A SZÓLÁS JOGÁN

Alul, felül, sehol

Az emúttnyócév Debrecenben 1998-ban véget ért. Így tehát nem nagyon van hova, kire visszamutogatni. Esetleg lehetne fogni egy tükröt, és szemen köpni magukat azoknak, akik már ipari méretekben ígérgetnek felelőtlenül, hazudoznak, aztán egy vállrándítással elintézik a dolgot. Vagy átdátumozzák, mint a lelkiismeretlen boltos a lejárt szavatosságú terméket, hogy még el tudja adni.
Kosztonyák Katalin

Tudom, most majd az lesz, hogy nem jó nekem semmi se, a szar is ízetlen, meg, ha íze lenne, akkor is szar lenne. Meg az, hogy nem lehet mindent egyszerre, telhetetlen vagyok. Meg gáncsoskodok, kekeckedek. Miért nem a jót veszem észre? Nos, én általában arról írok, azt teszem szóvá, állítom pellengérre, ami valamiért nincs rendben. És nem önös érdekből teszem mindezt, hanem sokak érdekében. Utálom a sunyiságot, a simlit, a mellébeszélést, hazugságot, a hülyének nézést. Azt keresem, mibe köthetnék bele? Nem kell keresni. Ahogy a mondás tartja, a téma az utcán hever. Itt Debrecenben egyenesen bokáig járunk a témákban.

Ami most írásra késztetett, az egy újabb beváltatlan ígéret.

A Vértesi úti vasúti átjárót lezárták 2020. május 15. és augusztus 31. között. Vasútfejlesztés zajlik. Amikor augusztus 30-én arra jártam, még ez a látvány fogadott:

Kosztonyák Katalin

Amíg ott tébláboltam, arra jött egy kedves fiatalember, aki a vasútfelújításon dolgozik. Tőle megtudtam, hogy ők – egy másik cég által végzett kábelkiváltás miatt – két hetet csúsztak a saját munkájukkal. Az út helyreállítása ezután történik majd, szeptember 15-ig. Kerestem a város honlapján erre utaló információt, de nem találtam. Az viszont látszik, hogy az arra közlekedők 4 hónap után is a korábbi nyomorúságot kapják vissza 2x1 sávon.

Jó, késik két hetet(?) az átadás. Mi ez ahhoz a lassan évtizedes csúszáshoz képest, ami abban a beruházásban keletkezett, amelyre már rettenetesen nagy szükség lenne azon a helyen. Ha valaki járt már arra csúcsidőben, látta, mekkora átmenő autóforgalom van azon az úton. Ami nem mellesleg tehermentesít más, fontos utakat. És haladna is a kocsisor, ha a vasúti átkelő pirosa nem fogná meg őket minduntalan. (De ugyanebbe a körbe tartozna a Sámsoni úti vasúti átjáró is, ahol ugyanolyan áldatlan állapotok vannak, amikor feltorlódik a kocsisor. Ott sem történik semmi. A meglévő felüljárók közül pedig a Vágóhíd utcaira is régóta ráférne egy takaros bővítés, felújítás, mert csúcsidőben az is egy agyrém.)

Kosztonyák Katalin
Nos, erre már korábban született megoldás, vagyis annak a terve. Meg építési engedély. Amit bizonyára körültekintő mérnöki munka előzött meg. Az az építési engedély már lejárt. Erről 2013-ban adott hírt a Dehir (azt hiszem, őket a legnagyobb jóindulattal sem lehet kormányellenesnek nevezni).

Olyan régen van építési engedély a Vértesi úti aluljáróra, hogy az már le is járt. Ugyanez a helyzet a Hajdúszovát-4-es főút kereszteződésében építendő felüljáróval. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt-nél azt mondták, várhatóan csak a következő uniós ciklusban, 2014 és 2020 között épülhet meg, a Püspökladány-Debrecen vasútvonalfejlesztés részeként. A környéken több lakó is arra vár, hogy kisajátítsák a házát, mert eladni nem lehet. (…) Erre még várni kell, a tervek szerint ugyanis a beruházás a 2014 és 2020 közötti uniós ciklusban valósulhat meg.

Csak óvatosan jegyezném meg, hogy 2020-at írunk. És még nem történt semmi. Hányszor is járt már le, hány lehetőséget hagytak már ki, hány éve packáznak a környéken lakókkal? (Közben talán már aluljáró helyett felüljáróról van szó.) Miközben persze ezeken a mulasztásokon nagyvonalúan felülemelkedik a város vezetése, a cívis bakancslista bővül ám rendesen. Mert mutatni kell, hogy ebben a városban lázas munka folyik. Hogy a lakosaiért van minden. Frászt.

A rég lejárt tervekben már nincs lehetőség, azokat már a tervezés, az előkészítés során megfejték. Így mindig kell újabb, ahonnan még gazdagodni lehet. Na, nem a többségnek, a városlakóknak, csak a „kiválasztottaknak”.

Kosztonyák Katalin

Meg egyébként is, egy Vértesi úti aluljáró, egy intermodális központ, egy Latinovits Színház, a város több utcájának járhatóvá tétele, stb. nehogy fontosabb legyen már egy stadionnál, egy „tudományos” MotoGP-nél, vagy akár egy belvárosi történelmi időutazásnál, ami a kőkorszakba repít vissza minket. Fejlesztés, aha, persze. Mondjuk, a fejlesztés is bekerült a nemzeti mellé a lejáratott, valódi jelentésüket vesztett szavak közé a szótáramban.

Értem én, hogy meg akarnak felelni odafent, hogy jöjjön számolatlanul a pénz. Csak elfogadni nem tudom. Ugyanis van egy óriási tévedés a dologban: a városvezetésnek helyben kell(ene) megfelelnie. Ám ezt rendre elfelejtik. Vagy csak nem érdekli őket. Látható, hogy a fontossági sorrendet nem a köz érdeke szabja meg, hanem az egyéni érdekek vagy a pártérdekek.

Javaslom, mielőtt az agyonreklámozott, egekig magasztalt D2030-ba nagyon belehúznának, próbálják inkább a korábban tett vállalásokat teljesíteni. Hiszen tudják, ígéret szép szó…

Kosztonyák Katalin írásai itt olvashatók: A SZÓLÁS JOGÁN.

Facebook

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Egy hónapra csak 1000 forint. Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.