. A szociográfiának volt egy második virágkora az 1960-as években. Hozzá hasonlóan Csabai László is úgy vélte, hogy a jó írók a diktatúra ellenére el tudták mondani azt, amit elődeik az 1930-as években. Szekeres Melinda arról is beszélt, hogy az 1960-as évek végi új gazdasági mechanizmussal a rendszer részéről is történt nyitás a nyomorban élők, a társadalom perifériájára szorult rétegek felé: elkezdték feltérképezni a súlyos társadalmi problémákat. Ez a folyamat azonban az 1970-es években megrekedt. Szekeres szerint a szociológia és a szociográfia mindig „megsínyli” a politikát. Úgy látja, hogy az értelmiségnek, az íróknak azért kell képviselnie a vidékieket, a társadalom margóján lévőket, mert más nem fogja ezt megtenni.

Koppányi Szabolcs

„Megüt a természet”

A beszélgetésben szóba került a vidék természetközeliként való értelmezése is. Csabai ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy számára a Nyírségből átmenni Beregbe – amelybe beleértette a volt vármegye országhatáron túli területeit is –, a Tisza és a hegyek látványa, valamint a természettel a mai napig együtt élő helyiek miatt olyan, mintha ezer évet visszautazna a múltba. „Ez a vidék az, ahol még megüt a természet” – fogalmazott.

Koppányi Szabolcs

Egyetemi professzor és hajléktalan is lehet vidéki

Szekeres Melinda szerint a termőföldek 1949-es elvétele az éppen csak birtokhoz jutó parasztságtól, a téeszesítés igazi tragédia volt, elgondolkodtató, hogyan sikerült ezt egyáltalán túlélnie a magyar parasztságnak. A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a „vidék” fogalma sztereotípiáktól terhelt. Szekeres Melinda megfogalmazása szerint egy egyetemi professzor és egy falu szélén élő hajléktalan mintha nem is ugyanazon a planétán élnének.

(Az esemény egyben Csabai László tavaly megjelent A vidék lelke című novelláskötetének a debreceni bemutatója is volt.)

Facebook

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1 ezer forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.