„Magyarországon nincs valódi versenyhelyzet a gazdaságban” – interjú Holoda Attilával

A V21 tagja úgy gondolja, vannak olyan kis- és közepes vállalkozásaink, amelyek akár külföldön is sikeresek lehetnének, de a kormány eddig nem őket, hanem az oligarchákat támogatta. Holoda Attila szerint az energiapolitikába szakmaiságot hozó Kaderják Péter a miniszteri szinten zajló hatalmi harcok áldozata lett. Meggyőződése, hogy nem lehet kiváltani a földgáz felhasználását, amelyből jelenleg az energiaigényünk kétharmadát fedezzük. Utólag úgy látja, a 2019-es hajdúszoboszlói önkormányzati választást részben azért veszítették el, mert nem tudták megfelelően kommunikálni az addigi eredményeiket, miközben a Fidesz által is támogatott Czeglédi Gyula minden erőforrást megkapott a kormánypárttól.
Holoda Attila

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!

Holoda Attila 2012 decemberében azzal került be a hírekbe, hogy mindössze három hónappal a kinevezése után lemondott energiaügyi helyettes államtitkári pozíciójáról. 2014-ben önkormányzati képviselővé választották, és alpolgármesterré vált szülővárosában, Hajdúszoboszlón. 2019-ben már polgármesterjelöltként indult az ellenzéki összefogás színeiben, azonban alulmaradt a független, de többek között a Fidesz által is támogatott Czeglédi Gyula fürdőigazgatóval szemben. Időközben tagja lett a V21 nevű, korábban kormányzati szerepkört betöltő személyekből álló csoportnak. Holoda Attilát kérdeztük az általuk elkészített, az ellenzéki pártok figyelmébe ajánlott programról, a magyar energiapolitika helyzetéről, valamint arról is, szerinte merre tart a turizmusra építő Hajdúszoboszló a pandémia idején.

A 2018-as országgyűlési választást megelőzően sokat lehetett hallani a V21-ről. Mostanában kevésbé hallatszik a hangjuk. Ez minek tulajdonítható?

Nem vagyunk kevésbé aktívak, lehet, hogy kevesebb nyilvánosságot kapunk. Ugyanakkor a V21 csoport még a nyár elején felajánlotta a segítségét a 2022-es választásra való felkészülésben. Elkészítettünk egy nemzeti minimum programjavaslatot amelyet eljuttattunk valamennyi párthoz. Ez lehetett volna az ellenzéki pártok összefogásának egy közös alapja. A pártok ezt köszönettel vették, majd jelezték, hogy megoldják maguk. A V21 nem arról szól, hogy rá akarunk telepedni a pártokra, vagy pozíciókba ajánljuk magunkat. Azt szerettük volna, ha ezzel a programmal egy közvetítői-moderátori szerepkört tudunk betölteni. Mivel az ellenzéki pártok közölték, hogy ők ezt elindítják nélkülünk, mi mondtuk, hogy ám legyen. Annak viszont külön is örülünk, hogy rengeteg elem van a nemzeti minimumprogramunkban, amelyek az egymás után jelentkező miniszterelnök-jelölti programokban visszaköszönnek, azaz a pártok felvállalták a programjavaslatunk több pontját is.

Milyen elemeket látnak viszont a pártok által közzétett alapelvek között?

Talán nem kis szimbolikus jelentéssel, de éppen 21 pontot fogalmaztunk meg, amelyek reflektálnak a jelenlegi magyar társadalmi és politikai élet legfontosabb kérdéseire. Ilyen az egyenlő esélyek témája, elsősorban az oktatásban és az egészségügyben. Mivel a KSH megszüntette az ezirányú statisztikák közzétételét, így csak becsülni tudjuk, hogy ma Magyarországon 3-3,5 millió ember él létminimum alatt, a kutatások szerint pedig több százezer gyermek éhezik, és szinte csak akkor jut ennivalóhoz, amikor iskolába megy. Nem mindenki számára egyformán elérhető a közfinanszírozott egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, egyre inkább kiütközik az a tendencia, hogy a kormány a – részben saját oligarchái által megszerzett – magánegészségügy felé tolja az embereket. Mi azt szeretnénk, ha lenne egy mindenki számára elérhető, közfinanszírozott, minimális egészségügyi ellátás és egy olyan minimumfizetés, amely mindenki számára emberi körülményeket biztosít. Foglalkozni kell a gyermekszegénységgel is. Ezek a programelemek megmutatkoztak abban a dokumentumban, amelyet az ellenzéki pártok nyilvánosságra hoztak. De ugyanígy a társadalmi jólét témaköréhez kapcsolódik a piacgazdaság rendbetétele is. Csak egy olyan ország lehet sikeres és boldog, amelynek állampolgárai saját személyes egzisztenciájukban is azok.

Felkészülni, vigyázz…! Olvasd a Debreciner VÁLASZTÁS 2022 rovatát!

Miért van szükség a piacgazdaság rendbetételére?

A kormány tizenegy évvel ezelőtt borzasztóan nagy lehetőséget kapott: egy válságot követően, a Bajnai-kormány által nagyjából rendberakott gazdaságot vett át, ahová hihetetlen mértékű európai uniós támogatás érkezett. Ehhez képest azt láttuk, hogy ezek a támogatások nem egy hosszabbtávú jövő megalapozására mentek, hanem a saját oligarchahálózatuk kiépítésére, látványos, ám jelen helyzetben szükségtelen beruházásokra. Olyan beruházásokra, például sportlétesítményekre, stadionokra fordították a pénzt, amelyek ugyan az építkezésre fordított költségek miatt pillanatnyilag növelik a GDP-t, de mindenki tudja, hogy amikor később majd üzemeltetni kell, akkor komoly terheket rónak a fenntartóra, legtöbbször az egyébként is nehéz helyzetben lévő önkormányzatokra, amit aztán ismét csak a központi költségvetésből, az adófizetők pénzéből kell kezelni. Ma Magyarországon nincs valódi versenyhelyzet a gazdaságban, pedig csak az lehet egy jól működő és növekvő gazdaság igazi motorja. Az oligarchák sok esetben szürke és a fekete gazdasági módszerekkel megszereztek maguknak különböző cégeket, ezzel megszüntették a saját konkurenciájukat, de nem lettek versenyképesek, sőt. Ha azokká váltak volna, a visegrádi országokban nyakló nélkül nyernének Mészáros Lőrinc cégei, de látjuk, hogy ez nem így van. A fő probléma persze nem csak az, hogy ezek az oligarchákhoz köthető vállalkozások nem versenyképesek, hanem sokkal inkább az, hogy közben nem kapnak – hozzájuk hasonló – támogatásokat azok a kis- és közepes vállalkozások, amelyek viszont valóban versenyképessé nőhetnék ki magukat akár országon belül és kívül is. Helyettük a kormány olyan – a kormányzati propagandában egyébként sokat ostorozott – multinacionális cégeket támogat, amelyek csupán a helyi olcsó munkaerőre támaszkodó összeszerelőüzemeket hoznak létre. S miközben azt tapasztaljuk, hogy mi szeretjük fél téglával verni a mellünket, hogy hány Nobel-díjasunk van, milyen okos nép a magyar, közben azt látjuk, hogy erre az okosságra nem nagyon akarnak hagyatkozni. A munkaalapú gazdaság felett eljárt az idő, nem most, még a szocializmusban. Hatékonyan és jól szervezetten kell dolgozni, nem pedig sokat! Úgy kell jól működő gazdaságot teremteni, hogy minél több hozzáadott értéket jelentsen az a tudás, amire olyan büszkék vagyunk.

Hogyan lehet egy kormányváltás után nagyobb versenyt teremteni? Ha a kormány nem is, az oligarchák megmaradnak, az építőiparban például várhatóan ugyanaz a néhány nagy cég marad meghatározó.

Nagyon szép kihívás, hogy milyen módon lehet ezt a szándékosan kialakított egyenlőtlenséget kiegyensúlyozni. Természetesen egy kormányváltás után annak is utána kell járni, hogy ők hogyan kerültek ebbe a pozícióba, voltak-e törvénytelenségek. De nincs kétségem felőle, én sem szeretek rózsaszín álmokat üldözni, ezek a pozíciók továbbra is, hosszú ideig ezeknél az oligarcháknál lesznek. Éppen a napokban hallottam, hogy ma a felső 30 százalék kezében van a magyar gazdaság vagyonának 80-82 százaléka. Nagyon nehéz lesz innen felemelni a kis- és középvállalkozásokat, de nem lehetetlen. Nekik indított külön programokkal lehet őket támogatni. Erre lett volna lehetősége az Orbán-kormánynak is, kapott hozzá rengeteg európai forrást is, de nem tette. Így is sok olyan magyar kis- és középvállalkozás van, amely versenyképes termékkel van jelen a nemzetközi színtéren, de itthon nem nagyon jut nekik tér. Ezeket vissza kell csalogatni, meg kell adni számukra ugyanazokat a munkahelyteremtő és vállalkozásfejlesztési támogatásokat, amiket korábban és most is a multinacionális cégeknek ad a kormány, hogy munkahelyeket tudjanak teremteni, és hosszú távon fenn is tudják tartani ezeket.

Hamarosan indul az ellenzéki előválasztás. Tervezi az indulását a hajdúszoboszlói központú választókerületben?

Nincs ilyen szándékom.

Ajánljuk szíves figyelmedbe heti hírlevelünket, amiben legfontosabb publikációinkról és a Debreciner szerkesztőségének háttérmunkálatairól, kiadónk akcióiról adunk tájékoztatást! Itt lehet feliratkozni!

2012-ben rövid ideig a második Orbán-kormány energetikai helyettes-államtitkára volt. A lemondása kapcsán arra hivatkozott, olyan szabályokat kellett volna alkotniuk, amelyek mögött „rendre felsejlett egy bizonyos érdekcsoport”. Közel 8 év telt el az eset óta. Tud mondani valami konkrétabbat erről az érdekcsoportról?

Aki követi, hogyan alakult át a magyar gazdaság, az tudja, kik szereztek erős pozíciókat, milyen csoportok érvényesítették a saját érdekeiket. Csak szét kell nézni. Amikor otthagytam az államigazgatást, azoknak az igazságtalan és politikai alapon szerzett pozíciói és gazdasági túlhatalma ellen tiltakoztam, akik jelenleg bitorolják a pozíciókat a különböző gazdasági területeken.

A meglátása szerint merre tart azóta a magyar energiapolitika? Mennyire érvényesül most a szakmaiság?

Ez egy borzasztó érdekes kérdés, mert a magyar energiapolitika többosztatú. A magyar energiastratégia megalkotásáért az Innovációs és Technológiai Minisztérium a felelős. Hosszú idő után végre, 2020 elejére elkészült a stratégia felülvizsgálata 2040-ig terjedő kitekintéssel. Ennek a gyakorlati megvalósítása ugyanakkor azért problémás, mert például a vagyonért felelős miniszter, Mager Andrea közvetlenül felügyeli az egyik legnagyobb energetikai vállalatot, az MVM-et, míg a legnagyobb magyarországi energetikai beruházásért, a paksi atomerőmű bővítésért megint csak egy másik miniszter felel. Az energiapolitika lábai önálló életre keltek, pedig ezeket összehangoltan kellene kezelni. Azt gondolom, hogy a régóta hiányzó szakmaiság akkor jelentkezett a területen, amikor 2018-ban Kaderják Péter lett az energetikai államtitkár, akivel nekem sok szakmai vitám van, de ő legalább határozott, szakmailag indokolható és távlati stratégiát nyújtó elképzelésekkel írta át az energiapolitika hangsúlyait. Ám őt most eltávolították. Úgy vélem, hogy ő a miniszterek szintjén zajló hatalmi harcok áldozata lett. Ezt borzasztóan sajnálom. Az az energiapolitikai elképzelés, amit ők letettek az asztalra, megteremtette volna a lehetőségét, hogy a megújulókat hangsúlyosabbá téve, de megtartsunk egy olyan egészséges energiamixet, amelyben benne vannak a fosszilis energiahordozók és az atomenergia is. Nem véletlen, hogy a tavaly elfogadott energiapolitika után meglódult a magyarországi napelemkiépítés. Én abban hiszek, hogy egy ilyen kis ország esetében csak egy kiegyensúlyozott, többféle energiahordozóra épített, kiszámítható és elérhető európai infrastrukturális kapcsolatokkal megerősített energiapolitika lehet egy stabil energiarendszer alapja.

A kormány a megújulók részarányát úgy növelné az energiamixen belül, hogy közben Paks II-vel évtizedekre bebetonozná az atomenergia meghatározó szerepét. Az ellenzéken belül láthatóan nincs egyetértés az atomenergiával kapcsolatban, de Paks II-t az összefogás mindegyik pártja elutasítja. Jól értem, hogy ön szerint van helye hosszútávon is az atomenergiának Magyarországon? És Paks II-nek?

Nyilvánvaló, hogy vannak olyan pártok, elsősorban a zöldek, amelyek környezetvédelmi alapon, ab ovo ellenzik az atomerőművek használatát. Én energetikai szempontból, figyelembe véve, hogy az atomerőművek közvetlen szén-dioxid-kibocsátása gyakorlatilag nulla, nem egy direkt szennyező iparág, közben pedig képes nagy teljesítménnyel zsinórüzemet biztosítani, úgy gondolom, helye lehet hosszabb távon is egy egészséges energiamixben. Hogy miért utasítják el Paks II-t? Egyértelműen azért, mert elutasítják azt, ahogy, amilyen körülmények között létrejött ez a megállapodás, mert azt jól látja, érti mindenki, hogy mennyire nem lett előkészítve. A paksi atomenergia megújításának folyamata 2008-ban indult, amikor a parlament nagy többséggel fogadta el, hogy vizsgálják meg: hogyan vegyen részt az atomenergia a következő évtizedekben az energiaellátásban. Ez nem azt jelenti, hogy bármelyik kormány is felhatalmazást kapott volna arra, hogy az előkészítési folyamat közepén, egyszerre csak egy titkos szerződést kössön Putyin úrral egy sötét szobában. Ma már azt is pontosan látjuk, hogy az ehhez szükséges orosz hitelfelvétel feltételei nem jók (ez persze látható volt előre!), sőt ma már a magyar kormány próbál is belőle kihátrálni. Lázár úr annak idején persze azt mondta, hogy ez a világ legnagyobb üzlete, de mégis azt látjuk, hogy sok helyen sorra állnak le az atomerőmű-beruházások, ahol kiemelt feltétele egy ilyen hatalmas beruházásnak a megtérülés, a gazdaságosság is.
Van ennek egy másik aspektusa is. Amikor az 1970-es évek közepén megépítették Paks I-et, az egy korszerűnek mondható technológia volt. Igen ám, de azóta eltelt közel negyven év. Ennyi idő alatt egy technológia elavul, megjelennek új technológiai rendszerek. Ma már egy mobiltelefon akkora teljesítménnyel rendelkezik, mint régen egy számítógép, ami csak egy szobában fért el. Gondoltuk volna ezt annak idején? A technológiák sokkal gyorsabban fejlődnek, mit azt korábban vártuk, mint arra számítani lehetett, s ez alól nem kivétel az energetikai iparág sem. Ugyanakkor, amikor a megújulók egyre szélesebb körű térnyeréséről vagy éppen a Paks II-ről beszélünk, mindig szeretem hangsúlyozni azt is, hogy Magyarországon az energiafelhasználásnak csak a harmada villamosenergia.

És a többi? Földgáz?

Igen, a kétharmada földgáz. A politikusok nagyon szeretnek olyanokat mondani, hogy 100 százalékig megújulókból és atomból fogjuk előállítani az energiaigényünket, de ez nem igaz, csak az egyharmadára, a villamosenergiára. A földgáznak sokkal nagyobb szerepe van, és hosszabb távon is szerepe lesz az energiaellátás és energiabiztonság területén, s ez a szerepe csak igen korlátozottan mérsékelhető megújuló energiával. Január elején állítólag 14 másodpercen múlt, hogy össze ne omoljon a teljes európai villamosenergia-ellátó rendszer, s az atompártiak egyből azt hangoztatták, hogy a kiszámíthatatlan és bizonytalan megújulók miatt. Az mindenesetre világos, hogy ezt a problémát is csak egy dolog tudta ilyen rövid idő alatt kiegyensúlyozni: a földgázalapon működő fosszilis erőművek rendszere, amely a leggyorsabban és legrugalmasabban állítható ilyenkor üzembe. Ez a rugalmasság és gyors alkalmazkodóképesség jelenleg csak a földgázüzemű erőművekről mondható el, sem a szénerőművek, sem az atomenergia, sem a megújulók nem képesek ekkora flexibilitásra.

Nem teszi ki az országot túlságosan a külföldi hatalmi érdekeknek a nagyfokú földgázfelhasználás?

Ma már nem. Akkor okozott kitettséget, amikor kizárólag az orosz gáztól függtünk. Ma a magyarországi földgázellátó rendszerbe osztrák, szlovák, ukrán vezetéken is érkezik gáz, már elkészült a román és a horvát határkeresztező vezeték is, és most készül egy az úgynevezett déli, vagy balkáni áramlat elérésére Szerbia felől. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem orosz molekula lesz benne, de azt igen, hogy nem kizárólagosan egyetlen kereskedőtől, egyetlen ország jóindulatától függünk. A magyarországi földgázfelhasználás nagyjából 8-9 milliárd köbméter körül van. A földgáztárolók kapacitása 6,4 milliárd köbméter, ezek most szerencsére tele is vannak. Az említett csővezetéki kapcsolatokon pedig gond nélkül biztosítható a földgázellátás biztonsága. Ez azt is jelenti, hogy az elmúlt tíz évben a kitettségünk gyakorlatilag megszűnt. Tudom, hogy a sok ország kormánya által preferált nemzetállami berendezkedéssel kapcsolatos elképzelésből az következik, hogy mindenben legyünk önellátók. De be kell látni, amikor nem tudunk azok lenni, mert egyszerűen nincs annyi saját termékünk. Érdekes, hogy a banán vagy a kivi termelésében sosem akarunk „önellátók” lenni, de az energia esetén mégis valami ilyet fogalmaznak meg folyton a politikusok. Pedig a valódi kitettségünket azzal tudjuk a leghatékonyabban csökkenteni, ha az európai infrastrukturális kapcsolatokon keresztül hozzáférhetünk bármihez.

Senki sem lobbizik azért, hogy önellátók legyünk a banántermesztésben, ellenben sokan úgy gondolják: magát a banánt kellene helyettesítenünk például almával, ami itt terem. Az energetikai önellátás szorgalmazói ugyanezt szokták mondani: abból kell többet, ami rendelkezésünkre áll.

Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy mi áll a rendelkezésünkre.

Például a napenergia.

És mi van akkor, amikor nem süt a nap? Tipikus február eleji időben, amikor nem süt a nap és nem fúj a szél, fel szoktak hívni az újságírók, hogy lesz-e elég gáz a tárolókban. Ezért mondom, mindig kell egy alternatíva, hogy az energiaellátásunkat biztonságban tudjuk tartani. Egy gázos erőművet pedig nem lehet úgy felépíteni, hogy csak akkor kapcsoljuk be, ha gond van.

Nem sokkal a helyettes államtitkári pozíciójáról történő lemondása után, 2014-ben önkormányzati képviselő és alpolgármester lett Hajdúszoboszlón. Ezt a tisztséget egészen 2019-ig betöltötte. Melyek voltak a legnagyobb eredményei, és miben hibázott?

Ezt borzasztóan nehéz röviden összefoglalni, hiszen öt évről van szó. Hozzá kell tennem, hogy nem főállásban csináltam, hanem társadalmi munkában. Igyekeztem az alpolgármesterséget arra használni, hogy a hajdúszoboszlói kulturális és turisztikai programok szervezésében tudjak részt venni. De az eredményeinkre visszatérve elmondhatom, hogy soha ennyi út, járda, park Hajdúszoboszlón nem lett felújítva, mint amennyit mi rendbe tettünk. Nagyon büszke vagyok a különleges és egyedi pannó festményre is, ami megjelent a város főterén. Nincs máshol hasonló kültéri pannó Magyarországon. Olyan egyedi megjelenítést adott Hajdúszoboszló központjának, amely megörökítette a város történetét a hajdúktól egészen a gyógyvíz megtalálásáig. Nehéz eldönteni, hogy mit emeljek ki: új művelődési házat adtunk át, több kilométernyi új kerékpárutat építettünk, így már egészen Ebesig el lehet kerékpározni, de azt is említhetnénk, hogy az én körzetem határán létrehoztunk egy körforgalmat, egy olyan problémát megoldva, amit sokan sérelmeztek.
Persze tudjuk, hogy követtünk el hibákat is. Talán a leginkább szembetűnő, ezáltal a legnagyobb hibánk szerintem az volt, hogy a lakossággal nem igazán kommunikáltuk jól sem a szándékainkat, sem az eredményeinket. Tudjuk, hogy ma már a kommunikáción múlik sok minden. De fontos, hogy a lakosság maga is részt vegyen a helyi környezet és a helyi gazdaság kialakításában, elmondja a véleményét, jelezze, mit tart fontosnak és megvalósítandónak. Ha nem kérdezzük meg és nem hallgatjuk meg őket rendszeresen, akkor hiábavaló az igyekezetünk, hogy őket képviseljük.

Úgy gondolja, hogy ez vezetett az ön és az ellenzéki összefogás 2019-es választási vereségéhez?

Talán ennek is része lehetett benne. Ahogy az ellenünk szinte rögtön a 2014-es megválasztásunk után indított, jól megtervezett karaktergyilkolásnak is. Elindult egy tisztességtelen hangvételre, torzításokra és hazugságokra épülő internetes oldal, amely kifejezetten és kizárólag arról szólt, hogy minket eltávolítsanak a hatalomból. A kormánypárt ehhez természetesen minden segítséget megadott az üzemeltetőinek, még a helyi járási kormányhivatali vezető sem rejtette véka alá a támogatását, holott ezt a törvény nem is engedné meg számára.

Miben nyilvánult meg ez a támogatás?

Egyszerűen abban, hogy kommentálta és lájkolta. Mi ezt annak idején jeleztük Lázár miniszter úrnak, ő azt mondta, hogy tulajdonképpen ebben nem vehetne részt egy köztisztviselő, de különben széttárta a kezét. Benne van a köztisztviselői törvényben, hogy ő nem tehet különbséget, nem politizálhat aktívan. Ez az úriember az azt megelőző választáson Sóvágó polgármester úr ellenfeleként indult. Nagyon aktívan részt vett az oldal népszerűsítésében, a hozzászólásaival emelte a „hitelességét”. Amikor ez az oldal bűncselekményekkel vádolta meg az önkormányzat akkori vezetését, mi próbáltunk utánajárni a hátterének, tettünk rendőrségi feljelentést is, de az ügyben eljáró balmazújvárosi rendőrség őszintén megmondta, hogy nincs sok remény arra, hogy kiderítsék, ki áll az oldal mögött. Amikor megválasztották az új, Fidesz által támogatott, „független” polgármestert, akkor ez a lejárató, névtelenül működtetett felület be is fejezte a ténykedését. Az emberek könnyen bedőlnek minden ilyen jellegű hírkeltésnek, különösen akkor, ha a mi saját kommunikációnk rossz. Tehát még egyszer megerősíteném, hogy sokkal komolyabb és élőbb kommunikációt kellett volna fenntartanunk a lakossággal és a helyi turisztikai vállalkozásokkal is. Ám ne feledjük azt sem, hogy a Fidesz minden követ megmozgatott azért, hogy az általuk támogatott polgármesterjelölt nyerjen: olyan anyagi és egyéb támogatásokat adott a kampány során, amivel mi, civil szervezetként nem tudtunk versenyezni. Az ellenzéki pártoktól mi elvi támogatást és lelkességet kaptunk, de sajnos semmi materiális segítséget nem tudtak számunkra biztosítani.

Koppányi Szabolcs

Mit gondol az irányról, amerre 2019-ben elindult az önkormányzat Czeglédi Gyula vezetésével, fideszes többségű testülettel?

Mivel én polgármesterjelöltként indultam, azóta pedig abbahagytam a helyi politizálást, nem lenne elegáns a részemről, ha minősíteném, hogy jó-e, amit csinálnak vagy nem jó. Azt meg kell objektíven állapítanom, hogy a pandémia egy olyan város számára, amely döntően a turizmusból és a vendéglátásból él, egy sokkhelyzetet teremtett. Nemcsak a mi városunk, de más népszerű turisztikai desztinációk is hasonló helyzetbe kerültek itthon és külföldön is. Nem irigylem a helyzetüket. Azt persze nem tudom, hogy a szűkös lehetőségek között jó irányban költik-e a pénzeket, mert az információk nagy része egyelőre csak arról szól, hogy itt is, ott is tárgyalásokat kezdtek valamilyen kérdés megoldására, illetve sorba adták át azokat a beruházásokat, amiket még mi indítottunk el.

Például?

Most nagy dérrel-dúrral bejelentették a 4-es számú főút Hajdúszoboszló és Debrecen közötti szakaszának négysávosítását, készülnek a tervek. Halkan jegyzem meg: 2017-ben már megvoltak ezek a tervek, semmi újdonság nem történt. Az „elindítottuk, egyeztettünk, és majd lesz belőle valami” jellegű dolgok eléggé távol állnak attól, hogy „megvalósítottuk”. Ha összevetnénk, hogy a mostani és az előző önkormányzat az első másfél évében hány utat és hány központi helyet, óvodát, egyebet újított fel, akkor eléggé az előző testületnek állna a zászló. De ezt az összehasonlítást nem akarom megtenni, mert látom, hogy a mostani világméretű járványszituáció erősen érintette a költségvetést. Abban azért nem vagyok biztos, hogy a polgármester jutalmazására kellett volna több millió forintot kifizetni, vagy éppen egy – valóban fontos eszmei jelentőségű, de nem létszükségletű – szoborra 17 millió forintot kellett volna költeni. Egyelőre nyomát sem látjuk annak a nagy ígéretnek, hogy dőlni fog ide a pénz, ha Fidesz által támogatott polgármester lesz. Én szurkolok nekik, hogy mégis így legyen, mert attól a mi városunk lesz szebb és eredményesebb.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Facebook
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.