Ahol a patkányok akkorák, mint egy macska

A bűdi szegregátum problémái akkor oldódhatnak meg, ha az ott élők is akarják.

A debreceni állatmenhely képviseletében másfél éve járok rendszeresen Tiszavasváriba, a bűdi szegregátumba, hogy az ott élő kutyáknak és gazdáiknak segíthessünk. A Haladjunk Aktivista Csoport tagjaival járok oda, akik igyekeznek az ott élőknek segíteni, nekik köszönhetően különböző, érdekes, gondokkal terhes beszélgetésekbe csöppenek időről időre. Az eredményes segítségnyújtáshoz érdemes megtudni, milyen problémákkal is kell nap mint nap szembenéznie a bűdieknek. Viszel-e például kutyaházat olyan helyre, ahol a drog miatt minden mozdíthatót ellopnak az udvarról?

Galéria: Tiszavasvári - Bűd
Törő Vanda

Ahogy Tiszavasváriban a bűdi szegregátum felé hajtunk, nem érezni, nem látni a fokozatos különbséget a városrészek között. Egy kanyar jobbra, még egy kanyar balra, szétnézel és tudod, megérkeztél. A konténerek és környékük tele szeméttel, a bokrok alja is. Betört ablakok. Kóbor kutyák minden utcában. Bicikliző emberek. Lerombolt házak. Száradó ruhák. Méregető tekintetek: mit keres azon a helyen bárki idegen? Azon a helyen, amelyről a saját önkormányzatuk is elfeledkezett hosszú évekkel ezelőtt.

Macskanagyságú patkányok – kezével mutatja egy bűdi lakos, mekkorák szaladgálnak a szeméttel megtelt konténerek körül, amiknek az elviteléről, ürítéséről olykor hetekig nem gondoskodik az önkormányzat, mondják az ott élők.

Törő Vanda

Közben Zsoltival, a Haladjunk-csoport egyik tagjával sétálunk egy kúthoz, kislánya folyamatosan duruzsol, ám sajnos nem értem a gyereknyelvet, kérem Zsoltit, fordítson nekem, mire ő hahotázva ennyit mond: Én se mindig tudom, mit mond. Na de hát milyen érdekes, mi is voltunk gyerekek, aztán mégse tanultuk meg ezt a nyelvet. Zsolti még a látássérültségét is a pozitív oldaláról közelíti meg, hiszen míg gurultunk a házához, egyszer csak azt mondta: az az előnye annak, hogy nem látok, hogy így se olvasni, se írni nem tudok a Facebookon, ezért elkerülöm a vitákat.

Törő Vanda

Ugyan létezik közmunkaprogram, oda mégse könnyű bekerülni. Egyesek úgy vélik, az kap munkát, aki a tűzhöz közel ül. Ezért többen inkább más városba vagy napszámba járnak dolgozni.

Az utcán a fiatalok nyakba akasztható magnóból hallgatják minél nagyobb hangerőn a zenét. A kútnál állókat megkérdezgetjük, mesélnének-e egy videó erejéig arról, milyen a bűdi élet. Nemleges válaszukat azzal indokolják, hogy sajnos megüthetik a bokájukat egy ilyen felvétel miatt. Mióta bejöttek a drogok, ott pokol van. Ha elfogyott a pénzük, és drogot akarnak venni, akkor megnézik, mid van, és viszik. Hát egyik reggel felkeltem, és már nem voltak kint a jószágok az udvaron.

Törő Vanda

A bűdi szegregátum összetett problémákkal küzd, és ahogy Horváth Ferenc közösségszervező fogalmazott: ez egy róka fogta csuka helyzet. A megoldás abban rejlik, hogy az embereket rá kell ébreszteni a saját helyzetükre, a tenni akarásra és így felhozni őket arra a szintre, ahol már nem félnek a lopástól, nem borítja szemét a házuk környékét, minden gyerek iskolába jár, és a kutyák átlagéletkora sem 2-3 év.

Bűd nem egy van az országban, hanem sok. Mi nem most voltunk itt először, s ez az alkalom nem is az utolsó.

Törő Vanda
Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.