REGGELI FELES

Két óráig enyém volt Michelle Wild

Hazugságaink netovábbja károsabb talán az alkoholnál is, hatékonyabb delíriumot okoz a legütősebb kábítószernél.

A honi politikai pornóbirodalom kapcsán joggal lehet ellenérzése sokaknak - olykor, sokszor. Mégis, a bosszankodások mellett minduntalan mosolyra irritálnak egyes posztok, mémek, beszólások. Ilyen volt ez is:

Mindenki döntse el maga, hogy valamiféle aljas hazugság áll ennek a Facebookon többek által megosztott poénos állásfoglalásnak a szövegében, vagy sem!

Nekem viszont rögtön eszembe jutott Vad Kati, közismertebb nevén Michelle Wild, akivel volt szerencsém összefutni sok-sok évvel ezelőtt, amikor már nem volt olyan vad, egy budapesti zenei díjátadó gálán, ahol ő volt a háziasszony. Nyakig érő, igaz, testéhez idomuló ruhában, elegánsan, mondandóit ügyesen, kedvesen intézve a publikumhoz...Egy csomó ismert hazai zenész, fellépők, jó hangulat.

Ő mondta azt egykor valami vele készült interjúban, hogy bizony neki sose volt jó - már a szexfilmes forgatások alatt. S ha mégis, az nem a filmhez kapcsolódott, maximum utána az öltözőben.

Ezt azért el is lehet képzelni, hogy igaz. A kormányközeli médiumok információközlésének tartalmát illetően pedig maradjunk annyiban, hogy szintén megérdemelnék a +18-as karikát - egyúttal érdekes lenne eldönteni, ki mit tart a fiatalságra (és a felnőttségre is) nézve leginkább károsnak (alkohol, kábszi, pornó, hazugság, népbutítás, elnyomás...), s ki miként dönti el, mit tilt be, s mit nem.

Michelle Wild

Mindenesetre a miselvájdos sztorim egyfelől igaz, másfelől nem ért dicső véget, bár mosolygásom megmaradt. Történt ugyanis, hogy az egyik szünetben a színpad mellett összefutottam vele, s bár többen megrohanták autogramért, sikerült pár mondatot beszélnünk. Olyanokat például, hogy "Hú, nagyon szép és csinos vagy..." (én), "Ó, kedves vagy, köszönöm szépen..." (ő). Képzelhetitek...

Kezemben szorongatott sör mellett egy cigis doboz, ám még jó hangulatomban is őrizve férfiúi méltóságomat fapofával közöltem vele, hogy "Az öcsémnek lesz, biztos örülne neki. Aláírnád?" Más nem volt nálam, a mellemre meg mégse már...

A plafon nem szakadt rám, ő pedig kedves mosollyal szignózta a bláztokot. Még megjegyeztem neki, mennyire természetes és jó az, ahogy levezeti az eseményt (tényleg ügyes volt egyébként), majd betértem a vizes blokkba - mondom, sört ittam előtte.

Ott meg persze, hogy belefutva a mellettem némileg imbolyogva magán könnyítő egyik Irigymirigy-tagba vele is beszédbe elegyedtem - barátságos lévén.

Vigyorogva kérdeztem "Import humort elfogadtok?" Mire ő (nagyon meggyőzően): "Hogyneee! Küldd az ötletedet, s ha jó bevesszük."

Címet, hogy hova továbbítsam világraszóló poénjaimat, nem adott, igaz, nem is kértem. A lényeg az volt, hogy aznap este két hírességgel is ilyen közvetlen kapcsolatba kerültem.

Majd az éjszaka végén, amikor kiürült, a cigitartót szépen a kukába dobtam, megfeledkezve a felületére vésett értékesnek tartott írásról...

Azóta is bánom. Hisz akármi is lehetett volna belőle. Így ér véget egy valójában el sem kezdődött kapcsolat pillanatok alatt. Főleg, hogy hazugságra épült.

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.