BASAHALOM BOULEVARD

Összenőttek a gyűlöletek, beértek pártjaink igyekezetei

Migráns, ukrán nyugdíjas, csak szavazni átjáró? Dögöljön meg mind! Sokan dolgoztak rajta évek óta a magyar belpolitikában, hogy tövisbokrok özönét növesszék a lelkekben, aztán már körbeterebélyesedtek a tüskeerdők, nincs kiút, minden magyar megsebzett. Téboly, ami itt van. Szégyen.
vizmerce.blog.hu

Putyin Oroszországa háborút indított Ukrajna ellen, hogy térdre kényszerítse, bábkormányt állítson az élére, amelyik majd neki szolgál. Ukrajna szuverén állam. Magyarország is szuverén állam. Ha Magyarországot a jelenlegi vezetői kivezényelnék az Európai Unióból és a NATO-ból, akkor képes lenne-e ellenállni hasonló putyini támadásnak? Eh, szabaduljunk el a félelmetes gondolatoktól!

Magyarország szomszédságában háború van, katonák esnek el a harcban. Civil embereket ölnek meg rakétákkal, tüzérségi bombákkal. A háború terjed egyre nyugatabbra. Aki tud, menekül, menekíti a családját, gyerekeit. Lengyelországba, Romániába, Magyarországra. Aki magyar, mert már a dédapja és annak az ükapja is magyar volt, bárhogyan is hívták éppen a szülőföldjét, bárki is uralkodott felette, aki magyar, az nyilván Magyarországra próbál menekülni. Ugyan hol máshol kérne menedéket magának és a porontyainak?

Ennek az országnak a vezetése katonákat vezényelt a határhoz, hogy azok majd intézik az esetleges menekültproblematikát. Voltak itt ugyan sok jószándékú önkéntessel nagy civil szervezetek, amelyek komoly tapasztalatokat szereztek a menekültek dolgainak intézésében, de az utóbbi években sikerült szinte mindegyiket felmorzsolni azzal, hogy migránssimogatók, brüsszelitabérencek, sorosista hazaárulók. A katonák fogják intézni a Magyarországra – már akit beengednek egyáltalán a határon – menekültek ügyeit? Családosok jobbra, egyedülállóak balra, férfiak erre, nők amarra? Ki fogja megvigasztalni a síró kislányt, amikor az anyja már nem bír a három gyerekkel a menekülti elosztóban, az apjukat meg elvitték a háborúba? Hát pédául erre voltak a civilek. Akiket sikerült módszeresen megalázni ebben az országban.

Kisgyerekként az anyai nagyszüleimnél voltam éppen a Fehérgyarmat melletti Cégénydányádon a húgommal, amikor jött a nagy árvíz a Tiszán és a Szamoson. Estefelé jöttek a katonák házról házra, hogy azonnal pakoljon minden idős, asszony és gyerek, mert menekülni kell, a férfiak maradnak, hogy védjék a gátat. Buszokkal vittek bennünket, valamikor a sötét éjszakában álltak meg egy faluban, ahol már vártak bennünket a helyiek. Ki-ki elvitt magával egy családot. Ugyanolyan szegény falu volt, ahová érkeztünk, mint Cégénydányád. A bennünket befogadók már vacsorával vártak, a sparhelten melegedett a lavórban a víz az esti mosakodáshoz, egy nagy szalmazsákos ágyban aludtunk hatalmas dunyha alatt együtt a nagyanyámmal és a húgommal, reggel tojásrántottával ébresztettek és hatalmas szeretettel.

Jutott mindez eszembe többször is, amikor olvastam, hogy a közösségi hálón hatalmas lendülettel és nagy sokaságban kik miféléket írogatnak annak apropóján, hogy az oroszok nekitámadtak Ukrajnának, s elindultak a menekültek, a többnyire magyar nemzetiségű menekültek pedig nyilván Magyarország határának. A szenny, a gyalázkodás áradata zúdult végig a közösségi hálón. Migránsoztak ezerrel, gúnyolódtak a menekülteken, hogy jönnek a nyugdíjukért, hamarabb érkeztek az országgyűlési szavazásnál, menjenek lakni abba az istállóba, ahová 200-an voltak bejelentkezve, ne akarják a mi munkahelyeinket, maradjanak otthon a kölykeikkel háborúzni…

Válogatatlan szavakkal, hatalmas indulatokkal zúdultak rá a háború elől menekülőkre. Visszaböfögve a migránsgyalázás kulcsszavait, a minden ukrán nyugdíjas a mi pénzünket szívja el baromságát, a bérelt szavazók mindenkire kiterjesztését. A háborúból az életüket menekítőkre.

Összeért, összenőtt a mindenoldali pártpolitika által szított évtizedes gyűlölet. Ebben a gyűlöletben kellene eleget tennie ennek az országnak a menekültekkel szembeni emberiességnek. Ahol leginkább magyar nemzetiségű embereket kellene keblünkre ölelni. Kedves fideszesek, nem migránsokat! Kedves nem fideszesek, nem nyugdíjcsalókat és bérszavazókat!

A háború első napján vártam, hogy szóljon az én egyházam, a református, de nem szólt. A többi sem. Egyik püspök sem mondta, hogy feleim, Krisztus nevében…

De minden bizonnyal vannak még emberek, olyanok, mint az ötven évvel ezelőtti szegények, akik a kisbíró délutáni dobolása után, hogy jóemberek, este árvizes családok jönnek, fogadjátok be őket, hát ott toporogtak az éjszakában a falu közepén, kopott bekecsű férfiak, fekete kendőikbe burkolózó asszonyok, s várták, hogy megérkezzen többekkel együtt egy nagymama két unokájával.

A BASAHALOM BOULEVARD korábbi jegyzetei itt olvashatók.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.