A SZÓLÁS JOGÁN

Vaccinare necesse est - avagy utazás a koponyám körül

Szeretném lerázni a korlátozások béklyóját, szeretnék félelem nélkül átölelni embereket, szeretnék utazni, szeretnék újra élni.

Hello, Bill, it's me, Kate. You can transfer the money we agreed. First I wanted to scan the certificate of vaccination and send you attached, but then I realized, it's fucking needless, 'cause you are already aware of it via the chip, that was placed in me. (Hello, Bill, itt Kati. Utalhatod a pénzt, amiben megállapodtunk. Először be akartam szkennelni az oltási igazolást és mellékelten elküldeni, de aztán bevillant, hogy tök felesleges, hiszen úgyis tudsz már róla a chip révén, amit belém ültettek.)

Na, ez is megvolt. Igaz, még csak az első, de, na. Az is valami. Mostantól azért jobban figyelem magam. Mert, ugye, bármi megtörténhet. Az, hogy Bill Gates, az FBI, a CIA, a NASA jobban fogja tudni, mire gondolok, mint én magam, az hótziher. Még azt is, hogy mit álmodok. Jómagam ugyan ritkán tudom felidézni, de majd ők tudják. Szerintem a határidőket is számon fogják tartani. Nem is baj, hiszen nem káptalan az én fejem, legalább valaki figyel ilyesmire is. Ha véletlenül elfelejtem valaminek a receptjét, majd ők megmondják, mennyi só kell bele. Vagy ha nem emlékszem, hova raktam el valamit, majd ők segítenek. Sőt, egyáltalán gondolkodnom sem kell ezután, úgyis ők mondják meg, mit kell tennem, ők irányítják minden léptemet, cselekedetemet. Szerintem abban is az ő kezük van, hogy a Modernát kaptam. A kínaival nem tudnának manipulálni. Akarom mondani, nem ŐK tudnának manipulálni. Ezt a luxust szerény személyemmel kapcsolatban nem engedhették meg maguknak.

Persze, a mindentudók szerint ez még semmi. Ennél rosszabbakra is lehet számítani. Lehet, hogy gyíkember leszek vagy ufo (csak csillámpóni ne legyek, az nem az én világom). Hát, nem fogok neki örülni, de majd járok castingokra, hátha beüt egy jó főszerep valamelyik sci-fiben. Állítólag a meglévő génállományom úgy kuka, ahogy van, majd lecserélik. Hát, ha mondjuk, szépen tudnék rajzolni ezután, azt nem bánnám. Vagy még több nyelven tudnék beszélni vagy hangszeren játszani. Az is jó lenne. Na, de bízom én Billben, milyen jól kiagyalta a Windows-t is. Majd megoldja ezt is, ne az én gondom legyen már minden. Elég nekem a maszkviselés, a távolságtartás, az éjszakai kijárási tilalom, meg a jó ég tudja, még mi. Ja, hogy ez az egész felfordulás is miatta van! Lehet, hogy engem átvertek? Lehet, hogy a percentet sem küldi majd, amit a chipért ígért? Ó, jaj, segítség, csalók! Persze, mondták nekem, hogy nincs is vírus, nincs is járvány, az orvosok is csak hazudják a betegeket a kórházakban, az intenzíven amatőr színjátszók alakítják a súlyos betegeket. Én meg nem hittem. Na, most aztán magamra vessek. (Jobban át vagyok verve, mint Lala a mesés örökséggel).

Nos, eddig a mese. Akkor most nézzük a valóságot. A sors különös kegyelméből most jutottam el oda, hogy ma délelőtt megkaphattam az oltást. A Modernát. Nem kérdezték, hogy azt akarom-e, eszi, nem eszi alapon ment nagyjából. Azt azért mindenképp a javukra írom, hogy nem Csajágaröcsögére, Bivalybasznádra, Nagykanizsára, Kisvárdára vagy Bajára kellett utaznom érte. Így egynapi járótávolságon belül mégis csak kellemesebb volt.

Őszintén szólva az elmúlt hónapokban érvek-ellenérvek tömkelegét hallottam, olvastam, magam is bizonytalan voltam sokáig. Most sem azt a megkönnyebbülést érzem, mint amikor az ember a kisgyerekét elviszi a kötelező védőoltásra, és az a megnyugvás lesz úrrá rajta, hogy megvédte a szemefényét valami szörnyű ragályos betegségtől. Nem. Nincs évtizedes tapasztalat egyik Covid-ellenes oltással kapcsolatban sem. Bizalom van jó esetben. És annak az érzése, hogy talán ez a kisebbik rossz, vagy, hogy egyelőre nincs jobb esély megúszni a kórságot illetve szabadulni ebből a megszámlálhatatlan sok tilalomból, korlátozásból. Ha még nagyon fennkölt is akarok lenni, akkor azt is mondhatom, hogy gondolok azokra is, akiknek gallyra ment az élete, az anyagi helyzete a bezárások miatt.

A szakemberek azt mondják (és most bocs, de nem Gődényre, Nyunyónénire vagy a széljárástól függően mindig mást mondó fizetett megmondóemberekre gondolok), hogy bármelyik oltás jobb, mint elkapni a Covidot. Nyilván az oltástól is van diszkomfortérzése az embernek, akár egy kis hőemelkedés, hidegrázás, izomfájdalom, de állítják, ez még mindig jobb, mint több hét súlyos tünetekkel. És ami a legnagyobb lutri, nem tudni előre, kinél milyen tüneteket okoz, mennyire súlyosakat. Azt sem tudni, milyen szövődményei lesznek a betegségnek, amik majd csak idővel mutatkoznak. Felejtős az az elmélet, hogy csak az idősek és krónikus betegek kerülnek kórházba. Egyre többen mutatnak súlyos tüneteket, és egyre több fiatal betegszik meg. Minél többen megbetegszenek, annál tovább mutálódik a vírus. Ez pedig nem jó, mert végeláthatatlanná teszi ezt az egész borzalmat. Azt gondolom, okos ember nem a pártokra hallgat, nem a szomszédot kérdezi meg, hanem a szakember véleményét szűri át saját magán, és úgy dönt. Lehetőleg felelősen.

Nyájimmunitás. Tudom, már a hangzása se jó ennek a szónak. Olyan birkaérzése lesz tőle az embernek. Aki ismer, tudja, hogy nem igazán jellemző rám a csordaszellem, szeretem azt csinálni, amit jónak gondolok, és mindig könnyebben elfogadom azt, amit értek. A csak, mert számomra nem érv. Azért, mert ezren állítják, hogy 2x2 az 5, én azt fogom mondani, ha magam maradok is, hogy 4. Most a járványban valamiért mégis magamévá teszem a nyájimmunitás elvét. Mert nem látok jobb kiutat. Mert már piszkosul unom ezt a helyzetet. Mert már szeretném lerázni a korlátozások béklyóját, szeretnék félelem nélkül átölelni embereket, szeretnék utazni, programokat, szeretnék újra élni. És szeretném, hogy azok is visszataláljanak a régi kerékvágásba, akik most az ellehetetlenülés szélén vannak, akiket anyagilag hazavágott a sok tiltás, és hogy a külföldön élő családtagokkal ismét lehessen találkozni.

Azt láttuk tavaly más ország példáján, hogy a megfertőződés kiváltotta nyájimmunitás nem járható út, túl sok áldozattal járna. Marad tehát az oltás. Magunkért, egymásért.

Kosztonyák Katalin írásai itt olvashatók: A SZÓLÁS JOGÁN.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!

Facebook
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.