Törvényi garanciák kellenek az egyetemi autonómia és a szerzett munkavállalói jogok megmaradásához

A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete a tagság segítségét kéri a törvényi garanciák eléréséhez.
Debreceni Egyetem
debreciner.hu

A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöksége egy közleményt juttatott el a modellváltás által érintett egyetemeken oktató tagjaiknak, amelyet a Debreciner is megkapott. Ebben az FDSZ vezetése aláhúzza: a közalkalmazotti jogviszonytól való megfosztás mindenképpen a szerzett jogok elvesztésével jár. Ezeket az álláspontjuk szerint semmilyen megállapodás nem pótolhatja, ha nincs erre törvényi garancia. Szerintük a váltás melletti érvek nem helytállóak, valamint nem elégségesek. A szakszervezet azt is hangsúlyozza, hogy a felsőoktatást érintő döntések meghozataláról rendszerint utólag, sokszor a sajtóból értesül, mindössze arra van lehetőségük, hogy megpróbálják nyomon követni a folyamatokat, illetve, ha már nem tudják megakadályozni a jogvesztést, legalább elérjék a dolgozók kompenzálását.

Az FDSZ törvényi garanciákat vár arra nézve, hogy a finanszírozás továbbra is állami feladat marad, az átalakulás transzparens és követhető lesz, nem sérül az egyetemi polgárok oktatási–kutatási szabadsága és az egyetemi autonómia, illetve hogy a bérfejlesztéseket igazságosan, a valódi teljesítményeket értékelve, az egyes intézményekben egységesen hajtják végre. A szakszervezet a tagság segítségét kéri ahhoz, hogy elérjék ezeket a garanciákat.

Az FDSZ levelét alább teljes terjedelmében közöljük:

Csak a szerzett munkavállalói jogok és az egyetemi autonómia törvényi garantálásával folytatódhat a fenntartóváltás!

Tisztelt szakszervezeti tag!

Le kell szögeznünk, hogy az egyetemek átalakítása kapcsán a munkavállalók közalkalmazotti jogviszonytól való megfosztása szerzett jogok elvesztésével jár. Ezen jogok elvesztését semmilyen ágazati vagy helyi megállapodás nem pótolhatja, ha nincs rá törvényi garancia.

Az átalakítás mellett felhozott és hangoztatott érvek nem tűnnek helytállónak és elégségesnek. A bértábla valóban tarthatatlanná vált az oktatók és az oktatást segítők körében egyaránt, de a kormány a jogok csorbítása nélkül is emelhetett volna bért az elmúlt évtizedben, illetve eddig is volt mód differenciálásra, hiszen a bértábla csak a minimumokat határozta meg. Nem igaz az az állítás, hogy az új rendszerben mentesülhetünk a közbeszerzés hátrányaitól, hiszen amíg állami forrásokat használunk fel, addig a törvény hatálya alá tartozunk. Az sem igaz, hogy a minőség csak ilyen módon biztosítható, hiszen az egyetemek többségében eddig is szigorú előléptetési rendszerek voltak érvényben, amelyek magas követelményekhez kötötték az előlépést.

Az átalakulásról szóló döntések, illetve törvények meghozatalánál általában semmilyen információt nem adott a kormányzat, így a döntés késleltetésére vagy megakadályozására már egyáltalán nem volt mód. A döntésekről gyakran magunk is csak a sajtón keresztül értesültünk, és jellemző módon csak a döntés meghozatala után. A döntéseket nem előzték meg kidolgozott koncepciók, munkaanyagok, viták és hatástanulmányok. A kormány felsőoktatási koncepciójából ezek az intézkedések nem következtek.

A szakszervezetnek csak az a lehetősége maradt, hogy az átalakulások folyamatát megpróbálja helyi szinten nyomon követni és befolyásolni, és ha a jogokat nem is tudja visszaszerezni, legalább azok elvesztését igyekezzen kompenzálni.

A szakszervezet törvényi garanciákat követel az alábbiakban:
• a finanszírozás állami feladat marad;
• az átalakulás transzparens és követhető lesz;
• az egyetemi polgárok oktatási és kutatási szabadsága mint alkotmányos jog, és az egyetemi autonómia mint ennek biztosítéka, nem sérül;
• a bérfejlesztések igazságosan, a valódi teljesítményeket értékelve és az egyes intézményekben egységesen történnek meg.

Ez a helyzet nagy felelősséget ró ránk, hiszen ez az egyetlen lehetőség, hogy szerzett jogaink elvesztését valamilyen módon ellensúlyozzuk. El kell érnünk, hogy a szakszervezet az egyeztetés minden szintjén jelen lehessen. Ezek közül kétségtelenül legfontosabb a kollektív szerződés megkötése, valamint az, hogy az átalakulást előkészítő munkacsoportokban ott legyenek a szakszervezeti képviselők. Ezt a feladatot egyetlen szakszervezeti vezető nem képes ellátni, ezért szükség van a Ti segítségetekre! A legfontosabb kérdés, hogyan érhetünk el garanciákat arra nézve, hogy vívmányaink megmaradjanak és jogaink a legkevésbé sérüljenek. Az országos szervezet minden tekintetben támogatja a helyi tárgyalásokat jogi és erkölcsi értelemben, biztosítja a hozzáférhető információk megosztását, illetve közvetít a felsőoktatási államtitkárság felé.

FDSZ Elnökség

KÖSZÖNJÜK a támogatását azoknak, akik segítették a munkánkat 2019-ben és 2020-ban! Számítunk rájuk és másokra is 2021-ben, hiszen együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert 2021-ben! Köszönjük!

Facebook

Ajánljuk szíves figyelmedbe heti hírlevelünket, amiben legfontosabb publikációinkról és a Debreciner szerkesztőségének háttérmunkálatairól, kiadónk akcióiról adunk tájékoztatást! Itt lehet feliratkozni!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.