800

Az uzsorás

Nem rosszabb ember ő, mint a törvényes uzsorások, a behajtók, a végrehajtók, a befektetők, akik hosszú évekig húzzák ezt a sok szerencsétlent, aztán elveszik a házukat, és a mikor már a belük is kilóg, még mindig milliókkal tartoznak azoknak a lelketlen, láthatatlan embereknek.
(illusztráció)
Törő Vanda

Mottó:
Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás,
ki rongyba jár és vigyorog, ha szánják
Kosztolányi Dezső: Azokról, akik eltűntek

Ma is felkelt az ágyból. Odament a kép mögé rejtett széfhez. Leemelte a képet és gyönyörrel nyitotta ki a kis kincsestárát. Pontosan tudta, mennyi pénze van, minden vasárnap este tíz órakor megszámolja, és egyezteti a spirálfüzetben lévő kintlévőségekkel. Szétnézett a lakásban. Nagylábon nem élhet ugyan, de semmiben sem szenved hiányt, mindene megvan neki is és a családjának is. „Boltocskázni” azonban nem fog - futott át az elméjén. Bár nagyon bántotta a dolog, hogy három utcával odébb az öreg rokona majdnem börtönbe juttatta. Tudja, hogy ő volt, aki felnyomta a rendőröknél. Még szerencse, hogy ismerős rendőrök voltak. Jóban van ő mindenkivel, vagy akikkel nem, azok félnek tőle. Mindegy is, az öreget majd felpofoztatja valakivel, és megüzeni neki, hogy ő tabu a vén rohadéknak. Pitiáner dolog ez boltocskázás. Megvenni az árut, tárolni és várni, hogy mikor lesz születésnap, névnap, ballagás, esküvő vagy egyszerűen csak sokadika a családi pótlék előtt pár nappal. Unalmas. De akkor is: egy életre meg fogja tanulni az öreg.

Ettől a gondolatsortól kicsit elment a kedve. Megmosakodott, felöltözött, az asszony már készítette a reggelit. Kettecskén vannak. A fiúk Pesten űzik az ipart, jól megy nekik, nincsenek rászorulva az apjukra. Néha még Hollandiába is kijárnak. Királyok! Teli pénzzel, a legújabb BMW-kkel, luxusapartmanokban. Régebben ő is megjátszotta, de már öreg hozzá, és örül, hogy ki tudott szállni azokból a körökből. Majd a fiait is okosítja, hogy mikor kell kiszállni. Ez elégedettséggel töltötte el. Így sincs magára hagyva, a pénze által mindent meg tud szerezni. Ha meg baj van, jönnek a BMW-k, és az egész cigánytelepet lezúzzák. De minek? A saját pénzét nem fogja agyonveretni! Kis ügyekre meg elég egy-két drogos vagy egy erőember Nyíregyházáról, és meg van oldva az ügy.

Belefogott a nap tervezésébe. Fizetésnap volt. Először is beszélni kell a rendőrökkel, hogy másfelé járőrözzenek. Aztán a pénzautomaták környékén a kocsijában bevárja a kuncsaftokat, akik messze laknak tőle. A közelben lakókkal nem foglalkozik, úgy is mennek hozzá még ma este audienciára. Van elég pénze, de ezt ma össze kell szedni, mert a befektetők felé is el kell számolni. És egyébként sem szereti halogatni a dolgot. Ahogy meg vannak egyezve, úgy kell ezekkel a mocskokkal elszámolni, mert ha később van, sírnak vagy vérszemet kapnak!

(illusztráció)
Törő Vanda

A polgármester mostanában nagyon éhes, lassan nem elég neki a 20%-os kamat sem. Oda kell rá figyelni, felesleges vele összeveszni. Mérgesen gondolt arra, hogy még szabadnapot is ki kellett vennie, hogy ne legyen feltűnő a munkahelyén a hiánya. Pedig ő irányítja a közmunkásokat, senki nem mer neki pofázni, de akkor is, jobb megelőzni a mormogást. Nem ellenfelek, de ki tudja, kinek szólnak. Pedig ha tudnák, mennyi munka van ezzel, lehet, hogy nem is irigykednének rá úgy az emberek.

Elkalandoztak a gondolatai. Még a hőskorban, öt-hat éve igen keményen meg kellett neki azért küzdeni, hogy az ügyfelek komolyan vegyék. Szinte minden hónapban agyba-főbe kellett valakit veretnie. Volt olyan is, hogy elvette más asszonyát. Nem azért, mert annyira kívánta, hanem hogy móresre tanítsa az embert. Emlékszik, másnap azt mondta a fickónak, hogy vagy csinál még egy gyereket Klárinak, vagy ő fog, ha több a családi, könnyebb megélni is. Végül is tízezer forintot elengedett neki Kláriért. Pár héten belül úgy is megint csöves lesz a pali. Majd legfeljebb Klári ledolgozza. Ha meg nagyon rászoknak, kiárusítja azt is. Így megy ez. Lehet, hogy még Hollandiába is kiviteti. Nem csúnya nő, és olyan kis szerény. Az a pipogya férfi meg nevelje a gyereket. Legalább lesz pénzük.

Nem, nem volt lelkiismeret-furdalása. Ez egy ilyen munka. Ha nem vagy kemény, ellepnek a döglegyek, elkezdenek ugatni ezek a nyomorultak, és már a rendőr sem tud megvédeni tőlük, beköpik. A rendőrökkel is tele van a hócipője. Szerezzen nekik kokaint! Sosem akart kábítószerrel is foglalkozni. Túl feltűnő. Jönnek-mennek az emberek, hülyék lesznek, kiszámíthatatlanok, darabokra kell őket veretni, és lehet, hogy pénz akkor sem lesz belőle, de megfigyelik, és neki vége. Ismeri a helyi dílereket, nem bántják egymás köreit. Ha kell, még ki is segítik egymást. A fiainak jó híre van, nem mernek a pénzére szemet vetni. Ezt hívják a társadalmi együttélés szabályainak. Majd kér Józsitól. Megmondja, hogy mire kell, és anyagáron elhozza ezeknek a senkiháziaknak. Hogy megváltozott a világ, még ezek a férgek is szívnak. A férgeket meg a földön kell tartani, komoly nyomás alatt, akkor nincs pofázás.

(illusztráció)
Törő Vanda

Idáig jutott el a gondolatában, amikor jött az első ügyfél. Tiszteletem, bátyám! Van egy kis gond – mondta a fickó. Neked van gondod, fiam, nem nekem. 40 ezerrel tartoztál, most szépen ide fogsz nekem adni hatvannégyezret, és utána mész megoldani a gondodat. – De bátya! Beteg az asszony, kórházban van, megkérdezheted nyugodtan. Táppénzt fog kapni, igen kevés pénzem maradt. Tudod, hogy van három gyerek, meg a fizetni valók, segíts rajtam egy kicsit…

Nem olyan rossz ember ő, gondolta magában. 60%-os kamatra ad ki pénzt. Tud olyanokról a közeli településeken, akik 100% kamatra adnak pénzt. Persze, hogy egy hónapra! Miért, mire gondol itt bárki is? Most itt áll előtte ez a senkiházi, két éve az ügyfele. (Ha megvereti, úszik a pénze egy-két hónapra, mire felépül és sikerül megtörni ezt a férget.) No, idefigyelj! Már sokszor segítettem rajtad, úgyhogy sok esélyed már nincs nálam, azt tudod! – Figyelek, figyelek bátya! – Ide adsz most ötvenezret, és a jövő hónapban jössz nekem, hm.., ötvenkétezerrel, oké?! Akkor leszünk kvittek. – De hát az már több mint a duplája, bátya!

Te hülye! Én nem a jó isten vagyok, ez üzlet. Ne idegesítsél! Számolj, te majom! Ha most ideadod, ami nekem jár, a 64 ezret, ha azt kiadom 60 százalékra, az mennyi te ördög? Az 102 400 forint, te pedig megúszod százkétezerrel két hónapra! Na, nincs rád időm, jó lesz így vagy adod a 64-et, most de azonnal, és takarodsz! Többet hozzám nem jössz, ha éhen halsz, akkor se, megértetted? – Jól van bátya! Köszönöm! Itt az 50 ezer és a jövő hónapban hozom az 52-tőt, csak ne haragudj már rám! Tudod, mi a helyzetem. Így legalább be tudok menni az asszonyhoz a kórházba és a gyerekeknek is tudok venni valamit. – Jól van. Nem vagyok kíváncsi az életedre, jövő hónapban hozd a pénzt a házamhoz, nem fogok én itt az utcán kínlódni veled. Tudod, hol lakom! Na, takarodj már innen!

Nem jó üzlet ez, de néha engedni kell. Aki nem tud időre fizetni, az így jár – dohogott magában, és arra gondolt, ki mondhatta, hogy az idő pénz. Igaza volt annak az embernek.

Kb. egy órát dolgozott. A spirálfüzetbe pontosan jegyezte a neveket, összegeket, időpontokat. Némelyik marhától elvette a pénzt, majd mint aki megsajnálta, vissza-visszaadott nekik, valamennyit. Jó emberismerő volt. Tudta, hogy kit lehet megvezetni és kit nem. Aki okosabb volt, attól elkérte a pénzt, és úgy számolt vissza, aki nem, azt fejben megverte, és kész. Még egy kis pluszpénze is lett ahhoz képest, mint amire számolt. 20 kuncsaft több mint egymillió forint. Jó nap ez, és még nincs vége. Este még jönnek hozzá. A verandán még könnyebb „számolni”. Ha meglesz a kétmillió, abból lead 400-at a polgármesternek a 20%-os kamattal, az annyi, mint 480 ezer forint. Ami kint van, az megint több mint egymillió, durván keresett egy gurigát, és még van befektetni való pénze. Nem kell itt panaszkodni. Majd jönnek az emberek. Hjaj, igaz, azoknak az ostoba rendőröknek is venni kell egy kis kábítószert. Mondjuk, az legyen egy 40-es, de akár legyen 50 ezer is, azzal elvannak egy darabig, csak meg ne dőljön valamelyik. Nehéz mostanában jó rendőrt találni.

(illusztráció)
Törő Vanda

Fáradt volt. Enni kéne valamit. Holnap megy idegesíteni a nyomorultakat. Az egyik asszonyka igen tetszik neki. No, majd csak lesz valami azzal is. Legfeljebb majd kiír neki több szabadnapot papíron, aztán visszaírja. Gond nem lehet, oda is fizet a főnöknek. Meglátogatja egy kicsit az asszonykát, és mindenki jól jár. Ha pénz kell neki, akkor pláne. Nem lehet ő állandóan kint a tűző napon.

Estébe fordult az idő. Még huszonöt emberrel üzletelt. 25 családapával. Hatvan kuncsaft egy nap alatt. Mind a tenyeréből eszik, az van, amit mond nekik. Holnap a közmunkán, elmegy és összeszedi az albérleti pénzeket. Már öt háza van a telepen kiadva. Méghogy nem jó ez a rendszer?! Szerinte teljesen jó. A maga ura. És egyébként is, kit érdekel a cigányok nyomora! Senkit!

Végre újra ágyba került. Egy cseppet eljátszott az asszonnyal. Utána kiment a verandára, nézte a csillagos eget és azon gondolkodott, hogy nem rosszabb ember ő, mint a törvényes uzsorások, a behajtók, a végrehajtók, a befektetők, akik hosszú évekig húzzák ezt a sok szerencsétlent, aztán elveszik a házukat, és a mikor már a belük is kilóg, még mindig milliókkal tartoznak azoknak a lelketlen, láthatatlan embereknek. Ő sokkal gyorsabb és rövidebb üzleteket köt. Messzire kerüli a csövest! Bár egyszer jó lenne elgondolkozni azon, hogy belefektessen-e ő is hosszabb távra a nyomorba. Végül is vannak haverjai. Magas körökben is. A jelzálogos házak jó pénzt hoznak. Kettőt úgy vett meg a telepen. Aztán befordult a házba, mert holnap közmunka! Eszébe se jutott, hogy lebukhat.

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800 .

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Facebook
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.