KÖZTÜNK ÉLNEK

Stimmt

(A fotó illusztráció)
Gubányi Zsófia

Savanyú tejszag csapja meg az ember orrát, ahogy belép a vidéki kisbolt ajtaján. Ebből a gyakorlottabbak már azonnal tudják: a hűtőből, ha friss terméket akarnak, akkor jól hátra kell nyúlni. A boltban négyen tartózkodnak: két vevő, a bolttulaj és egy eladó, noha a bejáratra két papírra is ki van írva, hogy „Egyszerre csak egy ember tartózkodhat bent”, illetve „Szájmaszk viselése kötelező!” Ehhez képest maszk is csak egy emberen van, és nem a dolgozókon.

- Jaj, elnézést, már túl sokan lennénk - lép vissza egy fiatalasszony az ajtóból.

- Tessék csak bejönni, nyugodtan - szól az eladó.

- Nem, várok inkább egy kicsit - válaszol, miközben a maszkot letolja az álla alá.

- Hát, maga tudja.

Közben a boltvezető érezhetően türelmetlenül dorgálja meg az alkalmazottját.

- Figyelsz akkor, Manyi? Minek tépem én a számat, ha még ide sem figyelsz?

- Jól van, itt vagyok már - áll a pult mellé a középkorú asszony, kissé foltos bolti köpenyt visel. Zsebéből egy kis papírt és tollat húz elő, amivel véletlenül egy bontott gumicukros zacskót is előránt.

- Na basszus - hajol le érte.

- Remélem, ez fel van írva a fogyasztásodhoz - mordul rá a főnök.

- Fel lesz, nyugi.

- Most már biztosan. Szóval, amikor jön a húsos, tudod, nincs számla - sorolja.

- Hú-sos. Nincs szám-la - jegyzi fel az eladó a fecnire.

- Ezt minek írod le? Nem tudod megjegyezni? - vonja kérdőre újra.

- Jó van má', nekem ez kell. Tudod, hogy mindent elfelejtek. Közben mindkét vevő végzett a vásárlással. Sorban állnak, fizetnek és távoznak. A fiatalasszony beléphet.

- Manyi, figyelsz?

- Igen, itt vagyok.

- Nézd, ez a jelenléti ív! Mától írod, mikor itt vagy. Mostantól vagy bejelentve. Ha jön valaki, és kérdezi: ma vagy itt először. Stimmt?

- Stimmt.

- Sziasztok! Bejöhetek? - szól egy hang kintről.

- Várj, megkérdezem a főnökasszonyt! - rikkant oda Manyi.

- Nincs rajta maszk. Bejöhet? - kérdezi fontoskodva. - Reggel még volt rajta, szóval van neki.

- Na, csak beszaladok, megyek is mindjárt. Reggel a másik kosárral voltam, abban maradt - magyarázkodik a hölgy.

- Ez nem így működik, legyen mindig a táskádban! Ha most jön egy ellenőrzés, engem büntetnek meg - dorgálja le a főnökasszony.

- És rajtad miért nincs? - vág vissza a vásárló.

- Mert, mert, melegem volt már benne. Egyébként semmi közöd hozzá. Na, megvetted már, ami kell?

- Itt van, csak ezt az élesztőt szeretném - mondja. - Ne haragudj már! Ugye nincs harag?

- Nincs, de legközelebb hozd a maszkot. Szia!

A fiatalasszony a hűtőpultnál várakozik.

- Kérhetek?

- Manyi, gyere, a vevő rád vár! - kiált a főnök.

- Jövök, jövök! Mit adhatok?

- Húsz deka tepertőt kérek szépen.

- Mit? Nem hallom a maszktól, mit mond.

- Tepertőt - mondja a nő kicsit hangosabban. - Két marékkal.

- Na, tudja maga mondani érthetően is! - s pakolni kezdi a zacskóba a tepertőt. Közben bekap egyet belőle. - Hmm, finom!

- Ezt most nem mondod komolyan, hogy beleettél! - ripakodik rá a tulaj. - Meg ne lássam még egyszer!

- Jól van. Nem szoktam, de már nagyon éhes vagyok, nem is reggeliztem - magyarázkodik.

- Adhatok még valamit? - fordul vissza a vevőhöz.

- Nem, köszönöm. Fizetnék.

- Rendben. Kártyás?

- Igen.

- Az jó. Legalább nem kell a visszajáróval bajlódnom - mosolyog kicsit zavartan a tulaj.

- Ó, ne aggódjon, mással sem kell hamarosan azok után, amit itt az elmúlt percekben végighallgattam! Stimmt? - s a fiatal nő egy igazolványt húz elő a táskájából...

Gubányi Zsófia további írásai itt olvashatók: KÖZTÜNK ÉLNEK

Facebook

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.