KARÁCSONYI MESE

Fényjáték

Ez volt a karácsony legszebb része: nézni csak a fényben úszó szobát, és színeseket álmodni a világról.

A nő a konyhában sürgött-forgott. Épp tenyerével nyomkodta a panírozott csirkemellet jó erősen, mert nővére így tanította neki, máskülönben az olajban lepereg az összes morzsa. Közben már azon aggódott, meglesz-e minden időre, vagy idén is épp csak annyi ideje marad, hogy mosogatás után felkapjon valami tisztát és bekapcsolódjon a fa díszítésébe. Az olaj már pattogott, gyorsan elkezdte belepakolni a húst, de az olaj kipattant, rá a kezére, szinte észre sem vette, kapott a fedő után, hogy ránézzen a húslevesre. Az illata egy másodperc alatt betöltötte a konyhát, és gondosan bevette magát a nő ruhájába is.

Imádott a konyhában lenni, bár erre a gyerek születése óta nem volt sok ideje. De most apa vigyázott rá, pontosabban az álmára. Egy-két keverés után mindig vetett rájuk egy pillantást, a nappaliban aludtak mind a ketten. Szólt a tévé, valami új mese ment benne, és eszébe jutott, mikor még ő nézte a mesét, és neki hozta ágyba édesanyja a kakaót meg a bundáskenyeret. Azért is izgult, hogy minden fogás finom legyen, tökéletes, mert másnapra meghívták a családot - az első karácsony, amit otthonukba szervezhetnek.

Milliószor képzelte el, milyen lesz majd, ha nem ő megy vendégségbe, hanem hozzájuk érkeznek. Most, hogy elérhető közelségbe került ez a pillanat, egyszerre volt izgatott és ideges, s még épp csak ízlelgette a megelégedettség érzését. Újra a gyerekre pillantott, és csodálkozott, milyen rendes, hogy még mindig alszik, hogy az anyja a főzéssel tudjon foglalkozni. Nagyon ki akart tenni magáért, merthogy volt mit bepótolni, hiszen az előző karácsony elmaradt…

Hagyomány volt, hogy az égősort a férje rakta fel a fára, és a nő már csak akkor láthatta azt kivilágítva, ha minden sor tökéletesen a helyére került. Ilyenkor minden alkalommal előtörtek gyermekkori emlékei a karácsonyról, arról a régi égősorról, s hogy ő minden évben a lefekvést várta, hogy nézhesse, ahogy a színes fénycsóvák bevilágítják szobáját. Ez volt a karácsony legszebb része: nézni csak a fényben úszó szobát, és színeseket álmodni a világról. A nő arra gondolt, néhány év múlva a gyermekük is izgatottan várja majd ezeket a pillanatokat. Ez a legnagyobb ajándék, nyugtázta, ahogy figyelte a fa mellett ücsörgő családját.

Szép is lenne, gondolta, majd visszabújt a takaró alá. Három nap és karácsony, szerencsére a díszeket nem csomagoltuk el - nézett át az albérletben heverő dobozokon. Talán jövőre, ha megadja az isten, jövőre már ilyen karácsonyunk lehet.

Juhász Henrietta tárcasorozata, az OTTHONVÁGY itt olvasható.

Kérjük, olvassa el a többi karácsonyi mesénket is! Békét, szeretetet, egészséget kíván mindenkinek a Debreciner csapata!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.