KARÁCSONYI MESE

Büszke vagyok a szüleimre

A szüleimnek bár sokféle fajtájú, korú, habitusú, színű, szagú kutyája volt életük során, valahogy a német juhász kutyákhoz mindig visszatértek. Igaz, hogy sajnos megtapasztalták a fajta egészségügyi hátrányait, például a csípő-diszpláziát és a gyomorcsavarodást, de mégis mindig vállalták a kockázatot, és mint a gyémántra, úgy vigyáztak a kutyákra.
Törő Vanda

Viszont amikor a legutóbbi német juhász kutya is átkelt a szivárványhídon, majd néhány évre rá követte őt kuvasz keverék élettársa, Anya kategorikusan kijelentette, hogy soha többet nem akar német juhászt. Úgy érezte, nem tudna magához venni félelmek nélkül egy újabb kutyát ebből a fajtából, mert mi van, ha...

Az Együtt az Állatokért Állatvédő KHE Debreceni Kutyaház Állatotthon telephelyére rendszeresen kerültek és kerülnek be munkakutyák (német és belga juhászok), mert már valaki nem bírt velük, vagy kidobták, vagy láncra verték, meg amit az olvasó el tud képzelni.

2019-ben került Ego az egyesület gondozásába. Egy hatalmas gödörben találtak rá, a menhely egyik gondozója, Imi hozta fel. Nem tudni, hogy beleesett vagy belelökték. Hamar kiderült róla, hogy csípő-diszpláziás, szívférges és más kutyákkal nem jön ki túl jól. Az a kombináció, akiért nem fognak tolongani az örökbefogadók, hiába van gyönyörű pofija és egy szép kiállású német juhász kutya.

Anyáék 2019 őszén veszítették el idős, daganatos kutyájukat, és nagyon bele voltak betegedve. Semmi mosolygás, csak minden nap újra átélték Artúr utolsó perceit. Majd Anya úgy döntött, itt az ideje örökbe fogadni, mégpedig Debrecenből, egy felnőtt kutyát.

Hosszasan tanulmányozták Apával az örökbefogadható kutyák adatlapjait, és amint megszületett a döntés, izgatottan jöttek is Debrecenbe. Egót is megmutattam nekik, mert úgy éreztem, Ego nem sok hasonló esélyt fog kapni, és talán nem rácsok mögött kellene élnie (mint ahogy egyetlen kutyának sem).

Valójában első pillantásra szerelem volt. Anyáék vissza se akarták tenni a kennelbe. Ego gyönyörűen viselkedett Velük, összhang volt a javából.

A szüleim úgy készülődtek a nagy napra, mint két kisgyerek. Az otthoni állatorvosnál előre bejelentették, hogy lesz egy új páciense, a tápokat pedig alaposan tanulmányozták, melyik lenne a legjobb. Majd a nagy nap előtt alig tudtak aludni.

Az út zökkenőmentes volt, Ego végig aludt Anya ölében, majd otthon úgy lépett be az udvarra, mint aki hazajött. A karácsonyt már együtt töltötték, egymás ajándékai voltak.

Buksinak nevezték el, mert a korábbi német juhászoknak magasztos, uralkodó neveket adtak, és Anya úgy gondolta, így is megpróbálja megvédeni minden rosszról új szőrös barátját. Buksi azóta is kölyökkorát éli, és nagyon boldog. A szüleim szintúgy. Mintha megmentették volna egymást.
Buksi hosszas kezelések után kigyógyult a szívférgességből, és a csípő-diszplázia egyelőre nem mutatja, hogy okozna neki bármilyen gondot is.

Büszke vagyok a szüleimre, mert idős koruk ellenére a kutya köré szervezik az életüket azóta is, és ha probléma van, keresik a megoldásokat. Még kutyakozmetikába is elvitték ezt a nagy szőrös gyereket, mikor szükséges volt a karmaiból kicsit visszább vágni.

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy lakáskutya lett, amit Buksi az első perctől nagyon élvez.
Nemrég ünnepelték otthon az örökbefogadás első évfordulóját és hamarosan érkezik a második közös karácsonyuk együtt.

Azt kívánom, hogy találjon sok otthontalan kutya a szüleimhez hasonló gazdákra, és ismerje fel sok-sok ember azt, milyen értékes társra lelhet egy négylábúban, ha nyitott szívvel veszi magához.

Kérjük, olvassa el a többi karácsonyi mesénket is! Békét, szeretetet, egészséget kíván mindenkinek a Debreciner csapata!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.