A járvány okozta zárás utáni, miniszterelnöki nyitás eufóriája, ahogy az várható volt, kiszakadt számos emberből. Debrecenben például nap közben még csak hangoltak sokfelé a terasszal rendelkező vendéglátóhelyeken, estére azonban belehúztak rendesen - főleg a fiatalok.
A ló egyik oldaláról a másikra érzése volt az embernek, ahogy az egymás szájába kiabáló srácok és lányok nekiszabadultak a hirtelen jött szigorcsökkentésnek. Egyfelől megértem őket, másfelől meg nem.
Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy vajon mindenki kellőképp érzékeli-e Magyarországon, hogy a szabadság nemcsak azt jelenti, hogy úgy és akkor kapcsolódhatok ki, ahogy és amikor akarom - hanem azt is (főleg azt), hogy amikor kell, megfelelően választok (egyáltalán elmegyek szavazni), hogy utána iksz évig olyan irányítása legyen az országnak-városnak, amelyik úgy egyébként is szabadságot ad a népnek, s nem gúzsbakötést?!
A éjjel (élet) soha nem érhet véget...
Ha hozzá szeretnél szólni, megteheted a Debreciner közösségi oldalán. Várjuk véleményedet!
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!
