MÁSIK FŐVÁROS

Maszkmesterek

Vannak dolgok az életben, amelyek sohasem változnak. De azért nem árt utánuk nézni. Vagy rájuk. Ezúttal nem kell csalódnunk. A fiatalok, diákkorúak például manapság ugyanúgy cseverésznek kisebb-nagyobb csoportban a Nagytemplom „padkáján”, mint évekkel ezelőtt.
Koppányi Szabolcs

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! 1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!

Előttük a tér, ugyancsak leginkább kedvező időjárási viszonyok között, szintén több, kis(ebb)csoportos beszélgetés színhelye. Akárcsak egy megállóval arrébb a bevásárlóközpont környéke. Pontosabban minden nagyobb szuper vagy kevésbé szuper „market” kinti előtere. Jellemzően hasonló „gyűjtőpontok” ebből a szempontból a nemzeti dohányboltok és a saját környékükön népszerű kisboltok.

Első megítélésre tehát a látvány az évek óta megszokott változatlanság biztonságát sugallja. Szituációink szereplői pontosan ugyanúgy festenek, még ha személyükben természetesen mások, mint évekkel ezelőtti elődeik az adott helyszíneken. Azzal az „árnyalatnyi” különbséggel, hogy néhányuk (a szabadban) maszkot visel. Akik nem, azok sem vétenek az előírások ellen, amennyiben nem merítik ki a tiltott csoportosulás jogszabályi ismérveit. Hisz Debrecen illetékes vezetői gyakorlatilag nem éltek azon jogukkal, hogy a rájuk ruházott hatáskör keretében a város legforgalmasabb közterületi pontjain kötelezővé tegyék a maszkviselését.

Szóval Debrecen legismertebb, valamint néhány „csupán” helyi ismertségű pontja mellett vitt el az utam a múlt heti néhány órányi napsütés idején. S bár korántsem azzal a céllal „mentem be a városba”, hogy polgártársaim arci díszeit vizsgálgassam, de az ember természetesen ilyenek láttán sem fordíthatja el a fejét. Vagyis láttam, amit láttam. Röviden azt, hogy szabadtéren, egymással szemben, jó félméternyi távolságból maszk nélkül beszélget életképünk legtöbb szereplője.

Ilyenkor az szokott következni a hasonló témájú eszmefuttatásokban, hogy pedig és ellenben megszámlálhatatlan tudományos felmérés igazolta egy év alatt: a vírusok szabad levegőn ugyancsak fertőzőképesek maradnak. Minél közelebb kerülnek egymáshoz emberi hordozóik, annál inkább. Akár lelkileg, de főként fizikailag. Akár esik (ez nem annyira bizonyos), akár fúj (ez a szituáció viszont kifejezetten az lehet). Utóbbi esetben jó eséllyel a nagyvárosokra jellemző, a légzőszerveket egyébként is módszeresen pusztító fotokémiai szmog részecskéin megtapadva.

koronavirus.gov.hu
Ugyanakkor nehéz megfeledkezni arról, hogy nem olyan régen még hivatalos források igyekeztek lebeszélni bennünket ennek a kiegészítő (most már annyira alapvető, mint például az alsóneműnk) ruhadarab viseléséről.: „Müller Cecília: Ha nem vagyunk betegek, a maszk viselése még káros is lehet. Müller szerint a maszkok viseléséről számos hír kering, és elég nagy a káosz a sajtóban. Ezért leszögezi, hogy az egészségügyi dolgozók azok, akiknek feltétlenül kell maszkot viselniük... Müller azt mondja, minden más esetben elég, ha a beteg viseli a maszkot, mert cseppfertőzéssel terjed a vírus.”

A főorvos asszony mentségére szóljék: „A WHO szerint nincs konkrét bizonyíték https://index.hu/techtud/2020/03/30/who_ha_nem_beteg_ne_viseljen_maszkot_mike_ryan_koronavirus arra, hogy a maszkok viselése hasznos lenne a lakosság számára. Sőt néhány bizonyíték éppen az ellenkezőjét javasolja a helytelen használat vagy illeszkedés miatt – tette hozzá Mike Ryan, a WHO ügyvezető igazgatója.” (Akkori információ.)

Viszont más tudományos intézmények felelősei már abban az időpontban hangoztatták, hogy maszkviselés nemhogy ajánlatos mindenki számára, de elengedhetetlen eszköze a járvány lassításának. A lényeg, ahogyan idéztük, a tisztifőorvos asszony inkább a károsnak bizonyuló változatot ajánlotta a magyaroknak. Bár akkorra már a világ több országában kötelezővé tették a maszkviselést: „Ekkor már kint az utcán mindenkinek maszkot kellett viselnie, én gumikesztyűt is vittem magammal, de minimum volt, hogy a bevásárlókocsi fogóját lefertőtlenítettem alkohollal.”

Önkéntelenül eszünkbe jut, hogy amennyiben mostanság „hiszünk” a kínaiaknak vakcinaügyben, akkor talán tavasszal sem ártott volna jóval korábban tanulmányozni, de legfőképpen átvenni védekezési stratégiájukat. Leginkább a maszkviselés - jóval előttünk bevezetett - szabályait. Elvégre sem akkor, sem most nem esett egybe, illetve nem ugyanabban a fázisban volt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) illetve a kínaiak álláspontja. Tehát a jelenről: „A Sinopharm és a Sinovac is benyújtotta az engedélyeztetési kérelmet, mindkét védőoltásról várhatóan márciusban döntenek a legkorábban. Egyik gyógyszergyár sem szerepel a WHO által kiválasztott lehetséges elsődleges oltások listáján." (informed.hu)

Ugyanakkor személyes tapasztalataim tükrében legalább ennyire veszélyes magabiztosságot keltett, amikor egyik főminiszterünk - szintén röpke pár hónapja - szakértősködött: „Gulyás Gergely szerint a 65 éven aluliak nyugodtan megfertőzhetik egymást.” (444.hu) További „tájékoztató” szavai: „ Azt is látjuk és tudjuk mondani, hogy valójában mi, akik itt a teremben jelen vagyunk, még ha a hölgyek kortalanok is, nyugodtan összevissza fertőzhetjük egymást, abból legfeljebb egy kellemetlen influenza tünetei következnek, ha valaki nem beteg egyébként" - közölte Gulyás Gergely a heti rendes kormányzati sajtótájékoztatón egybegyűlt újságírókkal.

Talán nem tekinthető elfogultságnak, ha ezen súlyosan félrevezető, felelőtlen fejtegetése sokszor arra késztet, hogy azóta meglehetős fenntartással kezeljem Gulyás miniszter kijelentéseit. Hiszen ebben a halálosan komoly témában csakis kikezdhetetlen, naprakész szakmai tájékozottság birtokában szabadna „hivatalosan” megnyilatkoznia bárkinek. Merthogy a közismert helyzet már akkor is az volt, „hogy az egymást Gulyás tanácsa alapján ’nyugodtan’ összefertőző 65 éven aluliak robbanásszerű ütemben képesek elterjeszteni a járványt, és mert a miniszter állításaival szemben igenis súlyosan megbetegedhetnek...”

Ajánljuk szíves figyelmedbe heti hírlevelünket, amiben legfontosabb publikációinkról és a Debreciner szerkesztőségének háttérmunkálatairól, kiadónk akcióiról adunk tájékoztatást! Itt lehet feliratkozni!

Természetesen mindenkinek megvan a tévedéshez való joga. Igaz, arra úgyszintén, hogy a nyilvánosság előtt helyesbítse, korrigálja korábbi, helytelennek bizonyuló kijelentéseit. Merthogy, folytatva a visszatekintést, amennyiben csupán néhány pillantást vetnek a neten akkortájt már bőséggel olvasható külföldi hírekre vagy szakirodalomi cikkekre, azonnal rájöhettek volna, hogy az alkalommal nem helytálló, sőt egyenesen félrevezető (magyarul féknyúz) volt, amit a figyelmes magyar néppel anno megosztottak.

A múltba tekintés után tekintsünk egy valódi szakember szemével a szintén dilemmákkal teli jövőbe. Arra, hogy valójában és feltehetőleg milyen életfeltételek várnak, várhatnak azokra, akik részesei lesznek.

Tehát: „Dr. Philip Gould, a Coventry Egyetem munkatársa arra figyelmezteti azokat, akik abban reménykednek, nemsokára visszatérhetünk a koronavírus előtti életünkhöz, csalódás érheti őket. Hosszú ideig az életünk része maradhat a maszkviselés és a közösségi távolságtartás. A Metro tudósítása szerint a virológus elmondta a Mirrornak, hosszú távú változásokra kell számítanunk, s talán soha nem kaphatjuk majd vissza a régi életünket. Szerinte akkor is viselnünk kell majd a maszkokat a tömegközlekedési eszközökön és az üzletekben, ha a nyitvatartási korlátozásoknak vége. Azt is elmondta, ahhoz, hogy újra lehetséges legyen nagyobb sportesemények vagy szórakozóhelyek biztonságos megszervezése, muszáj kialakulnia a nyájimmunitásnak, amihez széleskörű oltottságra van szükség.)” (liner.hu)

Nos, ha nem is pontosan erre, de szinte bizonyosan valami nagyon hasonló alapvető és véglegesnek tekinthető változásokra számíthatunk. Hisz a világjárványt remélhetőleg meg lehet állítani, vissza lehet szorítani a mostani oltóanyagokkal, ám a vírus és jövendő mutációi - minden szakvélemény szerint - örökre az ember közelségében maradnak. S bármikor újra megerősödhet aktivitásuk. Ezért alighanem kollektív önámítást és hamis illúziót visszhangoznak azok, akik arról próbálnak meggyőzni bennünket, hogy életünk minden további nélkül folytatódhat ott, ahol a járvány előtt megszakítottuk. Merthogy a korábbiaknál sokkal több óvatosságra, nagyfokú visszafogottságra lesz szükség (a lehető legjobb opció esetén is) a jövő hétköznapjain. Már amennyiben komolyan azt akarjuk, akarják, hogy mégsem kelljen beláthatatlan ideig a járvány félelmével együtt élnünk. Igaz ahhoz, hogy megérjük a jövő félelmeit, előbb a jelen kihívásain kellene mindenki számára meggyőző hitelességgel úrrá lennünk.

T. Szűcs József jegyzetsorozata itt olvasható: MÁSIK FŐVÁROS.

KÖSZÖNJÜK a támogatását azoknak, akik segítették a munkánkat 2019-ben és 2020-ban! Számítunk rájuk és másokra is 2021-ben, hiszen együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert 2021-ben! Köszönjük!

Facebook
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.