VÉLEMÉNY-VITA

Nekünk új Lakitelek kell!

A karácsonyhoz illő módon csendben és titkolózva került a fa alá a hat ellenzéki párt ajándéka, ’A teljes ellenzéki összefogás’. Őszintén szólva, az ajándékok ritkán meglepetések, aki adja, szeretne biztosra menni: gondosan mérlegel és óvatosan puhatolózik. Így aki kapja, gyakran előre sejti, hogy mit rejt számára a díszes csomagolás. Tehát az ajándék valójában attól válik „jóvá”, hogy nem okoz meglepetést.

Sokunkat mégis meglepetésként ért a hat párt váratlan bejelentése, mellyel végleg elszállni látszanak a korábbi ígéretek, miszerint minden választókerületben előválasztások és pártkatonák helyett civil jelöltek lesznek. Felmerülhet sokakban az a gyanú is, hogy valójában sokadjára ugyanazt az ajándékot kapjuk meg, igaz, mindig más csomagolásban. Hosszasan tagolhatnám azt is, hogy mennyire tekinthető paradoxonnak teljes összefogásról beszélni mindössze hat ellenzéki párt részvételével. A saját szempontjukból minden bizonnyal. Feltehetően úgy gondolják, a választásokon ezzel a legszűkebb körű összefogással is elérhető lesz számukra a kormányzati hatalom.

Tévednek. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, az országgyűlési választásokra eddig létrehozott ellenzéki összefogások, miközben mindig tökéletesnek tűntek, egytől egyig a közvélemény-kutatások által táplált illúziók voltak csupán. A hat párt jelenlegi összefogása valójában a 2014-es baloldali ellenzéki összefogás ötletének leporolt, a jelen körülményekhez igazított változata. Mindez talán azért nem szembetűnő első látásra, mert a kormányzó pártok a választási törvény megváltoztatásával politikailag meg is támogatták ezt a NER számára már kiismert, ezért ártalmatlan ellenzéki formációt, mégpedig úgy, hogy a választási versenyből kvázi kizártak minden más rivális politikai szereplőt. A választók szempontjából azonban ezek csak unalmas taktikai és választástechnikai kérdések, melyekkel a szakavatott elemzők foglalkoznak majd eleget a választásokig, értelmetlenül. Sokkal fontosabb kérdés most az, hogy megértsük, milyen gondolatok keretezték az elmúlt évtizedekben a politikai a stratégiákat. Ez fontos feltétele annak, hogy megértsük, mi vezetett a parlamenti választásokon az ellenzék eddigi sikertelenségéhez.

A NER olyan kifinomult csapda, amely az ellenzékkel képes elhitetni, hogy van értelme a rendszer keretein belüli küzdelemnek. Az ellenzék vágyakozva nézi a kétharmadra hangolt gépezetet, és azon ábrándozik, hogy egyszer majd ő is volánhoz ülhet. A NER determinálja a választási eredményeket, felpuhítja és megtöri a választói akarat nagyját, a maradéknak pedig a választási rendszerbe épített gátak szabnak határt. Ebben a konstellációban egyetlen ellenzéki formáció, legyen az párt vagy szövetség, sem fog tudni a kormányzóképesség határáig eljutni. Ahogy a Kádár-rendszer választási gépezetén sem volt képes 1985-ben a felszínre törni a választók akarata. Hiába volt lehetőség a többes jelölésre, 94%-os választási részvétel mellett az akkori demokratikus ellenzék nem volt képes élni a „lehetőséggel”.

Vajon hogyan történt volna meg az általunk ismert rendszerváltás, ha az akkori ellenzék nem a teljes rendszer megváltoztatását tűzi ki politikai céljául, hanem a kádári jogrenddel való szimbiózist választja, és csupán a választásokon való jó szereplésre szorítkozik, ezzel konzerválva, legitimálva a rezsimet? Ezek a stratégiák a tartalom helyett a hatalomtechnikai kérdésekre koncentrálnak, ezzel leszűkítve, korlátozva a politikai gondolkodás spektrumát. Jelenleg pont ezzel a problémával állunk szemben: egyszerre kell szövetséget kötnünk és különbözni is egymástól, egyszerre szeretnénk együttműködni és egyediek lenni. A NER ’oszd meg és uralkodj’ politikája a lelkünkben zajló folyamat, az önfeladás ellentmondásos gyakorlatát kényszeríti ránk, miközben megfosztjuk magunkat a szabadságtól és a kiteljesedés esélyétől. Tehát céljainkat, mint Mózesnek a kígyót, fel kell emelnünk a földről a fejünk fölé a magasba, nem választást, nem újabb szolgaságot, hanem szabad hazát akarunk nyerni.

Energiáinkat ne pazaroljuk tovább a NER-en belüli kormányzati hatalom megszerzésére irányuló összefogásokra, valamint az azon belüli további politikai alternatívák felállítására. Helyette foglalkozzunk a teljes rendszer leváltásával, a demokratikus keretfeltételek, a szabad választások megteremtésével! Mindezt kezdjük el úgy, ahogy anno Lakiteleken, egy sátorral, ami bárkit befogad, amely alá újra rendszerváltó tömegek állhatnak. Ilyen sátrat azonban akárki nem állíthat, mert aki erre vállalkozik, az bizonyos értelemben fel kell, hogy áldozza magát, saját politikai ambícióit, hogy a hívószava eljuthasson minden párthoz, minden választóhoz, áthatolva a hazugságok évtizedes páncélján. A sátor állítását, olyannak kell vállalnia, akit még nem mocskolt be az elmúlt évek opportunista politikai gyakorlata, és aki elég józan ahhoz, hogy megfogalmazza mindenki számára azt az egyetlen lehetséges politikai programot, amelyben nem a kormányzás, a hatalom megszerzése a megkötött szövetség célja, hanem a hatalom visszajuttatása annak jogos tulajdonosához, a magyar néphez. Aki ezt a sátrat felveri, annak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy miután megszerezte a hatalmat, ne akarja a szükségesnél tovább birtokolni azt, le is tudjon mondani róla.

Régiből csak régi születhet, a NER-ből sem születhet demokrácia. Bármilyen jó szándék is vezetne bárkit, aki ennek a rendszernek a kezéből fogadja el a hatalmat, az mindig a rendszer kiszolgálója marad és a részévé válik annak. Ahhoz tehát, hogy elkezdődhessen az új, meg kell formálni, életre kell hívni azt, úgy, mint ahogyan ezt harminc évvel ezelőtt is tették. Megteremtették a szabad választások feltételeit, ezzel megadva a magyar nép számára a választás jogát és lehetőségét. Csak egy ilyen választáson győztes, a szabad választások rendszerét tisztelő és azt megőrző pártot tekinthetünk majd demokratikusan megválasztottnak, a kormányzásra legitimnek. 2022-ben csak erre a rövid, de annál is lényegesebb programra tegyünk kísérletet. Arra kérjen felhatalmazást a sátor népe, hogy visszaállíthassa az ország rendszerváltó jogrendjét és választási rendszerét, hogy ezt követően az Országgyűlés minél hamarabb szabad és demokratikus választásokat írhasson ki. A sátor felállítója legyen a 21. század Álmosa, aki elvisz minket ennek az új hazának a kapujába.

VÉLEMÉNY-VITA - Várjuk olvasóink gondolatait. Levelüket erre a címre küldjék: szerkesztoseg@debreciner.hu

KÖSZÖNJÜK a támogatását azoknak, akik segítették a munkánkat 2019-ben és 2020-ban! Számítunk rájuk és másokra is 2021-ben, hiszen együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert 2021-ben! Köszönjük!

Facebook

Ajánljuk szíves figyelmedbe heti hírlevelünket, amiben legfontosabb publikációinkról és a Debreciner szerkesztőségének háttérmunkálatairól, kiadónk akcióiról adunk tájékoztatást! Itt lehet feliratkozni!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.