REGGELI FELES

Alapítsuk meg Új-Debrecent!

Kivágjuk a fákat és letérkövezzük az egészet, hogy ne legyen honvágyunk.

Nem árt, ha van vészforgatókönyve az embernek. Főleg, ha értelmiségi egy olyan országban, ahol németszilárdok vihetik az államtitkári pozícióig, miközben egy egyetemi tanársegédnek jó, ha az albérletre és a rezsire telik – élni, félretenni már nincs miből. Egy működőképes terv kidolgozása országelhagyás esetére nem egyszerű, megvalósítása még nehezebb. Mégis érdemes ötletelni, mert legalább nyugtatólag hat a szervezetre csupán az illúzió is, hogy szükség esetén számtalan élethelyzet adódna számunkra, amelyekbe csak bele kell helyezkednünk.

Lia

Lehet, hogy el kéne költöznünk külföldre – mondja valamelyik nap. Akkor ötleteljünk! Uruguay elég barátságosnak tűnik, szimpatikus vezetőt is választottak, befogadó ország. Viszont nem tudunk spanyolul. Jó lenne valami angolszász terület, de a brexit és Boris Johnson után nem vagyunk benne biztosak, hogy Albionba érdemes hosszútávra tervezni. Új-Zéland rossz irányban van messze, így marad Kanada. Állítólag szívesen fogadják a bevándorlókat, jó az egészségügyi ellátás, sok a lakatlan terület.

És ekkor jött a gondolat: majd kimegyünk többen, barátokkal, megveszünk valahol egy fenyőerdőt, csak nem olyan drága. Lesz egy saját kanadai erdőnk! Aztán kivágjuk a fákat és letérkövezzük az egészet, hogy ne legyen honvágyunk. A térkőre pályázatot adunk majd be, a pénz felét ellopjuk, így pár év múlva újra lehet pályázni a silány munkából eredő hirtelen állagromlást orvosolandó felújítási munkálatokra. Addigra persze már lenne egy csomó önkormányzati cégünk, felhúznánk a Kisnagytemplomot is, és elneveznénk az egészet Új-Debrecennek.

Ezt tartalmat minden olvasónk elérheti. Ha összes írásunkat olvasni szeretné, legyen előfizetőnk! Előfizetéshez kérjük kattintson ide.