Emberére (nem) talált

Járvány van, meg egyebek, de az elképesztő, hogy március 15-én délelőtt 10 órakor egy élettelen debreceni főtér fogadjon bennünket, ha arra tévedünk.
Koppányi Szabolcs

Csak a jellegzetesen helyi, egyik fülemen be, a másikon ki, az agyamat is magával vivő szél harsog körülöttem. Hova tűnt Debrecen?

Épületek és cúg…

A zászló a magasban hol szabadulni próbál rúdjától, hol rácsavarodik, ahogyan az őt kihasználó szél diktálja éppen. Kényszerpályán mozog az is, akárcsak mi, kétlábon járók – illetve inkább otthonülők. Lassan szokássá válik, hogy a forradalmakat átücsörögjük, netán átalusszuk.

Némán, süketen, vakon a valóságra, az odakinti életre. Ott van a net, a tévé, virtuálisan dolgozunk, létezünk, fagyizunk… Nyalunk. Jókorákat.

Széllel bélelt város ez.

Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.