MÁSIK FŐVÁROS

Szőke hölgy elpirul

A helyzet általában kínos, esetleg meghitt, intim szokott lenni, amikor szőke hölgyek orcáját elönti a hajnalpír. S általában kevesen lát(hat)ják.

Viszont ez alkalommal egy felettébb nyilvános helyen esett meg az eset. A debreceni kulturált közösségi közlekedés valóban kulturált, s még csak nem is zsúfolt egyik járművén. Ezért láthattam a történéséket. A megfigyelt pirulásban, mint könnycseppben a tengert, igazából nem a debreceni tömegközlekedés nagy kérdéseit próbáltam keresni. Pedig éppen lehetett volna. Például azt az alapvető talányt, hogy kié is a buszgépjármű, amelyen a nőregény játszódott.

Merthogy a mostani cég ki tudja hol összeszerelt, szakemberek szerint összetákolt, manapság már ugyancsak zörgedező Volvói, ha jól bogozzuk a szálakat, máig sem az utasforgalmat jegyző DKV tulajdonát képezik. S évről évre növekvő veszteségeinek mindösszesen töredékét okozzák a rajtuk jegy nélkül utazók. A sokszorosan jelentős részét a buszok bérhasználatáért évente kipengetett pénz jelenti (?). Mindenesetre, ha egy buszgépjárműnek három gazdája van, mint a debreceni járműveknek (?), annak nagy valószínűséggel (mindnek) túros a háta...

Ilyen Volvo is volt Debrecenben, de csak mutatóba

Talán nem ok nélkül volt évekig titkos a buszközlekedés átvételét lehetővé tévő szerződés. Merthogy annak idején a város vezetői úgy indították el az ország második legnagyobb városának buszközlekedését, hogy egy szem saját busszal sem rendelkeztek. Bérelni persze lehetett járműparkot, konzorciumot alakítani úgyszintén. Ám mindez, ahogyan annak idején az Állami Számvevőszék megállapította (akkor még megállapíthatta), enyhén szólva elég „érdekes” húzás volt ebben a szituációban azoktól, akik kitervelték. S ami a legfontosabb, kódoltan benne volt a főként a buszok bérléséből adódó egyre gyarapodó veszteség. Az eredeti szerződés 8 évre szólt, ehhez képest nemrégiben ünnepelték a felek (bérlők és bérbeadók?) a tízéves együttműködésüket. Az ünnepségen csak arról nem esett szó, hogy vajon egy évtized után ki a buszok valódi tulajdonosa. Lehet, hogy ezt rajtam kívül kotta nélkül fújja minden debreceni polgár. Avagy az illetékesek úgy gondolják, hogy ezek az apróságok nem ránk tartoznak. Biztos igazuk van, mindenesetre a veszteség tavalyelőtt már elérte a kétmilliárd forintot a debreceni tömegközlekedésben.

Alighanem ez indokolta az ellenőrök számának drasztikus növelését az elmúlt 2-3 évben. Nem hiszem, hogy a veszteséget az ő mégoly lelkiismeretes és kulturált ténykedésük érdemben csökkentené. A fentiek alapján bizonyos, hogy nem. Meg az is, hogy a hiány okait keresve közismert politikusok ugyancsak a képbe kívánkoznak.

A hölgy szerencsére cseppet sem hasonlított egyetlen ma fungáló politikusra. Igazmondásban sem. Ezt bizonyítja, hogy szó nélkül beismerte felelősségét. Felelőtlenségét? A tagadhatatlan tényt, hogy sem jegye, sem bérlete, sem magas életkora. Ezért gyorsan előrántotta személyi igazolványát, és minden hiszti stb. nélkül az illetékes közeg kezébe nyomta. S ezzel párhuzamosan irult-pirult. Hisz jól öltözötten, disztingváltan, becsületes, szimpatikus arccal nyilván feszélyezte az eset.

2009 februárjában mutatták be az első konzorciumos bérbuszokat Debrecenben
veke.hu

Szeretnék valamilyen életszagú motivációra bukkanni ez eleve reménytelen kísérlete mögött. Hisz nála sokkal dörzsöltebb utazók sem kerülhetik el sorsukat. Köztük olyanok, akiknek minden mindegy, úgysem fogják kifizetni a büntetést. Akadnak megélhetési, hivatásos bliccelők, akik kiguvadt szemmel figyelik, hogy a felszállók között van-e ellenőr. Izgatott szerencsejátékosok, akik lóversenynek fogják fel a hajszát. Tétre, (ülő)helyre, befutóra. Pajkoskodó, minden csínyt kipróbáló diákokkal is találkozhatunk szinte minden járaton. Ám tisztesnek tűnő háziasszonyok nagyon ritkán próbálkoznak. Amennyiben mégis horogra akadnak, arra hivatkoznak, s többnyire igazat mondanak, hogy a másik táskájukban felejtették a bérletüket. Avagy a napi gondok közt egyszerűen elfeledkeztek a kezükben szorongatott jegyet kezelni. Egy szó, mint száz, biztosan nyomós oka lehetett a szőke hölgy „vétkének” és ebből fakadó elpirulásának. Hisz minden szolgáltatásért fizetnünk kell, a tilos pedig piros, állapítottam meg kényszerű közhellyel, végignézve a jelenetet.

Aki pedig valóban kíváncsi a Volán utáni debreceni buszközlekedés kulisszatitkaira, nézze át a konzorciumi „együttműködés” meghökkentő dokumentumait, olvassa el független szakemberek véleményét, s általában a fellelhető háttér információkat. Nem lesz könnyű dolga. Például a Debreceni Vagyonkezelő DKV-t érintő soraiban egyetlen szó sem esik arról, hogy az üzemeltetett járművek nem a közlekedési cég tulajdonában lennének. Amely saját honlapján, minden megjegyzés nélkül, szintén saját járműparkjaként tünteti fel. A Wikin viszont halvány utalás esik e témában egy bizonyos konzorciumról, de aki nem debreceni, aligha érti, hogy miért van erre járulékos szükség a járatok járatásához.

Szóval, az oknyomozó, búvárkodó kíváncsiskodó garantáltan sokszor válik tanácstalanná. Talán megértési erőfeszítései még jól látható kivörösödést is okoznak nála. A szőke hölgy pedig elpirul. Holott, amennyiben a büntetést befizeti, gyakorlatilag egy fillér kárt sem okoz sem a cégnek, sem a városnak. Sőt, még némi pótdíjat is adományozni fog nekik, enyhítendő a veszteségeket. Ha valakinek esetleg fájna...

T. Szűcs József jegyzetsorozata itt olvasható: MÁSIK FŐVÁROS.

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.