MÁSIK FŐVÁROS

Reklámok újratöltve?

A fertőzöttek számának megugrásáról, ennek a korántsem örvendetes fejleménynek az igazi okairól nem nagyon kapunk (pedig csak tudja valaki) hivatalos és reális információt a helyi és országos illetékesektől.
Debreceni sorállás idén márciusban

Hosszú sor kígyózik a jól megtermett élelmiszer szuper(hiper)market előtt. Mindegyik várakozó „kezében” egy szabvány bevásárlókocsi. Egyelőre üresen. S amelyek, nem mellesleg, a közérdekű reklám (bár nem tudom, minden országban ekként emlegetik-e) képsorai alatt végig üresen maradnak. Miközben az alámondás szövege azt ecseteli, hogy a koronavírus kiszolgáltatott helyzetbe hozta szinte az egész világot. Ilyenkor van nagy szükség, s erre kérnek bennünket, a szolidaritásra, s egymás segítésére.

Gondolom, a képsorok azt igyekeztek érzékeltetni, hogy még az alapvető élelmiszerek beszerzése is komoly nehézségekbe ütközhet a polgároknak. Amely - nehéz időkben - bizony a világ egyik leggazdagabb országában szintén megtörténhet. A hirdetés ugyanis az Egyesült Államokban készült, egy globális, világszerte fogható ismeretterjesztő csatorna hozzájárulásaként a járvány tudatosításához. S természetesen hatékony figyelmeztetés gyanánt. Kár, hogy a hipermarket előtt várakozó emberek egyike sem készül például maszkot felvenni. Miközben hazánkban, így Debrecenben szintén, a polgárok többsége a célba vett üzlet előtt előveszi, gyúrogatja, próbálgatja, kifordítja-befordítja, szóval viselésre előkészíti, a szájra-orra való textil, műszálas stb. álorcáját.

Akárhogy is, a kisfilm akkor készülhetett, amikor Amerika éppen az élelmiszerek és a tartós fogyasztási cikkek felhalmozásának időszakát élte. Így érthetővé válik az üres polcok amúgy teljesen elképzelhetetlen látványa a fogyasztói társadalom szülőföldjén. De még inkább annak okán érthetjük meg a jelenséget, mert - mint kiderült - a járványra történő figyelemfelhívásnak szánt felvételeket jóval korábban forgatták. Amikor ugyancsak bevásárlási pánik tört ki az Államok keleti partvidékein. Csakhogy nem a járvány, hanem egy közelgő hurrikán miatt. Vagyis az amúgy hatásos képkockákat eredetileg a jó pár évvel korábbi hurrikánt megelőző vásárlási roham idején vették fel. Éppenséggel ugyanezen csatorna egyik dokumentumfilmjéhez, amely a globális éghajlatváltozás időjárási és társadalmi hatásaira figyelmeztetett. S nagyjából éppen akkortájt vetítették azt is. Benne azon eredeti képsorokkal, mint amelyeket később újrahasznosítottak a vírusfigyelmeztetőben.
Lehet, hogy a glóbusz számos pontján a figyelmes nézők kissé összeráncolták a szemöldöküket a filmarchívum egyik darabjának ilyen „szabadon” kezelt felhasználása láttán. De az biztosan nem Magyarországon történt. Mi hozzászokhattunk az ilyen aprócska képi vagy videós csalafintaságokhoz Igaz, leginkább a politika hadszínterein próbálnak megvezetni bennünket.

A sorbanállós tévéhirdetés tiszta szándékát viszont nem kérdőjelezhetjük meg, hisz jó ügy érdekében kampányoltak. Igaz, ha már olyan témában szólaltak meg, amely nem feltétlenül kötelességük, lehettek volna figyelmesebbek, alaposabbak, hitelesebbek. Ám nem ez a legnagyobb gond a videóval.

Hanem az, hogy miután néhány hónapig a magyar nyelvű kiadásban pihentették, alighanem ismét elő kell venniük. Merthogy félő, de szinte elkerülhetetlennek látszik, hogy hamarosan újra vetítsék a vírusveszélyre figyelmeztető közérdekű hirdetéseket. Tavasszal, mellesleg, kicsit elkésetek a tematikával a kereskedelmi blokkok készítői. Hisz már régen karantén időszak volt, de a különböző termékek forgalmazói, gyártói még mindig olyan reklámokat tűzettek műsorra, amelyekben minimum ötven egymást ölelgető, csókolgató emberpéldány örvendezett egymásnak. Miközben a valóságban csakis „munkavégzés céljából”, vagy más, kevés és nagyon behatárolt céllal léphetett ki az ember a lakásból. S, a tévében látottaktól eltérően, végképpen nem csoportosulhatott.

Aztán a való világhoz idomult a reklámok megközelítése, s szereplői immár legfeljebb szűk családi körben vagy tök egyedül ették, itták, kenték, nyalták-falták, nyomogatták a korábban társaságban fogyasztott, használt árukat. Most – szerencsére - ezen a képeken túl vagyunk. Néhány, bár ugyancsak szűkre szabott hónapja ismét arra biztatnak bennünket a „kereskedelmi blokkok”, mint amire tették korábban. Válasszuk mindenből a legújabbat, a legjobbat, s élvezzük az életet, a bolygó minél több lakójával megosztva a tökéletes vásárlás szerezte örömünket.

Kérdés, hogy most, őszbe csavarodván, ismét váltaniuk kell-e a médiareklámoknak. Természetesen nem önmaguk miatt. Hanem az okból, hogy tükrözzék a realitásokat. Nevezetesen azt, hogy odakint, illetve leginkább fedett vagy félig fedett helyeken, ismét kopogtat, avagy a magyarországi adatok tükrében már-már dörömböl a járvány közvetlen és közeli veszélye. Hisz szinte minden egyes nap megdönti a megbetegedettek számának korábbi rekordját, messze megelőzve a tavaszi adatokat. S a korábban alig elképzelhető növekedésben, ha már megyénként közlik a statisztikát, „élen jár” Hajdú-Bihar, s feltételezhetően azon belül Debrecen. Hogy ebben milyen és mekkora a szerepet játszottak az augusztus 20-a tájékán megrendezett, a szokásosnál ugyan kisebb, mégis népes városi és megyei események, a román határ közelsége (az ottani Bihar a leggyorsabban fertőződő régiók közé tartozott az elmúlt hetekben egész Európában), azt aligha tudjuk meg pontosan.

Már amennyiben a növekedés nem csupán a véletlen műve. Amelyet szinte kizárhatunk a hihető válaszok sorából. Mindenesetre a megyékre bontott fertőzési térkép napi adataiból nagyon úgy tűnik, hogy a második hullám - a korábbi helyi számokhoz képest - alighanem Hajdú-Biharban az egyik legerőteljesebb az egész országban. (A tavaszi átlagosan 20 körülivel szemben most gyorsan közelít a 300 felé.)

2020. szeptember 6.
koronavirus.gov.hu

Ez a tény természetesen a sok országnak, akár a fél világnak készített globális hirdetésekben nem fog visszaköszönni. Ez elfogadhatjuk. Azt viszont aligha, hogy a korántsem örvendetes fejlemény igazi okairól sem nagyon kapunk (pedig csak tudja valaki) hivatalos és reális információt a helyi és országos illetékesektől. Ha egyáltalán elismerik, hogy az aktuális politikai vezetők szeretett „második fővárosa” (egyeseknél már-már első) ebben az egyáltalán nem kívánatos kategóriában most már hetek óta nagyon rosszul teljesít. Más szemszögből nézve ugyanezen folyamatot, persze nagyon is elől jár. Értelemszerűen, a megfertőződtek számának augusztusban (újra)kezdődött és azóta rendületlenül tartó sajnálatos növekedésében.

T. Szűcs József jegyzetsorozata itt olvasható: MÁSIK FŐVÁROS.

Facebook

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.