„Akad itt még jócskán tennivaló a lehetetlen lehetségessé változtatásával”

Tizenegy üzenet a kétéves Debrecinernek.

Születésnapi üdvözletet kértünk olyan személyektől, akikkel együtt dolgoz(t)unk, akikkel volt már szakmai kapcsolatunk, akiknek adunk a szavára. Nem dicséretet vagy méltatást vártunk, hanem azt kértük, hogy néhány mondatban mondják el, mit ajánlanak nekünk, a Debreciner szerkesztőségének, mire figyelmezzünk, mit várnak tőlünk, szerintük nekünk mi a dolgunk, mi nem tetszik nekik a működésünkben. Félkérésünkre tizenegyen válaszoltak: György Zsombor, Hodosán Róza, Iván Júlia, Katus Eszter, Lakner Zoltán, L. László János, Lukácsi Katalin, Martin József Péter, Pásztor András, Polyák Gábor és Urbán Ágnes. Köszönjük szavaikat!

debreciner.hu

György Zsombor

főszerkesztő-ügyvezető, Magyar Hang polgári hetilap és portál

Sokaknak talán teljesen természetes, hogy a minőségi lokális hírportálok pár kattintással elérhetők, és alternatívát jelentenek a propaganda tengerében. De emögött komoly munka és emberi teljesítmény áll. Ellenszélben hajózni, jéghegyet középről kerülni. Hitelesen tájékoztatni, és küzdeni – talán mindenek előtt az érdektelenség, az apátia ellen. Ez a mi munkánk; és nem is kevés, és ezt teszi immár két éve rendületlenül a Debreciner szerkesztősége. Tegyünk azért mindannyian, hogy az ilyen kis szigetek a víz felett maradhassanak!

György Zsombor

Hodosán Róza

szociológus

Kedves Debreciner!
Nagyon örülök, hogy immár két éve létezel. Számos értékes, fontos cikket olvashattam, videót láthattam, ami Debrecen és a régió számára olyan információkat, témákat juttatott el, amiket máshonnan nem kaphattak volna meg. Pótolhatatlan a szabad véleménynyilvánítás helyi jelenléte, a független forrásból érkező hírek, véleményekhez való hozzájutás lehetősége. Ebből van ma a legkevesebb nálunk, s külön öröm, hogy szülőföldem fővárosában létezik egy ilyen hírforrás. Szeretem a színvonalas munkát, a témák változatosságát, azt a teljesítményt pedig becsülöm, amivel egy ilyen független lapot lehet működtetni.
Köszönöm, hogy létezel, köszönöm a sok munkát, amivel jelen lehetsz, s eljuthatsz az információtól, szabad sajtótól elzárt régióhoz.
Élj soká, Debreciner! Éljen a sajtószabadság, amit te is segítesz visszahozni!

Hodosán Róza

Iván Júlia

jogász, az Amnesty International Magyarország korábbi igazgatója

Katus Eszter

újságíró-szerkesztő, Átlátszó

Amióta elindult az Átlátszó Vidéki lapszemléje, nem volt olyan hét, hogy a Debreciner valamelyik cikke ne került volna be a válogatásba. Ide csak a független (azaz nem pártok által támogatott) hírportálok közéleti, saját feldolgozású témái kerülnek be. Mivel ezek a legértékesebb anyagok minden szempontból, arra szeretném biztatni a szerkesztőséget, hogy ezekből legyen minél több! Nyilván az ilyen cikkek előállítása a leginkább időigényes és a legköltségesebb munka, de erre van szüksége az olvasóknak: releváns kérdésekre, tartalmas válaszokra és igényes, érthető megfogalmazásra. Pont arra, amilyen a Debreciner is volt az elmúlt két évben.

Katus Eszter

Lakner Zoltán

politológus, a Jelen hetilap főszerkesztője

Lehetetlenre csak azok vállalkoznak, akik másképp látják a lehetséges és a lehetetlen viszonyát, mint mások, és éppen azért, mert ők belevágnak a lehetetlennek látszóba, ki is tágítják a lehetséges tartományának határait. Szabad sajtót művelni a mai Magyarországon, pláne Debrecenben, ilyesmibe csak azok fognak, akiknek nem csupán a meggyőződésük erős, de komoly tudásuk is van arról a világról, amelyet be akarnak mutatni. Hiszen másképp nem érzékelnék az esélyt sem arra, hogy igenis dacoljanak a közegellenállással. Tényleg nem árt, ha a bátrak okosak is. A Debreciner azt kérte, ne fényezzem őket a születésnapjuk alkalmából, ám éppen azért nehéz ezt megállni, mert akik a portált, annak szerkesztői koncepcióját és önfenntartási konstrukcióját kitalálták, pontosan így gondolkodnak, ahogyan az ebben a kérésükben benne rejlik: önmagukról is kritikusan, soha senkit sem kiszolgálva, csakis az olvasóknak és a tényeknek tartozva felelősséggel. Jó volna ebből a hozzáállásból még többet kapni a Debrecinertől, meg Debrecentől, és akkor már úgyszintén egész Magyarországtól. Akad itt még jócskán tennivaló a lehetetlen lehetségessé változtatásával. Isten éltesse az okos bátrakat!

Lakner Zoltán
Koppányi Szabolcs

L. László János

újságíró, a Nyomtass te is! hetilap főszerkesztője

Magyarország második legnépesebb városában, hosszú évekre visszatekintve, nem volt független sajtó. Se olyan helyi tv, se rádió, se újság, amely szabadon szólhatott volna a valóságról. A most kétéves Debrecinert ez a kényszer hozta létre. A születés és felnövekedés is abnormális körülmények között történt. A jelenlegi hatalom ugyanis gyakorlatilag megszüntette a szabad hirdetési piacot. A vállalkozások - kicsik és nagyok - meg vannak félemlítve, nem mernek reklámokat elhelyezni a független sajtóban. Ezért egyetlen lehetőségük maradt, az olvasókhoz fordulni támogatásért. Ez egyszerre jó és rossz. Jó, mert a Debreciner csak az olvasóitól függ, és rossz, mert jószerével ez az egyetlen bevételi forrásuk, ami gátat szab a szerkesztőség lehetőségeinek. Kedves jelenlegi és leendő olvasók, csak tőletek, tőlünk függ, hogy a Debreciner még jobb legyen.

L. László János

Lukácsi Katalin

publicista, közéleti aktivista

Katolikus jászként talán kissé hiteltelen azt írnom, hogy Ich bin eine Debreciner, mégis örülök a lapnak, és örülök, hogy az Alföld fővárosában utat tört magának ez a független és civil kezdeményezés. Habár Debrecen még nem fővárosa az egész országnak, sokat jelent nekünk a Jászságban és a megyében, hogy a régió legnagyobb városa miként vizsgázik közösségként. A narancsszínű egyhangúsággal szemben ez a város sokkal gazdagabb, európaibb és kreatívabb, amelyre nemcsak az ellenzéki pártok, hanem a társadalmi kezdeményezések az igazi bizonyíték. A Debreciner sikere példa az egész Alföld számára cívis öntudatból. További sok sikert és sok támogatót!

Lukácsi Katalin

Martin József Péter

a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója, a Figyelő egykori főszerkesztője (2003-2009)

Lapot alapítani és csapatot építeni „békeidőben” sem könnyű feladat, hát még erős ellenszélben, amikor a hatalomnak finoman szólva nincs ínyére a független média. Porcsin Zsolt és csapata példát mutat abból, hogy miként lehet a körülmények ellenére színvonalas, a különféle véleményeket tárgyilagosan bemutató online újságot csinálni a debrecenieknek, és persze az egész országnak.

Martin József Péter

Pásztor András

ügyvezető, Menedzsment Fórum

Független helyi sajtó nélkül nincs sajtószabadság, és ha nincs sajtószabadság, nincs demokrácia sem. Múlhatatlanul fontos az, amit a Debreciner két éve minden nap megtesz: valódi újságot ír, informálva a helyi és nem helyi polgárokat arról, ami rájuk is tartozik, ami az életüket befolyásolja. Csak az előfizetők és támogatók révén folytathatják tovább nélkülözhetetlen munkájukat, mögöttük csak és kizárólag az olvasók, mi állunk. Sokkal több ilyen lap kellene, és egy élhetőbb országot kapnánk cserébe. Köszönöm Porcsin Zsolt és kollégái mindennapos munkáját, csak így tovább!

Pásztor András

Polyák Gábor

médiakutató, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője

Szélmalomharc ellenszélben - nagyjából így írható le mindazok munkája, akik az elmúlt bő évtizedben azon dolgoztak, hogy az újságírás komolyan vehető szakma maradjon, a nyilvánosság pedig a vélemények cseréjét és a kölcsönös megértést szolgálja. Korszerűtlen elvek és gyakorlatok vezérlik ezeket a tépett Don Quijote-kat. Pontosság, tényszerűség, elfogulatlanság, távolságtartás, a közönség nagykorúként kezelése. De ezek a korszerűtlenségek segítenek minket abban, hogy egy-egy pillanatra mégis egy normális ország lakóinak érezzük magunkat, és még hisszük azt, hogy egy új kezdetnek is ezek lesznek az alapkövei. A Debreciner sokat látott újságírói valójában még élvezik is ezt a szélmalomharcot. Nem mintha lenne választásuk: ők olyanok, akik csak így képesek létezni, a szakmai tisztességbe kapaszkodva. A jó hír, hogy az ellenszél újabb és újabb ötleteket kényszerít ki. A Debreciner alkotói és olvasói, a sajtószabadság védelmezői végül mind megerősödve kerülünk ki a viharból. Megtanultuk, hogyan használjuk a közösségi médiát, hogyan szólítsuk meg a megszólíthatókat, hogyan jussunk bevételhez ott, ahol már morzsákban sem fedezhető fel piac. Szóval jó nekünk, akkor is, amikor rossz nekünk. Köszönjük, Debreciner, vár még ránk néhány malom.

Polyák Gábor

Urbán Ágnes

médiakutató, Mérték Médiaelemző Műhely

A Debreciner egészen különleges szerepet tölt be a médiatérképen. Közismert, hogy a teljes magyar média rossz állapotban van, de ráadásul a megmaradt független szerkesztőségek jellemzően Budapesten működnek és a tartalom is nagyon erősen főváros fókuszú. Az országos nyilvánosság alig-alig értesül arról, hogy mi történik vidéken, milyen problémákkal néznek szembe a nagyvárosok, milyen mintázatok alakulnak ki a helyi korrupcióban. Debrecen azon kevés városok egyike, amiről mégis sokat tudhatunk, hiszen a Debreciner betölti a független, minőségi, lokálpatrióta sajtó szerepét. Sokkal jobb hely lenne ez az ország, ha mindenhol működne egy ilyen szerkesztőség. Erre alighanem sokat kell még várni, így örüljünk annak, hogy a Debreciner már két éve itt van velünk és reméljük, hogy még sok születésnapot ünnepelhet.

Urbán Ágnes
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.