Hozzányúltak Supermanhez: jól tették!

Nem a színe miatt erős és menti meg az embereket állandóan, hanem mert ő az, aki. Feketén-fehéren.

Sokan a fejüket fogják, amiért várhatóan színesbőrű aktor húzza magára a híres S betűs jelmezt. Többféle indokkal támadják ezt a rendezői újítást. De vajon tényleg annyira újdonságról van szó, és egyáltalán mit változtat? Szinte semmit.

A feketévé válás igazából már korábban elkezdődött, hiszen a 2017-es Az igazság ligájában tervezték, hogy fekete kosztümöt kap Superman. Mindezt azonban végül elvetették, igaz, egy rendezői változatában, illetve meg nem jelent részletekben feltűnt a sötét szerkóban.

Zack Snyder rendező egyébként igen logikus és előremutató magyarázatot adott arra, miért jött egyáltalán szóba az 1938 óta megszokottan kék-piros hacukában repkedő hős (egyelőre csak ruhájának) befeketítése: „Superman egy olyan karakter, aki köztudottan nem fejlődik (a képregényekben és filmekben). Olyan, mint egy szikla, amiről minden lepattan, majd egy megváltoztathatatlan dolog megváltoztatásával megtanuljuk, hogy magunkról is tanulunk, és ez a régi Superman.” Aki képregényrajongó, tudja, hogy Supermannek, illetve Clark Kentnek folyamatosan tanulnia, fejlődnie kellett idegenből ideérkezése óta, hogy a hétköznapi földi létbe beilleszkedjen. Ez is alátámasztja a rendezői magyarázatot.

Superman volt már fekete korábban is!

Aztán az, hogy nemcsak ruhájában, de bőre színében is sötétebb árnyalatot vesz Superman a filmvásznon, 2019-ben már elég egyértelművé vált, hiszen ekkor már beharangozták, hogy ez várható. Aztán a tippelgetésből a jelek szerint valóság lett, ráadásul úgy tűnik, marad is a két éve belengetett Michael B. Jordan, aki Supermant fekete színészként megszemélyesíti. Nos, aki nem volt tisztában vele, az is láthatja – mielőtt leszednék a keresztvizet erről az újszerű acélemberről –, hogy voltaképp ez nem is újdonság, hiszen képregényben már régóta feltünedezett a fekete verziója... Tehát még az sem igaz, hogy bármiféle tradíciót venne semmibe az újítás. Nem szokványos, de nem is példa nélküli ugyanis.

Szerintem egyébként sem azt kell nézni, hogy fekete vagy fehér Superman, hanem azt, hogy – bármiféle jelző nélkül – ő Superman. Akinek legfőbb tulajdonságai ezek: szinte határtalan a testi ereje, követhetetlenül gyors, földi körülmények között gyakorlatilag sebezhetetlen, s mindezek mellett (Clark Kentként és Supermanként is) mégis végtelenül szerény, visszahúzódó, segítőkész. Az sehol nincs külön feljegyezve, hogy egyébként totál fehér a fazon… Más kérdés, hogy automatikusan annak ábrázolták a kezdetektől sokáig. Ám egy idegen világ szülöttjeként a Földre csöppenve eleve előítéletes őt egy itteni nagy rasszba besorolni. Hiszen, bár leginkább a viselkedése miatt emberré vált, ő voltaképp nem ember. Így értelmét veszti azon libikókázni, hogy miért nem fehér most… Egy űrlény? Hagyjatok már…

Mindez a „márpedig Superman fehér, punktum!” felfogás egyszerűen abból adódik, hogy ezt szoktuk meg. Ám ettől az ábrázolástól eltérni cseppet sem tűnik szentségtörésnek.

Gojko Mitic Winnetou-jától kezdve Lawrence Olivier Othellójáig sok példa volt már

Mindezt persze nem muszáj elfogadnia vagy szeretnie a nézőnek. Ehhez joga van. Ám alapvetés a filmgyártásban, hogy ha csak nem konkrét megrendelésre készül valami, akkor az alkotók nem a nézőket kérdezik ki előzetesen, hogy ugyan már, ti mit látnátok szívesen. Nem! Ők kitalálnak valamit, azt jó esetben véghez is viszik, majd várják a reakciókat. Ha az új Superman-film rossz lesz, vélhetően nem azért lesz az, mert fekete a színész benne, hanem mert mondjuk gyenge a sztori vagy rosszak a jelenetek, a szövegek, esetleg bénák a színészek, és még sorolhatnánk. Ám ez benne van a pakliban bármikor.

Egyes kommentekben olvashattunk olyanokat is, hogy márpedig ez hiteltelen, egy fehér karaktert mégis hogyan képzelik el fekete színésszel eljátszatni? Sőt volt, aki odáig ment, hogy kijelentette, akkor miért nem engedik fehéreknek, hogy színeseket játszanak ők is? Amúgy erre valóban van példa a közelmúltból, de általában nyomós oka volt mindig. Szóval vannak a fehér színészeket érintő diszkriminatív szereposztások is, ám sok évtizedre visszamenően ez nem igazán jellemző, ezért maximum kellemetlen kivételeknek tekinthetők. Ugyanakkor óriási tévedésben vannak sokan, akik azt gondolják, hogy az europid színészeket sosem engedték színesebb karakterek közelébe… Sőt! Sokan játszottak echte fehér emberként indiánokat, feketéket, ázsiaiakat... Ki ne emlékezne például az NDK-beli filmgyártás gyöngyszemeire, az indiános-cowboyos filmekre, amelyekben rendszeresen az egyébként szerb, de a keletnémet alkotásokban ismertté vált Gojko Mitic alakította állandóan az apacs törzsfőt, Winnetou-t, de más rézbőrűt is vászonra vittek európai arcok.

Vagy ott vannak a kínai és egyéb ázsiai kulcsszerepek, például a közkedvelt Charlie Chan detektív, akit sokan alakítottak, de köztük találunk svéd-amerikai (Warner Oland), több amerikai (Sidney Toler, Roland Winters) vagy éppen angol (a legendás Peter Ustinov) színészt is. Mondani sem kell, egyiküknek sincs ismert köze Ázsiához. Ám meg sem fordult a rendezők, producerek fejében annak idején, hogy ázsiai színészt keresnek ezekre az ázsiai szerepekre... Ahogyan az Oscar-díjas angol színész, Sir Lawrence Olivier sem volt sosem mór, mégis Othellót játszott, erősen bemázolva valami pasztával.

Lehet, hogy nem lesz jó, de érdekel, hogy mi sül ki belőle

Egyszerűen arról van tehát szó, hogy ami régen a többségnek természetes volt, mivel az általunk ismert színjátszás leginkább a fehérbőrű emberek privilégiuma volt, s ezért ők vittek szinte minden szerepet, akármilyen nációjú is volt a karakter, az most fordított esetben már egyeseknél nemtetszést vált ki. Persze túlzásokba nem kell esni, nem gondolom, hogy akkor mostantól minden főszerepet ázsiai, afroamerikai vagy akár veddo-ausztralid színészek játsszanak, ám ha előfordul pár ilyen kilépés a megszokottból, inkább érdekes, mintsem ördögtől való tett.

Főleg azért kellene csínján bánni ezekkel a megfellebbezhetetlen kijelentésekkel, hogy ki kit nem játszhat el, mert

a színjátszás az éppen arról szól, hogy valaki más bőrébe bújik. Bárki. Bárkiébe. Hol van az megírva, hogy ne lehetne tágítani a látókörünket, például ezáltal is, hogy korábban meghökkentőnek tűnő megszemélyesítéseket fogadunk el.

Ezzel együtt természetesen kedveljük a legutóbbi Supermant, vagyis Henry Cavillt, aki valóban jó megformálója a csodalénynek, s remélem, látjuk is még őt ebben a karakterben. Ha más is Supermant játszik, ám legyen, én mindenesetre megvárom, hogy teljesítsen, aztán mondok véleményt.

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.