800

A „roma politikus”

Nem vádolok én senkit bűncselekmény elkövetésével, csak utálkozom ettől a ronda rendszertől és a szabályaitól, ahol a romának nem kell tudni semmit, csak talpat nyalni!

Mottó: Amikor egy egyenes jellemű, nemes lelkű, megfontolt, igaz ember a politika színpadára lép, a jó emberek nézzenek körbe maguk között: eggyel kevesebben lesznek. Roger Martin du Gard

Valamikor a 90-es években, a rendszerváltoztatást követő időszakban, amikor is a civil szerveződések hajnalát éltük, parázs ellenségeskedés alakult ki a kormányhoz közeli és a kormánytól függetlenebbül, radikálisabb célkitűzéseket megfogalmazni kívánó sok-sok ilyen-olyan roma szervezet között, ami létrejött a nagy szabadságban. Olyan hibrid helyzetek alakultak ki, hogy a civil cigányok politikai babérokra törtek és a keretek nem is voltak rögzítve. Ma se nagyon van ez másképp, elég sokat kritizálja a civil cigány réteg azt, aki cigánypolitikát mer emlegetni.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény pedig alkotott egy olyan törvényi keretet, ami senkinek sem tetszett, csak a kormánynak. Ettől függetlenül megalakultak 1994-ben az első kisebbségi önkormányzatok. No, nem azért, mert annyira kultiválta volna a cigányokat a kormány, hanem inkább azért, mert a határon túli magyarok érdekeit szem előtt tartó politikai törekvések egyik jó eszköze volt ez az identitáspolitika megjelenítésére alkalmas intézmény. Ott kin, nem itt bent a romáknak! Ezzel olyan európaiak lettünk.

Szavaz az Országos Roma Önkormányzat közgyűlése
Huszár Dávid/Népszava
Magyarországon jelenleg 13 nyilvántartásba vett nemzetiség van a törvény szerint. Voltak és vannak, akik identitásuk mentén nem kívánnak ilyen kitételeket, megkülönböztetéseket maguknak! Nem is akarok én itt történelmi sarokpontokat felsorolni arra, hogy hányszor és minek változtatták meg a kisebbségi (később nemzetiségi törvényt), mert felesleges. Jelenleg regisztrálnia kell a magát nemzetiséginek valló személynek a nemzetiségi választói névjegyzékbe, és akkor szavazhat a roma nemzetiségi önkormányzati választáson. Az olyan jó nekik, csak tudnám miért!

Ha nagyon-nagyon cigány akar lenni valaki például, akkor az országgyűlési választásokra is kiterjedő hatállyal kérheti a felvételét a nemzetiségi névjegyzékbe.
No, ez már komoly dolog, mert ha az országgyűlési választásokra is kiterjedő hatállyal kéri a felvételét a delikvens roma (vagy a másik 12 nemzetiség bármely tagja a saját nemzetisége szerint), akkor bizony egyetlen befutó pártra sem szavazhat, csak a saját Országos Nemzetiségi Önkormányzata által állított, úgynevezett nemzetiségi listájára, ahol nincs alternatíva, hogy „hát én immár kit válasszak”, hanem tetszésalapú egylistás választás van! (Itt szívem szerint röhögnék egy nagyot, de még sincs kedvem!)

A többiek ebből nem csinálnak nagy ügyet, mert tudják: igen kicsi az esélye annak, hogy erről a nemzetiségi listáról bárki is teljes jogú országgyűlési képviselőként bejusson a magyar parlamentbe. 2018-ban a németeknek sikerült, a cigányoknak nem, a többi kisebbség pedig számarányait tekintve sem áll úgy, hogy 25-27 ezer szavazat mozduljon egy irányba, egy személyre. A többiek a politikából sem csinálnak nagy ügyet ebből. Számukra fontosabb, hogy az anyaországi forrásokkal karöltve minél több pénzt csiholjanak ki a kormányból, és jól működő oktatási képzési intézményeket, közgyűjteményeket, könyvtárakat, az identitásukat visszatükröző közösségi tereket hozzanak létre. Egyébiránt őket sem tartom politikusnak, csak jól lobbizó civileknek.

De mi az apropója, hogy a nemzetiségi önkormányzatiság most a témám:
az Országos Roma Önkormányzat közgyűlési döntése alapján 2021. november 9-én a testületi többség a 2022-es országgyűlési választásokra megválasztotta a roma nemzetiségi lista vezetőjének az Országos Roma Önkormányzat elnökét, Agócs Jánost. A jegyzet szempontjából érdektelen, hogy hogyan. Határozatok születtek róla, és kész. (Közben kiabálás és fegyelmezetlenség. A civil középen üldögél, a múlt századot idéző szavazatszámlálás kézzel, stb.)

Persze a régi szószóló már megóvná az eredményt, és egy, a testületből régebben kivált, képviselői mandátumáról lemondott (egyébként nem cigány ember) már közérdekű bejelentéssel is élt a Budapest Főváros Kormányhivatala Törvényességi Felügyeleti Osztálya felé. Az óvás és a közérdekű bejelentés lényege, hogy néhány képviselő nem köztartozásmentes. Éljen! Elindult a cigányvircsaft, ilyet más nemzetiségeknél nem él át az emberfia! Akkora ordítozást sem!

Farkas Félix, a volt nemzetiségi szószóló, a jelenlegi kormánypárt kegyeltje ezek szerint adminisztratív eszközökkel próbálja megvívni a csatáját, hogy mégiscsak a köztudottan fideszes cigány ember képviselje a cigányokat a parlamentben szószólóként! Igen, nagyon, csendben.

Röviden: a választott, általam túl sokra nem tartott roma képviselők szavazati arányai szerint valamiféle szakításra vágynak a jelenleg megszokott „kormánypárt és aktuális cigány klónja” szerepből. Lehet, hogy ez nem így van, mert szerintem az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok mindig is az aktuális kormány befolyása alatt fognak állni, míg a világ világ! Maximum arról lehet szó, hogy a megszokott néma politikai szolgát ki váltja fel, ki kerül politikai lobbista helyzetbe. Lesz-e az Országos Roma Önkormányzatnak egyáltalán együttműködési megállapodása a magyar kormánnyal?

Leírni érdemes azt is, hogy a valódi és a - partvonalról bekiabáló - műcivilek (akiket mások roma mozgalmároknak neveznek, akiknek 30 éve nem célja a mozgalom-párt-képviselet triász utolsó két tézise), azzal érveltek, hogy nem muszáj ám a törvényi szabályozás szerint csak é s kizárólag választott roma képviselőnek vezetnie azt a listát! Lehetne egy olyan civil is listavezető, aki sokkal érdemesebb a feladatra. A roma képviselők azzal érveltek viszont, hogy ők választott képviselői a Magyarországon élő roma származású állampolgároknak, míg a civileknek nem! Meg kell mérkőzni ezért a képviselőségért, aztán majd lehet válogatni és választani! Jó érv. Politikus érv. Igazuk van. Csak ők se érnek egy fabatkát sem! Ez a véleményem. És nem mellesleg az orrukra koppint a mindenfelé és mindenkivel kokettáló álcivileknek, akik véleményem szerint a valós roma politika megindulásának második legnagyobb gátjai. Az első - gondolom kitalálták, hogy - a roma önkormányzatiság.

Szóval ez a roma politika maga fertő ebben az állapotában, ahogy van! Szégyellem. Azonban nem szégyellem azt, hogy cigány vagyok. Ez is egyfajta identitászavar. Nincsenek képviselőim, csak úgy látszik, hogy vannak. Milyen jó is az nekem!

Már ott kezdődnek a bajok, amikor a választás zajlik. Megküzd a múlt és a jövő. Ha a múlt roma politikai szereplői jól csapták a szelet a helyi „nagyönkormányzatoknál”, akkor hallgatólagosan bízhatnak abban, hogy hozzájuk fognak ragaszkodni a nemzetiségi választások idején is. Erről többet nem írok, hogy hogyan lehet ragaszkodni a múlthoz, amikor konkrétan a választások zajlódnak, de nem érdemes kimenni cigarettázni a szavazatszámlálások idején az új aspiránsnak vagy az őt képviselő személynek. Pont. Egy haverom mondta. Pont. Nyíregyháza. Pont. Elítélt közokirathamisító is tagja az RNÖ-nek. Az őt elnöksége idején felügyelő jegyzőt sosem vonták felelősségre. Éljen a lobbi! Lassan visszaállhat akár a „rend” is. Nem, nem kell visítani, nem vádolok én senkit bűncselekmény elkövetésével, csak utálkozom ettől a ronda rendszertől és a szabályaitól, ahol a romának nem kell tudni semmit, csak talpat nyalni! Ezért a kijelentésemért azonban vállalom a felelősséget. Pereljen be, akit sért!

Ha már helyi szinten megvolt a választás (most itt ugye a roma önkormányzatiság a téma, tehát értsék így), utána megalakul az új helyi roma testület, kvázi jegyzői felügyelet alatt. Azért kvázi, mert nincs rá igazi szabály, hogy ki mit tehet, ki milyen szinten kerül bevonásra, mit és mikor tehet ez a jegyzői felügyeletre kinevezett személy, no és mennyire felelős! A fentebb leírt esetben - amikor a testületi jegyzőkönyveket úgy gyártotta a régebbi RNÖ elnöke, hogy nem volt hozzá jelenléti ív - semennyire nem vonták felelősségre. Milyen jó már a jogrendszerünk, nem?!

Az átadás-átvétel általában egy káosz, az együttműködés szintén, a pénzkezelés szintén. Hatalmas joghézagok, sok tekintélyelvűség - ez jellemzi a helyi roma nemzetiségi önkormányzatok működését. Nem jobb a helyzet a megyei (területi) roma nemzetiségi önkormányzatok esetében sem. Tekintélyelvűség, hozzá nem értés, törleszkedés és sok pénz - értelmes eredmény nélkül, akár volt elítéltekkel is a testületek berkeiben és környékén.

A harmadik szint az Országos Roma Önkormányzat szintje.
És képzeljék el, semmiféle hierarchikus rend nincs közöttük egyik szinten sem. Mindenki eszköznélküli Don Quijote normatív- és feladatalapú támogatási rendszerben, ahol a kormány vagy a kormányközeli tisztviselők mondják meg, hogy ki mennyit kaphat, és mire.

Vagy milyen önkormányzatiság az, ahol most már nagyjából lehet tudni, ki a cigány (régebben azt se), ki szavazott rájuk, ki szerepelt a nemzetiségi választói névjegyzékben, de egyébiránt épp a nemzetiségi választó lenne a legjobban felháborodva, ha bármelyik szinten olyan rendeletet vagy törvényt alkotnának ezek a „mű-önkormányzatok”, ami ránézve, rá, a cigányra, kötelező lenne!
Persze! Oké! Rendben van! Önazonosság megőrzése, kultúra, köznevelés, nyelv- és hagyományápolás, nemzetiségi témájú műsorok, nemzetiségi épített tárgyi örökség, bla-bla-bla... Itt olvashatják a törvényt: A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény.

De minek ehhez mandátum? Egy jó közhasznú egyesület bőven el tudná látni ezeket a feladatokat. Vagy egyszerűen csak az a kérdés, hogy a kormány által dotált intézményekben dolgozók - sokszor maguk a „politikusok” és választók - mind kormánypártiak maradjanak? Vagy még mindig nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, ha közel egymillió roma származású magyar állampolgárnak lenne valós képviselete a parlamentben? Vagy kellenek a csicskamunkára képzetlen roma emberek, hogy irányítsák a többit, például a közfoglalkoztatásban! Mire jók ezek az emberek? Hozzáteszem, tisztelet annak az igen szűk kivételnek, akik bevállalják egy darabig ezt a szerepkört, majd az eszköztelenség, a politikai szorítás, a cigány érdektelenség, más esetekben az „adjál-adjál, mert én hátrányos helyzetű vagyok”, „szociális segítség kellene”, „minek vagy te itt, ha nem tudsz adni 3000 forint segélyt, amikor nem tudok mit főzni?” - stílusú emberek miatt feladják és messzire elfordulnak a roma politikától, elprojektelgetnek (ott nagyobb a szabadság), és közben maga a nemzetiség politikai erő és irányítás nélkül elsorvad, elbutul, megszűnik a közpolitikáról még csak gondolkodni is.

Apropó parlamenti képviselet!

Fentebb írtam, hogy a nemzetiségi listáról bekerülhet valaki (egy fő) akár képviselőnek is az Országgyűlésbe. Ez a kedvezményes mandátum. Nem fejtem ki bővebben, a lényeg az a kedvezményes mandátumnál, hogy a legkevesebb szavazattal parlamentbe jutó nagypártok pártkatonája az etalon. Ehhez az eredményhez mérik a kellő számú szavazatot. Tehát egy! Nem több! Hiába érné el, mondjuk, a nemzetiségi lista második helyezettje is a kedvezményes mandátumhoz szükséges kb. 25-27 eter szavazatot! Ez csak és kizárólag akkor lenne lehetséges, ha a roma nemzetiségi lista akkora támogatást kapna szavazatban, hogy elérné a parlamenti 5%-os küszöböt.

No, olyan itt Magyarországon soha nem lesz! A roma közösség itt olyan heterogén, hogy inkább „húznák vissza az asztalról az asztal alá” a jelölteket, mint segítenék! Ergo a tekintélyelvűség talaján maradva majd megint lesz egy néma leventénk! Mint mindig.

Köszönöm, hogy időt szakítottak a jegyzet elolvasására! Nem árt ezekkel a dolgokkal tisztában lenni, még akkor is, ha valaki történetesen nem cigány.

Horváth Ferenc írásai itt olvashatók: 800 .

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.