Debrecenben, a büszke, mit büszke, gőgös vezetésű cívisvárosban megtépázott, koszos, rongyos zászlók lobognak középületen.

Egyre nyomatékosabban sérelmezik a kínai beruházó, valamint a magyar politikai érdekkör döntését a mikepércsi és debreceni érintettek, mivel a megkérdezésük nélkül kezdtek akkumulátorgyár építésbe. Az ügy a bíróság elé került.

Az előterjesztésekből az is kiderült, hogy a városvezetés szerint jelenleg kihasználatlanok a város bölcsődéi.

Mindkét településen járt a cikket jegyző francia újságíró, aki az itteni történések több szereplőjét is megszólaltatta.

Valami eltört a világban. A gazdasági rendszerünk által formált gondolkozásunk értéktelenítette azokat a természeti kincseinket, amelyek az életünk fenntartására szolgálnak. Ma már ezeket pusztán termeléshez köthető erőforrásként azonosítjuk, beárazzuk és úgy tekintünk rájuk, mint amelyek alapvetően bőségesek és szinte vég nélkül a rendelkezésünkre állnak. Óriási a tévedésünk.

Tagadhatatlanul így nézünk ki…

Ungár Péter, a párt társelnöke közölte, fellebbezni fognak és újabb kérdéseket adnak be.

Ez Debrecen színháza. A többi csak maszatolás.

Európa 30 legnagyobb városában a nőkről elnevezett utcák a személyeknek szentelt közterületeknek mindössze 9 százalékát teszik ki. Debrecen az utolsó.

Nagy bajban van az akkugyár melletti pártpropaganda, hogy még őket is ideébresztették.