800

A nyomor vámszedői

Nincs az emberekben lelkierő, hogy utána menjenek a pénzüknek!

Mottó: A világegyetemben nincs olyan adósság, amely törlesztetlen maradna. Deepak Chopra

Adós, fizess! Adós, fizess! – járt a fejében a gondolat, ahogy hazafelé bandukolt gyalog a munkából. Néha eszébe jutott a szépen rendben tartott kocsija, amit annak ellenére, hogy 15 éves volt, egészen jó pénzért el tudott adni. Már akkor is kellett a pénz. Kapott egy fizetési meghagyást, hogy fizessen meg 350 ezer akárhány forintot. Valami tízéves ügy volt. Másnap már az inkasszó is rajta volt az üres számláján, így hát inkább bement tárgyalni a végrehajtóval. Megegyeztek hét havi részletben. Hétszer ötvenezer forint. Valahogy nem érezte igazságosnak, hogy a tőketartozás és az eltelt idő így lett forintosítva. Egyszer küldött talán neki egy felszólító levelet valami ismeretlen cég, aztán 10 évig semmi, ültek az ügyön, neki meg fogalma sincs, hogy most ez melyik ügy, ki a hitelező, ki az engedményes, ki a jogosult. Mindegy. Bizonyára hibázott, fizet, a kocsit eladta, és most gyalog jár.

Egy kezesség miatt is fizet. Az igazi adós, aki a barátja volt, néha ad valamennyi pénzt, néha nem ad. Szegények ők is, nincs értelme cseszegetni őket, van nekik is elég bajuk. A férfi lerobbant, a nő két munkahelyen dolgozik, hogy fenn tudják tartani azt, amijük van, de láthatóan süllyednek egyre lejjebb és lejjebb.

Neki most zárt be megint a munkahelye. A vírus miatt. A főnöke sem tudja, hogy mi lesz. Ha jogosultak bérpótlásra, maradnak, ha nem, közös megegyezéssel elválnak egymástól. 2020 márciusában ezt már „megjátszották”, akkor még semmiféle bérpótlásról nem volt szó. Közös megegyezéssel megszűnt munkaviszonnyal jelentkezett a munkaügyi központba, regisztrálták álláskeresőként, és olyan június hónapban már kapott is 240 ezer forintot. Pont elég volt arra, hogy a közben a barátoktól felvett adósságait kifizesse. Szerencsére, amikor nyitás volt, a főnöke visszavette azonnal.

Rettenetes, hogy miket hall a munkatársaitól. Van, akinek a fél fizetését levonás terheli. Közben minden drágul, minden többe kerül. Ha a tej árát emelik, az húzza a többit, ha a húsét, akkor az húzza a többit. Az egyik munkatársa arra panaszkodott, hogy a végrehajtó állandóan számlát küld neki, hogy a szívszélhűdés kerülgeti minden hónapban. A számla azonban szerinte „hamis”, de legalább is „rontott”, mert csak a végrehajtó havi jutaléka rajta az igazi tétel (vagy még az sem), a többi nem fedi a valóságot, mert mindig ugyanazt az előírást vagy még többet tartalmaz, és a hátralék sem annyi, mint ami a számlán szerepel, ez biztos.

Ez azért lehet, mert a követelés jogosultja NEM küldi el havonta a végrehajtónak, hogy ő a letiltásból menyit kapott meg. Pedig kéne! Nagyon durva dolog ez. Milliónyi ember nem ért ezekhez a végrehajtásokhoz, de az biztos, hogy az az 1 692 000 forintos tartozása hamis adat a számlán, mert ő még szeptemberben kért egy egyenlegközlőt a jogosulttól, amin az szerepelt, hogy a jogosultnak megfizetett 2 760 000-t és még meg kell fizetnie 503 ezret. Szeptembertől februárig megfizetett 365 ezret, akkor elvileg, ami a végrehajtást kérőnek jár az olyan 140 ezer forint. Ha ez így van, akkor mi a jó isten a számlán a hátralékként szereplő 1 692 000 forint?! Most akkor olyan két-három hónapig van még a letiltása 80 000 forint/hóval, vagy ha a számlán lévő hátralékot nézi, még legalább nyolc hónapig, mert akkor fogy el a végrehajtó jutaléka 7600 forintjával? Vagy ha azt nézi, hogy a számlán még mindig van 1 692 000 hátraléka, akkor abba már bele sem mer gondolni. Az előírás pedig azt mondja a számlán, hogy összesen 4 230 000 forintot akarnak rajta behúzni. Miért nem megy el az a végrehajtó a nagyon meleg égtájra, ahová gondolja?! Ja, a tőke? 937 ezer forint volt.

Mindenki elvesztette a fonalat. Valaki az javasolta, hogy kérjen a pali egy újabb egyenlegközlőt a végrehajtást kérőtől, csatolja mellé az abban a hónapban érkező végrehajtói számlát, és kérjen állásfoglalást a Magyar Bírósági Végrehajtói Kartól, valamint kérelmezze, hogy az önálló bírósági végrehajtót, amennyiben hibázott, vonják felelősségre. A fickó nézett ki a fejéből, és csak annyit mondott: nekem nincs pénzem ügyvédre. Szerintem ezért kerüli el a sok trehány – de a „folyamatos” munkájáért jutalékát felszámolni képes – végrehajtó a felelősségre vonást, és hiszi azt magáról, hogy ő az isten. No, ebben sűrű bólogatások közepette mindannyian egyetértettek.

Valaki a közjegyzőt szidta, hogy az az okiratot veszi csak alapul, nagyon nem foglalkozik az elévülési idővel, vagy azzal, hogy milyen jogalap van a követelésre, fizetett-e meg valamit az adós, vagy sem. A közjegyző végrehajtást kér az egykori adós ellen - aki sokszor a kézbesítési vélelem miatt azt sem tudja, hogy miről van szó -, aztán a végrehajtó küldi a kis jegyzőkönyvét (mintha az érintett nem lett volna otthon, közben sosem keresték) vagy izomból kezd és inkasszálni akar. Vagy éppen a munkáltató küldi ki a letiltásról szóló iratot (hogy neki ez az előírás), menjen Jóska-Pista, és tárgyaljon a végrehajtóval, a közjegyzővel vagy akivel csak akar. - „Ő csak akkor tud valamit tenni, ha letiltás visszavonásáról hivatalos papírt kap!” - Puff neki fizetés, puff neki rezsi-kifizetés vagy nagybevásárlás, esetleg telefonszámla vagy TV- internet befizetés. A végrehajtót telefonon elérni szinte lehetetlen, e-mailre nem válaszol, tisztelet annak a kivételnek, akit az illető nem ismer, mert olyannal még nem találkozott.

Szóval így megy ez: milliónyi kaján befektető, behajtó cég (igen sokszor külországbéli) nagyon gyönyörű jólétben megél a milliónyi szerencsétlen emberből, és mégis olyan lusták, hogy az valami rettenet, és ha ők hibáznak, az nem számít hibának, vagy nincs az emberekben lelkierő, hogy utána menjenek a pénzüknek! A nyomorult azt sem tudja, hogy mi lesz holnap, hol verik át, miért ilyen horribilis az összeg, kihez kéne fordulni, de ha mégis, akkor mennyiért. A lényeg az, hogy adósságspirálba keveredik az ember, és a többi meg nem fizetett pénz is szépen fialni fog ennek a törvényes uzsoráslánc tagjainak – mondta a másik munkás a magáét.

Persze a végrehajtáshoz, az eljárási rendhez fűződő rendellenességek nagyon nem bírják elérni az aktuális kormányok ingerküszöbét, és bizony az ellenzék sem áll ki azok mellett az emberek mellett, akiket a befektetők idővel és pénzzel tesznek tönkre. A törvényes uzsorások kivárják az idejüket, és négy-ötszörös pénzt felszámolva kezdik „lerabolni” az ember fiát, merthogy „ő várt a pénzére” egy olyan bürokratikus rendszerben, ahol épp csak az adós nem tudja, hogy valójában mi történik vele.

Pedig senki nem mondja a hitelezőnek, hogy ha már nem tud megegyezni az adóssal, azt engedményezze másra. Senki nem mondja ezeknek a pokoli behajtócégeknek, hogy ne forduljanak bírósághoz, ha már nincs kapcsolat a hitelező, az engedményes és az adós között. Senki nem írja elő, hogy mikor kell a hitelezőnek vagy az engedményesnek bírósághoz vagy közjegyzőhöz fordulnia, vagy mi lenne az az észszerű határidő, amin belül kötelező lenne a végrehajtási eljárást megindítani a „pénzéért” az illető cégnek, behajtónak, engedményesnek.

A befektetők, hitelezők érdekeit szem előtt tartó közjegyzők, önálló bírósági végrehajtók pedig készséges és egyébként igen lusta szolgái a rendszernek, hisz minden nap egy újabb jutalékforint-halmaz nekik is a nyomor vámszedőikként. No, ezért vannak 5-10 évig elhúzódó ügyek, ahol senki nem fordul bírósághoz, mert a törvényes uzsorásoknak így is megfelel, az érintett adós pedig azt se tudja, hogy kinek tartozik már. És mondják meg őszintén, ki emlékszik évente egy levélre, ha egyáltalán volt egy levél. Elvileg most már legalább ajánlva kell feladnia a levelet annak, aki pénzt akar tőlünk.

Bezzeg az adóst úgy kötik a határidők, hogy attól koldul! Ja! És a postások sem állnak a helyzet magaslatán, vagy bedobnak egy értesítőt, vagy nem, és jobban nem bántom őket, pedig mióta elektromos kis kütyüvel járkálnak…

Szóval ez a fajta bürokratikus ügymenet, ahol egy normál embernek meg kéne érteni egy fizetési meghagyást, ami miatt, ha tárgyal az ember a kibocsátást kérővel, képes az az adósság még emelkedni is, millió és millió ember jövedelmének milliárdnyi forintjait tesznek át olyan zsebekbe, amelyeknek a gazdái minimális munkával jutnak hatalmas pénzekhez. Nem jól van ez így!

Hát így beszélgetnek egymás között az emberek. Döntsék el önök vagy egy szakember, hogy hol tévednek, ha tévednek. Az igazság az, hogy hányingerem van a témától, merthogy én sem értek hozzá, de úton-útfélen erről kérdeznek, engem. Ebből annyi az én történetem, hogy a számolgatós embernek azt javasoltam, forduljon a Magyar Bírósági Végrehajtói Karhoz.
A kormány pedig nem egyszerűsít, mert minek. Az ellenzék pedig nem kampányol ezzel a kényes témával, mert minek… Milliónyi ember pedig értetlenkedik, szenved és fizet.

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800 .

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Facebook
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.