REGGELI FELES

Szimbiózis, avagy ne szórd ki a csontjaidat az emeleti ablakodból, ha már nincs ott a hajléktalan ember

Azt tapasztaltuk, hogy némely parkokban nem a kutyagumi a legnagyobb probléma.
Nyikos Mónika

Két éve költöztünk a Petőfi térre, és nem sokkal később jött az új családtagunk, Lulu. Szerettük ezt a helyet, hiszen sok park van a közelben, ahol tud szaladgálni. Költözésünk után nem sokkal elkezdték felújítani a parkokat. Ez is jó hír volt nekünka, hiszen némelyik parkot direkt kutyák számára alakítottak ki. Az ilyen parkok mellett van egy sima kuka és külön egy kutyáknak kijelölt (kutyafej van rajta) szemétgyűjtő is, ahol eleinte még zacskók is voltak, ezzel is ösztönözve a gazdikat arra, hogy felszedjék a kutyus utáni végterméket. Ez is nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen még a leggyakorlottabb gazdival is előfordul, hogy néha otthon felejti a „kutyazacsit”.

Az utóbbi időben azonban eltűntek a kukákból a zacskók, persze ez egyáltalán nem probléma, mert nálunk tényleg mindig van valami, amivel fel tudjuk szedni a „dolgot”. Sajnos azonban azt tapasztaltuk, hogy ezekben a parkokban nem a kutyagumi a legnagyobb probléma. Van egy park, ahol kezdeni szoktuk a sétáinkat, egész egyszerűen azért, mert Lulu mindig itt szereti a kezdeti pörgést levezetni, és korábban jól gondozott, tiszta park volt ez a hely. Az utóbbi néhány hétben azonban valami megváltozott. A cigicsikkeket nem is említem, mert már fel sem tűnnek.

Nyikos Mónika

A park tele van mindenféle háztartási hulladékkal: lábszárcsont, kolbász, szalvéta, zsebkendő, alma- és hagymahéj (természetesen bezacskózva) és az elmaradhatatlan műanyag poharak. Számunkra ez külön kihívást jelent, hiszen kutya legyen a mancsán, aki ellent bír állni egy szál kolbásznak. Szerencsére a korábbi esetekből tanulva – mikoris Lulu szájából kellett kivennem a kolbászt – már megtanultuk, hogy semmi ilyesmit nem szabad felvenni. Így Lulu – bár minden önuralmára szüksége van – elkerüli az ezen a részen talált háztartási hulladékot. A kutyának – mondhatnánk – ugyan mi baja lenne a kolbásztól? Nem tudom. Nem is akarom megtapasztalni. A lényeg, hogy idegen kaját nem szedünk fel, az azonban zavaró, hogy egy kutyás park ilyen konyhai szemetekkel van tele.

Próbáltam elgondolkodni azon, hogy alakulhat ki egy ilyen rész. Valakik kifejezetten odajárnak szemetelni, vagy egyszerűen a lakók dobálják ki az ablakon ezeket a dolgokat? Ha utóbbi, akkor miért teszik? Hiszen ez mégiscsak az ő környezetük, ők is itt élnek.

Nyikos Mónika

A másik indoka lehet az elszemetesedésnek, ami talán még érdekesebb, hogy régebben volt a környéken egy hajléktalan, akit senki sem akart elzavarni. Éjszakáit a parkok valamelyik padján töltötte, napjai pedig azzal teltek, hogy felszedte a hulladékot, az itt lakók vagy épp elhaladók után: cigicsikkeket egyesével, és mindent, amit talált – és vélhetően nem csak a „nyerészkedés” vezérelte, hogy vajon melyik cigiből szívhat még talán ő is egy slukkot. Szépen elsétált velük a kukáig, és kidobta a szemetet, a lakók pedig hálásak voltak érte. Ő mára eltűnt, nem tudom, merre járhat, de az a park mutatja a hiányát.

Szemét van, mert sokan eldobják, és nem tudni, ki lesz, aki felszedi.

Itt olvasható a többi REGGELI FELES – a Debreciner ébresztőrovata.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1 ezer forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.