Erősen kezdtünk, de visszaeshet a magyarok járványügyi biztonsága

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ összegzése arra hívja fel a figyelmet: számos eszköz állna rendelkezésre az oltási program felpörgetéséhez. A kutatások szerint az alacsony átoltottságért leginkább a bizalomhiány, a hamis biztonságérzet, a rossz kockázatelemzés és a kollektív felelősség hiánya okolható az oltások felvételét nehezítő körülmények mellett – tájékoztatta a Debrecinert Sándor János debreceni epidemiológus.
Rajtad múlik! Kattints a képre!
Debreciner

Javában tart a koronavírus-járvány negyedik hulláma, az újonnan regisztrált fertőzöttek napi adatai már egy ideje jócskán meghaladják a második és a harmadik hullám tetőzésekor tapasztalt számokat, és a napi halálozási adatok is egyre aggasztóbbnak tűnnek. A kormány a helyzet súlyossága miatt november 20-tól ismét elrendelte a zárt térben történő kötelező maszkhasználatot. A koronavírus elleni védőoltások terén eközben jelentős előrelépést Magyarországon már hónapok óta nem lehet megfigyelni, cikkünk írásának idején az oltottak száma nem sokkal jár 6 millió felett. A helyzet áttekintéséhez Sándor János debreceni epidemiológus professzor segítségét kértük.

A magyar oltási program eddig a korai kezdés miatt volt eredményesebb az EU-átlagnál

A szakértő a Debrecinert arról tájékoztatta, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) adatai szerint Magyarország korán elindította a koronavírus elleni vakcinálási programját, ezzel korán milliók számára nyújtott biztonságot. Az Európai Unió országaiban ugyanakkor a későbbi indulás ellenére mára a magyarhoz képest eredményesebbé váltak az oltási programok, az EU átlagos átoltottsága a 33. héten megelőzte a magyarországi mutatót.

Sándor János kifejtette, a korai kezdés miatt a magyarországi felnőttek sokáig védettebbek voltak: a 33. hétig közel 21,6 millió úgynevezett személy-héttel töltöttek többet biztonságban a magyarországi felnőttek, mintha itt is az EU átlagos heti átoltottsági adatai lettek volna jellemzők.

A személy-hét a védőoltások felvétele után kialakuló védettségben töltött, hetekben mért idő populációs szintű összegzése. Ha egy felnőtt 10 hete védett, egy másik 16 hete, egy harmadik pedig 5 hete, akkor ők hárman együtt 10+16+5=31 személy-hetet töltöttek védettségben.

Később azonban megfordult ez a trend: ha a 33. héttől a 44. hétig az EU átlagos heti oltási tempója lett volna jellemző Magyarországon, akkor az országban majdnem 5,3 millió személy-héttel lett volna több a felnőttek biztonságban töltött ideje.

Összességében, az egész évet tekintve azonban még így is eredményesebbnek tekinthető az eddigi magyarországi oltási program, ugyanis a járvány kitörése óta Magyarországon az EU-átlagnál több mint 16,3 millió személy-héttel több biztonságban részesültek a magyar állampolgárok. Sándor János összegzése szerint az Unióban Magyarország a 7. legjobb teljesítményt tudja felmutatni, csak Málta, Írország, Dánia, Portugália, Belgium és Észtország előz meg minket a védettségben töltött időt tekintve, a térségben pedig a legjobbak vagyunk.

Újabb társadalmi csoportok tömeges oltására van szükség

Az epidemiológus tájékoztatása szerint azonban Magyarország az átoltottsági listán már csak a 18. helyen áll, alacsonyabb átoltottságot csak Észtországban, Szlovéniában, Lengyelországban, Lettországban, Szlovákiában, Horvátországban, Romániában és Bulgáriában értek el. „Az oltási programmal teremtett biztonság szempontjából vissza fogunk esni az EU-s országok ranglétráján a jelenlegi oltási gyakorlat fenntartása esetén” – hangsúlyozza a kutató. Mint írta, az adatok azt jelzik, hogy szükséges lenne a nehezebben elérhető felnőttek, társadalmi csoportok tömeges vakcinálása, tovább kellene fejleszteni az eddig használt oltásszervezési eszközöket. „Ehhez fel kellene használni minden eszközt, mert megtanulhattuk az elmúlt hónapok nemzetközi híradásaiból, hogy miben mérhető a nem megfelelő járványkezelés ára” – közölte Sándor János. A professzor felhívta a figyelmet arra, hogy az ECDC október 15-én már kiadott egy ajánlást ezekkel a módszerekkel kapcsolatban.

„Az ECDC ajánlásában is tükröződő, egyöntetű nemzetközi szakvélemény szerint a jelenlegi oltásszervezési eszközök átalakítására van szükség. A könnyebben elérhető – szerencsére Magyarországon a többséget adó – társadalmi csoportokhoz igazított módszerek után a nehezen elérhető csoportok sajátosságaihoz, a nehéz körülmények között élőkhöz, az önmaguk problémáit hatékonyan kezelni nem képesekhez igazított eszközök alkalmazására is szükség lenne a mostani szakaszban. Olyan módszereket, praktikus megoldásokat kellene kialakítani, amelyek a COVID-19 járvány visszaszorítása mellett hozzájárulhatnak az ország számára már hosszú ideje óriási terhet jelentő népegészségügyi problémák (kiemelkedően magas elkerülhető halálozás, alacsony szervezett szűrési hatékonyság stb.) hatékonyabb kezeléséhez is a pandémia utáni időszakban” – írta Sándor János epidemiológus professzor.

A szakértő felhívta a figyelmünket, hogy az ECDC honlapján olvasható október 12-i állás szerint Európában a felnőttek 74 százalékát immunizálták, az országok között azonban jelentős különbségek vannak: Bulgáriában például mindössze 23,5 százalékos, míg Írországban 92 százalékos az átoltottság. „Az alacsony átoltottság együtt jár a járvány felerősödésével, az egészségügy túlterhelésével (annak minden, nem COVID-19 megbetegedésekkel összefüggő következményeivel együtt) és a halálozás emelkedésével” – írta Sándor János.

Az epidemiológus úgy látja, az országok közötti eltérésben nemcsak az oltóanyaggal való ellátottság különböző szintje, hanem az egészségügyi ellátórendszerek különböző jellegzetességei és a lakosok attitűdbeli eltérései is szerepet játszanak. „Mára a vakcinák kellő mennyiségben állnak rendelkezésre, ezért különösen fontos annak ismerete, hogy milyen társadalmi csoportokban és miért marad viszonylag alacsony az átoltottság. Ez részben a nem megfelelő mértékben vakcinált csoportokkal szembeni kötelesség, részben a járványfolyamat általános kezeléséhez szükséges eszköz, ami nem csak a gyengén átoltott csoportok érdekét szolgálja” – közölte a kutató.

Sándor János tájékoztatása szerint a WHO az átoltottság és a rosszul átoltott csoportokban az oltási program viszonylagos eredménytelenségének a monitorozását javasolja az országoknak. Az eddigi kutatások szerint az alacsony átoltottságot az alábbi tényezők valamilyen kombinációja okozza:
• bizalomhiány (oltóanyaggal, az oltást végző egészségügyi szolgáltatókkal, a védőoltási rendszert kialakító döntéshozókkal szemben)
• korlátozó tényezők (földrajzi hozzáférhetőség nehézségei, a védőoltással kapcsolatos információk megértésének korlátozottsága, a védőoltás felvételének egyesek számára elriasztó körülményei)
• hamis biztonságérzet (valamilyen okból nem reálisan érzékelt kockázat)
• rossz kockázatértékelés (nem megfelelő hozzáférés a szükséges információkhoz, félreinformálás, nem megfelelő képesség az információk feldolgozásához)
• kollektív felelősség hiánya (motiváció hiánya a járvány féken tartására, ezáltal mások védelme érdekében felvett védőoltásra).

Az ECDC a jelentésében összegyűjtötte, hogy a különböző európai országok hogyan próbálták befolyásolni ezeket a tényezőket. Magyar példákat nem sorolnak fel, Sándor János szerint valószínűleg azért, mert magyarországi szakemberek nem vettek részt a jelentés összeállításában.

Sándor János professzor által összeállított lista a beavatkozási kísérletekről az ECDC jelentése alapján:

1) Bizalom erősítése
a) Belgium: azonosították az egyes közösségekben a véleményvezéreket és helyi szervezeteket, akiket/amiket bevontak az oltások szervezésébe; részletes átoltottsági adatokkal támogatták a programot
b) Írország: a kormány tudományos kommunikátorok hálózatát hozta létre egyetemistákból, akik online felületeken terjesztették az oltással kapcsolatos problémák aktuális felmérési eredményeivel kapcsolatban adott, rendszeresen aktualizált üzeneteket
c) Hollandia: a népegészségügyi központ képzési honlapot hozott létre az egészségügyben dolgozók számára
d) Egyesült Királyság: mesterséges intelligenciára épített chatbotot hoztak létre, ami a vakcinák hatékonyságáról és biztonságosságáról szóló információkat osztott meg

2) Korlátozó tényezők kiiktatása
a) Norvégia: etnikai kisebbségek körében saját képviselők, mediátorok segítségével szervezték az oltási programot
b) Olaszország: társadalombiztosítással nem rendelkezők számára speciális oltóközpontokat nyitottak
c) Németország: fiatalok számára könnyen elérhető helyekre (pl.: klubok, sportegyesületek, vallási rendezvények) telepítettek oltópontokat
d) Csehország: mobil oltóegységeket szerveztek a mozgáskorlátozottak és a háziorvosok számára nehezen megközelíthető közösségek elérésének segítésére
e) Spanyolország: oltóbuszokat üzemeltettek a nehezen elérhető közösségek részére

3) Hamis biztonságérzet és tájékozatlanság kezelése
a) Németország: rendszeres felméréseket végeznek az oltásokkal kapcsolatos vélekedésekről, amelyek alapján rendszeresen aktualizált, célzott kommunikációt folytatnak a Robert Koch Intézet honlapján keresztül
b) Hollandia: gyerekek és szüleik védőoltással kapcsolatos vélekedését mérték fel, és az alapján helyi partnerségi programokat szerveztek oktatási, egészségügyi intézmények és szervezetek részvételével
c) Lengyelország: a társadalombiztosítási intézet azonosította a be nem oltottakat és felmérte a körükben az oltás elmaradásának az okát, illetve befolyásolta őket az oltás felvétele érdekében
d) Ausztria: rendszeresen frissülő honlapot üzemeltetnek az oltási pontok elérhetőségéről
e) Spanyolország: tömegkommunikációs kampány, amiben célzottan szólítottak meg oltástagadókat is
f) Hollandia: a COVID-19 elleni védőoltással kapcsolatos internetes keresések elemzését végezték el, és a leggyakrabban felkeresett honlapokra reagáló célzott kommunikációt folytattak

4) Kollektív felelősség hangsúlyozása
a) Svédország: tájékoztatási kampány a „Védd meg magad és védj meg másokat” üzenettel

5) Ösztönző eszközök
a) Svédország: nagy megbízhatóságú vizsgálattal mutatták ki, hogy még a szerény pénzügyi ösztönzés is hatékonyan emeli az oltakozási hajlandóságot még a nem rászoruló rétegekben is
b) Lengyelország: lottót indítottak az oltást felvevők körében; illetve pénzdíjat adtak a legmagasabb átoltottságot elérő településeknek

6) Védettségi igazoláshoz kötött tevékenységek
a) A védettségi igazolványhoz kötött tevékenység jellegétől függ, hogy milyen mértékű ennek az eszköznek a hatása. Ráadásul az Egyesült Királyságban és Izraelben végzett vizsgálat alapján a kívánt hatás mellett számolni kell az ilyen beavatkozások esetén azzal is, hogy egyes csoportokban az ellenállás fokozódik az oltással szemben.
b) Belgium: védettségi igazoláshoz kötötték a közösségi terek (rendezvények, éttermek stb.) használatát

7) Kötelező védőoltás
a) Bizonyos, jól körülírható helyzetekben (pl.: egészségügyi intézményekben dolgozók esetében) hatékony az oltási kötelezettség elrendelése. Ugyanakkor ehhez széleskörű szakpolitikai és jogi előkészítésre van szükség, mert csak így korlátozhatják a hatóságok - járványügyi érdekre hivatkozva - a személyes szabadságot anélkül, hogy az bírósági pereket eredményezzen.
b) Olaszország: Európában elsőként rendeltek el kötelező védőoltást felnőttek (egészségügyben dolgozók) körében

A járvány kezdete óta többször is elhangzott, hogy Ausztriát egyfajta „laboratóriumnak” tekinti a kormány. Alexander Schallenberg osztrák kancellár éppen jelen cikkünk írásakor jelentette be: az országban 2022. február 1-től kötelezővé teszik a koronavírus-elleni védőoltások felvételét. Ez is egy lehetséges út a magyar kormány előtt. A fenti összeállításból azonban látható, hogy bőven vannak még eszközök a kormány, de nem csak a kormány kezében az oltási program felpörgetésére. Sándor János epidemiológus professzor szerint mindenesetre az eddig használt oltásszervezési eszközök mellett újakat is igénybe kellene venni.

Ha fontosnak tartod, hogy a Debreciner folytathassa a munkáját, akkor támogasd! Rajtad múlik!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.