„MÁSIK FŐVÁROS”

Kicsikre nem adunk

A kifejezetten rendezettebb polgártársakat kétségtelenül az utóbbi évek állították be az ingyenes ételosztások hosszú soraiba.

A napokban találkoztam egy régi, talán tíz-tizenöt éve nem látott ismerősömmel. Korábban sem volt köztünk szoros a kapcsolat, sőt, ha pontosabban próbálnám körülírni, semmilyen sem volt. Egyszerűen megjegyeztem egy arcot, sok másé mellett, az akkor még az autó kormányáról elnevezett debreceni és megyei cég által futtatott buszjáratok valamelyikéről.

Sok ilyen ismeretlen ismerőse akad, azt hiszem, bárkinek, aki rendszeresen ugyanazokat a járatokat veszi igényben a kulturált közösségi közlekedés kínálta kusza hálózatból. Rajtam például már olyan fejlett biológiai arcfelismerő szkenner fejlődött ki a hosszú évek alatt, amely olyanokat is „bejelez” ismerősnek, akikkel semmi közös közünk nincs. Viszont valaha kétségtelenül találkoztunk már a járművek fedélzetén.

A lényeg, hogy az illető hölgyön, akit ismeretlen ismerősömnek neveztem, sem fogott, a többi nőhöz hasonlóan, az idő. Ugyanakkor továbbra is rendezett külseje, ruházata ellenére valami történhetett az életében. Hisz fizető utasból, aminek legutóbb láttam, most a megállóban kéregető „idegenlégiós” lett. Idegen az igazi kéregetők, koldusok között, hisz kinézete alapján senki sem nézné közéjük valónak. Igaz, nem a ruha teszi az embert, de a Debrecen meghatározott pontjain rendszeresen feltűnő hajléktalan honfitársainknak aligha van módjuk naponta ruhát váltani. Nem egynek évszakonként sem. Bármennyire sajnálatos, az ő helyzetük több mint egyértelmű. Mára ugyanúgy hozzátartoznak a magyar városképhez, mint a legbecsesebb műemlékek.

Koppányi Szabolcs

Ám a „gazdagabb” szegények számomra még mindig feltűnést keltő csoportot jelentenek. Alighanem maguknak úgyszintén. S ők sokkal inkább megdöbbennek azon, hogy olyat tesznek, amit korábban a világért sem. Például beállnak az ingyen ételosztások hosszú soraiba. Van alkalmam évek óta figyelni egy osztást Debrecenben. Az alighanem közhely, hogy évről évre hosszabbak a sorok. A kifejezetten rendezettebb polgártársakat viszont kétségtelenül az utóbbi évek állították be a sorba. Talán róluk mondta a kormány, hogy olyanok akarnak ingyen ebédet, akik nem szorulnak rá. Egyfelől, mivel nem a kabinet osztja az esetek nagyobb részében a „kegyelemkenyeret”, semmi közük hozzá. Majd, aki fizeti, szelektál az igénylők között. Más nem jogosult megítélni, hogy kik vehetik igénybe. Az egyének oldaláról pedig: nem szívesen állnának, akár hóban-fagyban-esőben órákig, akár hajnaltól, ha a lehetőséggel visszaélő potyalesők lennének.

Mint ahogyan az elején említett hölgynek sem nagyon esik ínyére vadidegeneket leszólítani, néhány forint fejében. Megszégyenülten tesz is néhány gyors oldallépést a sorozatos visszautasítások után a kudarc helyszínétől. Mintha abban reménykedne, hogy senki nem látta. Főként nem ismerős.

Fogalmam sincs, sikerült-e pár fillérre szert tennie. Azt viszont sejtem, hogy őt és társait az állami statisztika aligha veszi figyelembe. Hisz ennél egyértelműbb adatokat is csak közvetett úton, morzsánként összerakva tudnak civil szervezetek, magánemberek megbecsülni. Mondjuk arról, hogy hány százezer, esetleg millió embernek kevesebb ma Magyarországon a jövedelme, mint amennyi minimálisan és reális szempontok alapján szükséges lenne az emberhez méltó élethez. Bármi vezette el őket eddig a pontig. S közülük hányan lehetnek, akik már nem szégyellik, hogy fél napot várjanak egy tál meleg ételre vagy alkalmi kéregetéssel próbálkozzanak? Ha nincsenek annyira szerencsésen „kézügyesek”, erősek, egészségesek, fiatalok vagy középkorúak, hogy nem hivatalosan tegyenek szert pár ezresre.

Valamikor úgy jellemeztük mindenkori fizetésünket, hogy „megélhetéshez kevés, éhenhaláshoz sok”. Kerülve a felesleges szószaporítást, azt hiszem, sokaknak az egykori poénnak szánt közhely első felét sincs kedvük, hacsak nem kínjukban, viccnek tekinteni. S az idézett, egyre komolyabbá, sőt komorabbá váló mondatnak még nincs vége...

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.