SZÉLJEGYZET

Kapaszkodnak a koszorúba két kézzel

„Ha a karácsony a család meg a szeretet ünnepe, akkor miért tolakszik bele ez a vidéki gyűlöletgyáros, akivel életemben nem találkoztam, nem rokonom, de még nem is idevalósi.”
Facebook

Így morgolódott húsboltos ismerősöm, miközben erőteljes csapásokkal szeletelte a karajt. Mondta, lesújtott a bárd, mondta tovább, s már nem lehetett tudni, kire haragszik jobban. Az első adventi gyertya meggyújtásakor pózoló meg ájtatoskodó polgármesterre, vagy saját magára, aki a családjával együtt képes volt megnézni ennek a karácsonyra hangoló ünnepi eseménynek a közvetítését a városi tévében. Aztán már nem morgott, csak csapkodott erősen, mert olyan vevő lépett be a boltba, akit nem ismert, ez érződött a köszönésből.

A szomszéd meg azt látta az interneten, hogy a város kiváló kézilabdacsapatának ifjú hölgyei a saját kezükkel sütöttek mindenféle finomságokat a kórházban küzdő egészségügyi dolgozóknak, el is vitték nekik, de mire a kórház bejáratához értek, hát nem ott termett az alpolgármesterasszony, hát de, a kezébe vett egy tálcát a kézis lányok süteményeivel, s adta át a fehérköpenyeseknek, mintha ő készítette volna. Mindez persze videósok meg fotósok előtt történt, akik véletlenül szintén éppen arra jártak. De az is lehet, hogy paparazzók, akik folyamatosan követik az alpolgármestereket, hogy azonnal le tudják kamerázni őket, amikor a politikusok átadják a mások által felajánlott ajándékokat a rászorulóknak.

Egyébként pedig ne legyünk igaztalanok! Van annak helye a médiában, amikor egy politikus a nyilvánosság előtt személyesen is példát mutatva segít a nehezebb sorsú embereknek. Amikor a saját pénzéből a saját felajánlását adja! Nem egy-egy helyi vállalkozó, önkormányzati beszállító ajándékát, s nem minden nap valaki másét, hogy minden egyes nap benne lehessen a helyi hírekben újra és újra egészen karácsonyig.

S az is igaz, hogy bár a városvezető csak keveseknek a családtagja, mégis megteheti, hogy a karácsony közeledtekor nyilvánosan köszönti a város összes polgárát. Mondjuk, a polgármester meg az alpolgármesterek együtt, egy azonos alkalomkor. Nem beosztva előre, hogy a négy hivatalos városi adventi gyertyagyújtás mindegyikén valamelyikőjük díszelegjen, beszéljen szeretetről, világítson. Mert az advent az nem hadrend, ahol ezerrel kell bombázni a politikai marketinggel a népet az amúgy is tomboló kereskedelmi reklámháború közepette. Politikusként lehet hátrébb állni néhány lépéssel, most előre engedni az egészségügy, az oktatás vagy a szociális szféra egy-egy dolgozóját, kezébe adni a gyufát, s arra biztatni, kérni: tisztelje meg a város adventi koszorúját azzal, hogy ő gyújtja meg rajta a gyertyát. Hogy annak a gyertyának a fénye az ő áldozatos munkájára is felhívja a figyelmet. Van ilyen hely, ahol ezt teszik, nem is messze innen.

„Ezek aztán nem állnak hátrébb” – folytatta a hentes ismerősöm, miután az ismeretlen vásárló távozott a kis húsboltból. „Adventkor sem, semmikor. Ezek kapaszkodnak a koszorúba. Mindkét kezükkel.”

Facebook

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.