MÁSIK FŐVÁROS

Hol nem volt, hol nem lesz

A nagyváros forgalmas útjain közlekedve nem árt, ha az ember alaposan nyitva tartja a szemét. Még az esetben is, ha az illető nem a volán mögött, hanem a debreceni kulturált közösségi közlekedés egyik buszgépjárművének ülésén tart célja felé.
Gólyabál – Debreceni Egyetem, 2011.
Facebook

Magam jó ideje a telefonon látható hírek nézegetése helyett általában a jármű legközelebbi ablakát választom. Így sok olyan történést, változást, hirdetést, közleményt élőben láthatok, amelyekkel később a napi hírek között sokszor csak „steril formában” találkozom. Mi több, megtörténik, hogy meg sem jelenik az a hírek között, amit látok. Pedig talán ott lenne a helye.

Például a koronavírus miatt elhalasztott városi, jellemzően kulturális, társasági események törlésének közhírré tétele mostanság nem egyszer meglehetősen késedelmesen történik. Ha egyáltalán helyet kap a helyi, körzeti médiában. Például a művközpont ugyancsak színvonalasnak (Koncz, Zorán, Demjén, Dés, Magna Cum Laude) ígérkező koncertsorozata elhalasztását magam a Kölcsey Központ bejáratának ajtajánál, az aktuális programokat propagáló hirdetmény felülragasztásából („2021-re halasztva”) tudtam meg. Vagy az első előadás napján, vagy másnap. Bár előtte is figyeltem a médiát, de a fontosnak jelölt hírek között nem szerepelt halványlila utalás sem arra, hogy a rendezvényeket hosszas előzetes hirdetési kampány után szó szerint az utolsó pillanatban lefújhatják. Szebben fogalmazva: új időpontban tartják meg.

Szóval, igazán jelentősnek nevezhető információhoz jutottam azzal, hogy kibámultam az ablakon. Jó helyen és jó időben. Merthogy például a nagy, az épület szinte teljes magasságát elérő másik óriásmolinón (Hunyadi utca) még semmi jel nem mutatott arra, hogy ezek az események elmaradnak. Itt változatlanul, mint soron következő események szerepeltek. Így aki néhány méterrel, s néhány tizedmásodperccel később vetette vigyázó szemét a buszablakon túlra, az menthetetlenül lemaradt a lényegről. Elismerem, ilyen magasságban bonyolult ráragasztani az eredeti szövegre a halasztás tényét tartalmazó egyszavas feliratot. Nem is történt ilyesfajta lacafacázás. Egy nap után azt láttam, hogy az egészfalas ajánlót egyszerűen levették. Tényleg ez volt a legegyszerűbb megoldás. Így (múlt) hétvégén már csak a bejárat fölött, jóval kisebb felületen, kisebb betűkkel volt olvasható a felülragasztás alatt, hogy korábban terveztek ide egy tartalmas programsorozatot. De aztán alighanem beköszönt az intézménybe a valóság. Az utolsó pillanatban. Hisz legfeljebb szűk órákkal az első, október 5-ei koncert előtt érkezett vagy érkezhetett a koncertszervező produkciós iroda lemondó levele. Így a debreceni intézmény sem közölhette korábban. Legalábbis ilyen forgatókönyvre tippelek, mert percre pontos vagy az időpontokat egyáltalán megközelítőleg bemérhető közléseknek ugyancsak híján voltunk.

Holott: „Országos szinten tapasztaljuk, hogy előadótól, műfajtól függetlenül az emberek inkább a távolmaradást választják a rendezvényeinktől, magyarán minden óvintézkedés ellenére félnek zárt térben végig ülni egy-egy koncertet. Óvatosak, kvázi szintén félnek a művészek is, részben a fertőzés lehetőségétől – mert hát ők mégsem maszkban vannak a színpadon – és joggal tartanak attól a presztízs – és nem utolsó sorban anyagi veszteségtől is, ami a megszokott telt házakkal szemben a jelen körülmények között várná őket. Aki a színpadra lép az szórakoztatni akar, sikert akar, és ha ez megbillenni látszik egy tőlünk és tőle független erő által, amit ma a járvány és az ezáltal mindennapi életünk részévé vált ön- és közösségi korlátozások jelentenek – csak görcsös erőlködéssé, a színpad mindkét oldalán a ’csak legyünk túl rajta baj nélkül’ érzésévé válna. Felelős művész ilyet nem szeretne, sem presztízse, sem önmaga, sem rajongói fizikai fenyegetettsége, diszkomfortja miatt sem.” A GAG Management elhalasztja koncertjeit! - október 5.)

A fentiek tartalmához képest meglehetősen későn jutott a cég elhatározásra. Bár, mondhatjuk, hogy legfeljebb pár száz ember magánprogramjáról van szó. Nem nagy ügy, hogy elmarad. Ugyanakkor az ilyen színvonalú művészek fellépése mindig hálás témája a helyi sajtónak. Néhány sornyi szöveggel kísért kép illetve képsorozat mindig megénekli vendégszereplésüket. Tehát elvileg, ha rendben lezajlik, annak van hírértéke. Véleményem szerint a mostani halasztásnak még inkább lett volna. Már csak azért is, mert voltunk néhányan a városban, akik eleve szkepticizmussal fogadtuk a koncertsorozat tervezett időpontokra történő meghirdetését.

Magam egy ezzel párhuzamos döntés tálalását még furcsábbnak találtam. A Debreciner cikkeiből értesülhettünk arról, hogy az idei gólyabált, illetve gólyaavatókat milyen trükköket alkalmazva és a kiskapukon közlekedve próbálták vagy az egyetemisták, vagy „tanácsadóik” megrendezni. Nem részletezem, nyomon követhető a Debrecinerben az a tragikomikus erőlködés, s megannyi furfangos változtatás annak érdekében, hogy csak azért is megtartsák a diáklét máskor ugyancsak helyénvaló eseményét. Máskor valóban az lenne, de nem most. Mi több szerintem éppen a jövő fontos letéteményeseinek, az egyetemistáknak, a képviselőiknek vagy végső soron az egyetem vezetőinek kellett volna nemet mondania a bálokra. S mondjuk, valamikor a tanév végére halasztaniuk azt.

Végül a rendezvények elmaradását a hallgatók és egyetemi dolgozók zárt levelezési rendszerén, tehát mások számára gyakorlatilag elérhetetlenül közölték a diákokkal. Pedig az egyetemi gólyabál valójában végképpen nem belső, egyetemi ügy, hisz a város olyan társasági eseménye, amely előkelő helyen szokott szerepelni a helyi, de olykor még az országos médiában úgyszintén. Véleményem szerint a város közönsége, amely mindig érdeklődött a hagyományos esemény iránt, ezúttal szintén megérdemelte volna, hogy a lehető leggyorsabban információt kapjon az idei bál sorsának egyelőre alighanem utolsó, s ez idő szerint legfontosabb fejezetéről. Még akkor is, ha most eleve nem számoltak „nem egyetemista” bálozóval. Legfeljebb mutatóba néhánnyal. De ettől a bál még városi közügy maradt, illetve volt. Nem utolsó sorban, annak a sokat emlegetett megállapításnak a szellemében, mely szerint a korábbi elkülönülés után immár milyen sokrétű, gyümölcsöző, átlátható a Debreceni Egyetem és a város kapcsolata.

T. Szűcs József jegyzetsorozata itt olvasható: MÁSIK FŐVÁROS.

Facebook

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.