Hogy jön Artúr 1956-hoz?

Egy orosz anyanyelvű férfi tobozokból rakta ki fia nevét Debrecenben, egy másik, magyar, pedig éppen a forradalom évében forgalomba került klasszikus motorral hívta fel magára a figyelmet az '56-os események Debreceni Egyetem melletti megemlékezése során.

Mondjuk, a beszédet tartó Papp László polgármester több aktuálpolitikai elemet hangoztatott, mint a 65 évvel ezelőtti történelmi szereplők vagy események méltatását, így kicsit nehezemre esik őszintén forradalmi megemlékezésnek nevezni azt, amin részt vettünk. A városvezető politikus hallgatósága főleg a hivatalból ott lévőkből, vagyis katonákból, rendőrökből, tűzoltókból, politikusokból, hivatalnokokból, valamint egyes szervezeteket képviselőkből, illetve a néhány koszorúzó civilből, a műsort előadó művészekből, a tudósító médiamunkásokból és további érdeklődőből állt. Bár az éneklő színészek a maguk részéről odatették magukat, úgy egészében véve nem kerültem forradalmi hangulatba a látottaktól, hallottaktól. Amolyan szokványos koreográfia szerint zajlott minden, Himnusz, ünnepinek nem mondható beszéd, , ének, koszorúzás, Szózat, trombitás takarodó.

Zöldön toboz

Koppányi Szabolcs

Mégis akadt két férfi, aki egy kis színt és személyes vonatkozást vitt a programba. Ahogy az október 23-i megemlékezés a vége felé közeledett, az egyetem melletti emlékmű mögötti alacsony zöldsövénynél egy férfi matatására figyeltem fel. Onnan, ahol én álltam eleinte csak valamilyen krikszkraksznak tűnt az, amit a növényzet tetejére halmozott fenyőtobozokból nagy műgonddal.

Koppányi Szabolcs

Végül egy cirill betűkkel írt „Artúr” bontakozott ki belőle. A hivatalos személyek még javában koszorúztak, ám engem a rejtélyes név vonzott. A férfi halk érdeklődésemre néhány tört magyar szóval közölte, ez az ő fia. Amikor többet szerettem volna megtudni, már nem jutottunk dűlőre, így nem tudni, a ránézésre 50-es orosz (?) férfi gyermekének milyen kapcsolata lehet 1956-tal és a magyarországi történésekkel vagy akár Debrecennel. Amint a megemlékezés véget ért, le is szedte a tobozokat. Ám egy-két percig szeretettel nézett le alkotására.

Koppányi Szabolcs

Retró motor a parkolóban

Az összesen egy órán át sem tartó esemény végeztével igen hamar szétszéledtek az emberek, egy korabeli motorosruhában feszítő és egy mutatós Danuvia kétkerekű mellett ácsorgó másik férfi azonban nem sietett sehova. Mint elmondta 1956-ban gyártották ránézésre remek állapotban lévő motorját, amelyet elég gyakran használ. Ezt bizonyítandó, három nem autentikus felszerelési tárgyat is felfedezhettem a járgányon. A bőr oldaltáskák teljesen idomultak a szép vonalú motorhoz, vagyis azokról legfeljebb szokatlanul jó állapotuk miatt gondolhattam, hogy nem egyidősek a gépezettel.

Koppányi Szabolcs

A kormányon lévő fekete mobiltelefon-tartó viszont egyértelműen jelezte, tulajdonosa nemcsak a több mint félszázados mechanikát, de a jelen műszaki vívmányait is használja easy riderezés közben.

Koppányi Szabolcs

Ami meg a szintén elöl feszítő Szabadság-szobor figurát illeti, annak eredetijét a Gellért-hegyen az idők során némileg átalakították, átértelmezték. Egy robogó járművön, főleg motoron kétségtelenül jól mutat.

Ám vajon mi történhetett Artúrral?

Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Koppányi Szabolcs
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.