A SZÓLÁS JOGÁN

Udvari költészet avagy Münchhausen báró élt, él és élni fog

Nem is akárhol: Debrecenország fővárosában.
NT

„Ebben az újságban összefoglaltuk mindazokat a tényeket...”

Az újságírás szakma. Ahogy más szakmáknak, ennek is megvannak a maga viszonylag szigorú szabályai. Műfajai vannak. Sokféle van, csak nem szabad őket keverni. És nevén kell nevezni. Meg kell mondani, hogy ez most hír, tudósítás, kommentár vagy valamiféle publicisztikai műfaj. A jegyzetben nem pusztán a hír négy kérdésére kell megválaszolni, ott szabad a vélemény.

Ez a gyűjtemény viszont nem újság (bár van lapigazgatója, szerkesztője), hanem rosszabb, mint az egykori pártállami propagandák. Azokat ki is nevettük, Hofi rendesen kicikizte. Ezek meg itt azt hiszik, rendszert váltottak. Ja, annyiban valóban, hogy most ők vannak hatalmon, de bőven túltesznek elődeiken. És mivel ez nem újság, akik összelapátolták bele a „tényeket”, inkább udvari költők. A lelkesebb fajtából. Pedig szerintem ugyanazt tanították nekik is valamikor a szakmáról. De bizonyára van az a pénz.

Az, hogy minden egyes szál virág, fűszál elültetéséről, minden egyes kavics elhelyezéséről ódákat zengenek, nem természetes dolog. Valaha a város saját cége folyamatosan virágosított Debrecenben, az utcaseprők feszt takarítottak, szedték a szemetet, speciális lapátjukba seperték a koszt, az úttest-szegély találkozásából is, a megállókban nem kapta fel a szél a nyárfapihékre tapadt rengeteg mocskot, nem hevertek csikkek szanaszét. De nem emlékszem, hogy cikkekben emlékeztek volna meg erről rendszeresen.

Tudjuk mindannyian, hogy a takarítás az a munka, aminek a hiánya a szembetűnő. Ha el van végezve, az természetes, azért nem jár dicséret, kitüntetés.

A városvezetés a legkisebb vackokért is tömjénezi önmagát, olyasmikért, amik a feladatai, sőt kötelességei. Az iskolában a hetes sem kap ötöst azért, mert szünetben letörölte a táblát.

Azt viszont sosem olvasom, ha már dicsekednek, hogy mennyi helyi adó folyt be a debreceni polgároktól. Mert, ahogy az államnak sincs saját pénze, úgy az önkormányzatnak sem.

A mániákus hencegésről már írtam korábban, az nem változott azóta sem. Vagyis de. Eddig csak mindennek (is) a fővárosa voltunk. Mostanra ez már kevés. És nem elég, hogy függőség alakult ki náluk, már nem hat a szer, emelni kell az adagot. Nem tudom, mit szednek, de veszélyes az anyag, ideje lenne lejönni róla.

Szóval Debrecen már országszintű kategória. Kinőtte a jelmezt, az álarcot. Hiába, a nagy arc...

„Debrecen és Kína között több kapcsolatfelvétel is történt már a múltban”
„...olyan léptékváltó környezetpolitikát hirdettek meg, melynek eredményeképpen az évtized végére Debrecen felveszi a versenyt bármelyik környezettudatosságban élen járó nyugat-európai országgal.”

A legek, a hűmegjajok között akadnak azért elmosódó kontúrú „tények” is.

„Ahogy Barcsa Lajos alpolgármester elmondta az eseményhez kapcsolódó sajtótájékoztatón, az elmúlt öt évben kétmilliárd euró működő tőke érkezett a városba, s az itt befektető cégek nyolcezer új munkahely létrehozását jelentették be, melyek közül több ezret már létre is hoztak, (a nyolcezret bejelentették, létrehoztak több ezret, vagyis mennyit? - KK), ennek köszönhetően kisebb lett a különbség a debreceni és a dunántúli fizetések között.”

Az utolsó tagmondat feladta a leckét. Ugató kutya legyek, ha értem, mi az összefüggés a két dolog közt.

„…azért építünk, hogy a várost, a gazdaságot, a régiót és a közlekedési feltételeket jobbá tegyük”. Ezt csak a gyengébbek kedvéért, különben sose jönnénk rá magunktól.

„…legsikeresebb gyógyszeripari vállalat és a legsikeresebb város egymásra találása pedig további sikereket rejt magában”. Hát, ezek csak ugatják a mértéktartást, a szerénységet. A saját árnyékuknak vajon még megengedik, hogy kövesse őket?

ÉRDEKEL, MI TÖRTÉNIK ITT?
Ha kéred heti hírlevelünket, akkor olyan – helyi – információkra hívjuk fel a figyelmedet, amiket mások nem mutatnak meg neked.

„Kósa Lajos országgyűlési képviselő az eseményen arról beszélt, mennyire fontos, hogy a Richter nemcsak otthonra talált Debrecenben, hanem fejleszt is. – Nem titkolt célunk, hogy a Debreceni Egyetem továbbfejlődik; állatorvosi kart is szeretnénk indítani, és az állatgyógyászati termékek előállításában számítunk a Richterrel való együttműködésre – jelentette ki Kósa Lajos.”

„Ami az oktatást illeti, okkal mondhatjuk a fiataloknak: gyertek Debrecenbe, mert a világ nagyvállalatainak ajtaját nyitjuk ki a számotokra.”

Már van egy vízfej a városban, kár, hogy ez már nem egyetem, hanem egy iskolagyár. Lehetőleg összeolvasztva össze nem illő karokat. De jó nagy, az a lényeg, bővítsünk még rajta. Az infrastruktúra nem ekkora hallgatói létszámra lett kitalálva, de kit érdekel. Ötletelni kell meg kívánságlistát írni a Jézuskának vagy Dévényi Tibi bácsinak. Ebben nagyok. A megvalósításban épp fordítva. Így azt kell felturbózni meg kiszínezni, ami mégis megvalósul. A büfé- és ruhatárszakokon tanulók után úgy fognak kapkodni a világ nagyvállalatai, hogy csak na.

„A COVID-kór az egészséget és a megélhetést veszélyezteti, emiatt terjed a félelem vírusa. Debrecenben igazolja rátermettségét a háziorvosi hálózat, a Kenézy-kórház és a Klinikai Centrum orvosi, ápoló- és háttérgárdája, száz százalék fölött teljesítenek a város szociális és oktatási intézményei.” Hú, mekkora hatásvadász felütés. Csak mellékesen üzenném annak, aki a második mondatot összehozta, hogy ilyenért Bényei tanár úr nagyon morcos lett volna. A neveket illik ellenőrizni, ha nem tudjuk biztosan. Már, ha van bennünk annyi alázat. Az említett intézmény volt már Orvos- és Egészségtudományi Centrum, most pedig Klinikai Központ, de Klinikai Centrum sose volt. Ez blama.

„A kormány a Debrecen 2030 programban biztosítja a forrást a Debreceni Főpályaudvar megépítésére, előbb azonban racionalizálják a terveket.”
„A polgármester hozzátette, ha korlátlan forrás állna rendelkezésre, akkor valóban a föld alá vitt buszpályaudvar lenne a legideálisabb megoldás, de be kell látni, hogy vannak pénzügyi korlátok.”
„Ám szó sincsen valamiféle lebutított változatról. Hanem egyrészt a huszonegyedik század környezetvédelmi igényeinek figyelembevételéről, másrészt arról, hogy amikor a korábbi tervek elkészültek, még szó sem volt a BMW Debrecenbe településéről, és arról, hogy a repülőtér környékén a 2030-as években 10-15 ezer ember fog dolgozni. Ezeket a szempontokat is be kell építeni a tervezésbe.”

Na, most akkor, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, mivan??? Szóval, nem volt racionális az előző terv, amit jó sok pénzért megcsináltak. Hatástanulmányok, megvalósíthatósági tervek, mind kuka. Kezdjük elölről. De nem ám valami gagyit. Csak vannak pénzügyi korlátok. Döntsék már el, mit hazudnak! Be kell látni. Hogy az ég hova tegye őket, ami az ő agymenésük, ott nincsenek pénzügyi korlátok, kerül, amibe kerül. Ha törik, ha szakad, annak akkor is meg kell lennie. Ja, BMW. Samuel Beckett: Godot-ra várva. Hiszem, ha látom.

„Átadták a 471-es főút Debrecen és Hajdúsámson közötti szakaszát. A mintegy 4,6 kilométer hosszú kétsávos útszakasz négysávosra bővítése mellett 5,9 kilométer hosszú szervizút és 830 méter új kerékpárút épült a D2030 program részeként.” Azta! Még a külügyminiszter is jött avatni, akkora horderejű dolog volt. Nemzetközi esemény.

„A fejlesztést követően Hajdúsámson és Nyíradony térségéből is biztonságosabbá és gyorsabbá válik Debrecen megközelítése autóval, kerékpárral és gyalogosan egyaránt.” Mondom én. Az, hogy kevésbé veszélyes, elfogadom, és örülök neki, de azt az eszeveszett gyorsaságot ragozni 4,6 kilométeren, hát, kicsit vicces. Arra külön befizetnék, hányan vágnak neki Nyíradonyból gyalog az útnak.

Tasó László országgyűlési képviselő hangsúlyozta: „Ez a beruházás a térségnek további lendületet és erősödést ad!” Ilyen az, amikor valaki beszél, és nem mond semmit. Ilyet az átkosban is tudtak.

„Hatalmas mérföldkő”. Hm, számomra ez kicsit olyan, mint a legoptimálisabb. Nincs olyan, az optimális már felsőfok. A mérföldkő az én olvasatomban bőven elég jelentős dolog.

„A program révén javul a Tócó-patak élővízfolyás jellege, megoldódhatnak a vízháztartás problémák a Nagyerdőn. A Civaquának köszönhetően növelni lehet az erdősített területek nagyságát, így csökkenhet a szállópor mennyisége.” Lehet, -hatnak-hetnek. Nem biztos??

„Ahogy Papp László polgármester fogalmazott az eseményen: Környezetvédelmi munkacsoport segíti a jövőben Debrecen fenntartható fejlődését. A természetvédelmi szakemberek, valamint a zöld jövő iránt elhivatott debreceniek a város környezetpolitikai törekvéseinek megvalósításában vállalnak szerepet. A szakértői testület elkötelezett a szemléletformálásban is.” Régen a Poldi bácsik ennek egy részét elvégezték. Ja, és csupa ködös általánosság, közhely.

„A sport területén is aktív volt a város 2020-ban. A debreceni kerékpáros centrum, a velodrom építésével kapcsolatban hamarosan fontos lépések következnek, és a Magyar Tenisz Szövetség elé is viszek egy javaslatot arról, hogyan kapcsolódhat be a város a sportág vérkeringésébe.” Csupa konkrétum. Ja, nem.

„…hogy a klub brandje egyre jobb, szerethetőbb legyen.” Na, így legalább mindenki érti.

„Lenyűgözött minket a debreceni Déli Ipari Parkban tapasztalható fejlődés, a város infrastruktúrája, az oktatási intézményei és a gazdasági növekedésről alkotott víziója.” Udvariasak voltak a kínaiak. Ott ez a szokás. De legalább van benne valami igazság (vagy csak a tolmács volt kicsit béna): a gazdasági növekedésről alkotott VÍZIÓJA.

„Olyan, több éve vagy évtizede halasztódó ügyeket sikerült az új városvezetésnek megoldani, mint például a Civaqua-program elindítása, vagy a Latinovits Színház befejezése.” Ide elfért volna némi önostorozás, kis önkritika, tükörbe nézés. A mulasztásnak, ígéret nem teljesítésnek sosincs néven nevezhető gazdája. Pedig több éve, vagy évtizede is ők voltak hatalmon Debrecenben. Az csak úgy halasztódott. Na, persze. Egyik ismerősöm elsős gyereke mondta egyszer a külön lifegő füzetlapra: kitépődött.

„De az élet, természetesen, nem állt meg; ennek legfontosabb hozadéka a Debrecen 2030 várospolitikai program elfogadása. Elsőként született meg az országban hasonló kaliberű távlati terv, amihez források is vannak hozzárendelve.” Megint egy hatalmas hencegés. Nem mindegy, hanyadikként az országban?? Lehet, hogy amíg ők polírozzák saját egójukat, addig más városok szerényen, csendben fejlődnek.

„Civaqua-programot, a zöld programok zászlóshajóját”. Csak ennyire futotta, egy zászlóshajóra?

„A kultúra területén a két színház fejlesztése, illetve befejezése is fontos része a programnak. A Csokonai Színházban jelenleg zajlanak a bontási munkák, a befejezendő Latinovits Színházban pedig cserélni is kell bizonyos, időközben elhasználódott elemeket. Ennek látványos elemeként egy toronydarut láthatnak majd itt hosszú ideig a járókelők. Ugyanis számos elemet csak úgy lehet majd a helyére emelni.” Azért az érezhető, hogy régóta „befejezendő” (magyarul: félbehagyott) az a színház, ha már így elkopott álltában. És még látnivaló is lesz, egy toronydaru, juhé. Még a végén jó, hogy fel kell újítani, mielőtt befejezhetnék.

„A gazdaságfejlesztés területén a koronavírus-járvány ellenére hozta a formáját a város.” Ez aztán az emelkedett megfogalmazás. Hozta a formáját.

„TELJESEN MEGÚJULT a Jászai Mari utcai játszótér. Kerékpártárolót, ivókutat és új utcabútorokat is elhelyeztek a játékok környékén. Az eszközpark is bővült – hét játékelemmel! –, így most már a kisebb és a nagyobb gyerekek is találhatnak itt nekik tetsző játékokat.” Hét játékelemmel! És felkiáltójel. Édes megváltó jóistenem, most akkor mi lesz? Mindjárt elalélunk. Tapsvihar. Hééét, az azért nem semmi.

„Felújítottak több játszóteret, sportpályát, és kívül-belül megszépült a Vénkert ékköve, a Borsos-villa is.”
„A Zöld város program vénkerti beruházása 638 millió forint európai uniós és önkormányzati forrásból készült el: igazi ékköve lett a városnak.”
A Vénkert ékköve, a város ékköve. Nagyobb szókincset várnék egy ilyen dicshimnuszban. A Koh-i-noor gyémánt viszont már túlzás lett volna?

„…a Gyergyó utca 1–11. tömb egységesített utcai bútorokat kapott, a járda mellé cserjéket is ültettek. A Domokos Lajos utca 20–32. mögötti sétálóútnál megoldották a vízelvezetés problémáját, és új gyepet és cserjéket telepítettek.” Ééés? Még szép, hogy nem hagyták úgy. Probléma volt, megoldották. Ez hír? Vagy érdem? Komolyan?

„Az évekkel korábban félbemaradt debreceni színház befejezésére a Románia-Magyarország határ menti együttműködési program keretében nyert forrást Debrecen és Nagyvárad.” Máskülönben még mindig nem lenne belőle semmi? Kinek az érájában múlt el egy tervidőszak, amikorra ígérték? Miért maradt félbe? Válasz? Ja, az nincs. De arról, ami még csak esetleg, talán lesz, mert szerepel a tervben (mintha az bármit is számítana), már megy a rajolás hosszan.

„Ezzel szinte megduplázzák a színház kapacitását.” Ezt nyilatkozza a jelenlegi polgármester.
„A város nagyobbik része nem jár színházba.” Ezt meg a régi polgármester.
Kérdésem: akkor kinek/minek is bővül? Vagy valaki téved? Netán butaságot beszél?

A kőtérre szintén nem térnék ki újra, korábban már leírtam, mit gondolok róla.

Persze, ha épp a vezetők nem mondanak valami hatalmasat, akkor az udvari költő – mint egy jó úttörő – ahol tud, segít, és maga tódít.

„A járvány mindannyiunkat nyakon vág.” Nem, nem vág nyakon. Megvisel. Lelkileg, érzelmileg mindenképp. Sokakat sajnos fizikailag is. De nem vág nyakon.

„…nem rogyunk térdre a sors nyaklevesétől; egyenes derékkal állunk, sőt haladunk előre azon a pályán, amit magunknak terveztük, s magunknak alakítjuk azt.” Hú, ezt a zagyvalékot! A kutya megenné, megveszne tőle. Az előbb még a járvány nyakalt minket, most már a sors is feltálalt egy tányér nyaklevest. De tányérral együtt vágta hozzánk, különben nem rogynánk térdre amúgy sem. Mondjuk, ti valószínűleg térdre rogytatok már korábban, de az nem a sors volt, hanem saját döntés. Az meg köszönő viszonyban sincs az egyenes derékkal. És amúgy, hogy állunk vagy haladunk, az se mindegy. Azon a pályán, hogyne, persze. Mi terveztük, mi alakítjuk. Akkor ilyen papírpazarlás tutira nem lenne.

„Az utóbbi időszak városfejlesztési stratégiájának végrehajtása azt eredményezi, hogy a debreceni családok jelene és jövője biztonságban van.” Ezt meghallgatnám bővebben kifejtve, mert ez így nagyon karcsú és semmitmondó. De benne vannak a kulcsszavak, jelen, jövő, biztonság, család. Hogy nettó mellébeszélés, az más tészta.

„A város lakói a XXI. század folyamatainak nyertesévé válnak.” Na, még egy ordas nagy szappanbuborék. Nesze, semmi, fogd meg jól.

„…virágzik a Debreceni Egyetem”. Mi az, hogy! Végül is egy egyetemnek az a legfontosabb dolga, hogy virágozzék. (Éljen és virágozzék … a cseresznye – Hofi).

„Hozzáláthattunk a két színházépületünk büszkeséggé varázslásához. Debrecen egészséges!” A meglévőre én eddig is büszke voltam. A másikat meg be kellett volna fejezni idejében. Ugyanennek a pártnak, amelyik most henceg, a mulasztásról meg sunyít. Varázslás. Az.

Vajon valahol tanítják ezt a sok baromságot? Vagy csak annyi a recept, hogy végy egy elvégzett feladatot, áztasd be egy éjszakára egy vödör nyálba, majd vond be jó vastagon cukormázzal? Cserébe viszont legalább ott vannak a helyesírási hibák, nem megy az ami-amely megkülönböztetése sem. Ha már 70 ezer háztartást fertőznek vele, lehetnének kicsit igényesebbek is. Vagy csak a mennyiség a lényeg?

Kosztonyák Katalin írásai itt olvashatók: A SZÓLÁS JOGÁN.

Facebook

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.